Mr. Bennet személy
Idézetek
– Hát Lydia mégis megesküszik – egy ilyen férfival!
– Igen, igen, mégis megesküszik, mást nem lehet tenni. De én két dologra vagyok kíváncsi: az egyik az, mennyi pénzt tett le a nagybátyátok, hogy ezt nyélbe üthesse; a másik pedig, hogyan fogom neki valaha visszafizetni.
– Pénzt! A bácsi! – kiáltotta Jane. – Hogy érti ezt, papa?
– Úgy értem, hogy épeszű ember nem venné feleségül Lydiát, ha csak azt ígérik neki, hogy halálomig száz fontot kap évente, halálom után meg ötvenet.
262. oldal, III. Könyv 7. fejezet
Mr. Bennet várakozása igazolódott. Unokaöccse olyan sült bolond volt, amilyennek remélte, s a legnagyobb élvezettel hallgatta, bár ügyelt arra, hogy egyetlen arcizma se ránduljon meg; csak időnként vetett egy-egy pillantást Elizára, mással nem osztotta meg örömét.
84. oldal, I. könyv - 14. fejezet (Könyvmolyképző, 2010)
Mr. Bennet fájdalmasan nélkülözte második leányát. Elizabeth iránti szeretete gyakrabban csalta el otthonról, mint bármi más ok. Mindig szívesen ment Pemberleybe, különösen olyankor, amikor legkevésbé várták.
334. oldal, Harmadik könyv, Tizenkilencedik fejezet (Lazi, 2004)
– Drága Bennet – felelte az asszony –, ne legyen ilyen tuskó! Természetesen arra gondolok, hogy egyik lányunkat feleségül veszi.
– Talán ezzel a szándékkal telepszik itt le?
7. oldal, 1. fejezet
– Nem – mondta az apja. – Wickham tökfilkó volna, ha egy fillérrel is kevesebbet fogad el, mint tízezer fontot. Sajnálnám, ha már rokonságunk kezdetén ilyen rossz véleménnyel kellene róla lennem.
262. oldal, III. Könyv 7. fejezet
– Az én házamba katonatiszt többé be nem teszi a lábát – még a falun se mehetnek keresztül. A báloknak egyszer s mindenkorra vége, legfeljebb a nővéreiddel táncolhatsz. És addig egy nap sem mozdulsz ki a házból, míg be nem bizonyítod, hogy naponta tíz percet okosan használtál fel.
Kitty komolyan vette ezt a fenyegetőzést, és sírva fakadt.
– No, azért nem kell kétségbeesni – mondta az apja. – Ha tíz évig jó kislány leszel, utána elviszlek magammal egy díszszemlére.
259. oldal
– […] Szabad-e érdeklődnöm, vajon a pillanatnyi ihlet sugallja ezeket a jóleső figyelmességeket, vagy előzetes megfontolásból erednek?
– Főleg a helyzetből adódnak, s bár néha elmulatok azzal, hogy tetszetős bókokat gondolok ki és állítok magamban össze, amelyeket a mindennapi élet helyzeteire alkalmazhatok, lehetőleg úgy adom őket elő, hogy rögtönzésként hassanak.
65. oldal (Európa, 1979)
Mrs. Bennet válaszra sem méltatta, mivel azonban képtelen volt türtőztetni magát, nekiállt szidalmazni lányait.
– Ne köhécselj olyan erőse, Kitty, az Isten szerelmére! Légy egy kicsit tekintettel az idegeimre! Cafatokban lógnak.
– Kitty igen tapintatlanul köhög – jegyezte meg az apa. – Igen rosszul időzíti a köhögéseit.
– Nem a saját kedvtelésemre köhögök – húzta ki magát Kitty bosszúsan.
8. oldal (Alinea, 2013)
– Ha rám is tekintettel lett volna – kiáltott fel Mr. Bennet türelmetlenül –, akkor feleannyit sem táncol! Az isten szerelmére, ne beszéljen többet Bingley táncosairól. Bárcsak már az első fordulónál kificamította volna a bokáját!
15. oldal, 3. fejezet