mozgás fogalom

Az evezés művészet. A művészetek művészete. A mozgás szimfóniája. Evezés közben az ember közel jut a tökéletességhez. Kegyelmi állapotba kerül. Megérinti önmaga legbelső magját. A lelkét.
George Yeoman Pocock

Az izomzat kellő tónusa és az egészséges keringési és légzőrendszer persze minden ember esetében fontos. A figyelemhiány zavarral élő személy esetében azonban a mozgáshiány olyan belső tunyasághoz vezet, amely aláássa az éberséget és a figyelmet. A mozgással olyan vegyületek szabadulnak fel az agyban, amelyek a hangulat, a motiváció és a figyelem stabilitásához elengedhetetlenek, és hosszú távon a mozgás oda vezet, hogy a szervezet hatékonyabban tudja előállítani ezeket az anyagokat.

351-352. oldal A fizikai és spirituális környezet: önnevelés (II.)

Sétálj minél többet! Engedd a karod szabadon lengedezni, hogy a mozgás finoman átmozgassa a gerinc körüli izmokat. Sétálj gyakran mezítláb is, változatos terepeken, ne csak sík felületeken.

194. oldal

A mozgás az élet alapja.

56. oldal

A mozgást a méret nagyon befolyásolja. Izmok segítségével repülni 40 kg-nál nagyobb tömeggel nem lehet. Nagyobb tömeget ugyanis csak nagyobb erejű szárnymozgatással lehetne felemelni, ahhoz pedig vastagabb mellizmokra volna szükség. Csakhogy a nagyobb mellizom tömege tovább növelné a testtömeget, ennek mozgatásához még nagyobb izomra volna szükség.

35. oldal (1998)

A mudi azoknak ajánlható, akik szeretik a természetet, akiknek az orvosuk sok mozgást javasol a friss levegőn, akiknek sportos életmódja van… lelkes, vidám, fiatalos lelkű embereknek.

138. oldal

A rendszeres mozgás kedvezően befolyásolja az egészség szempontjából fontos gének aktiválását, karbantartja a keringési rendszert, a cukor- és zsíranyagcserét, a vérnyomást, a hangulatot, az immunitást, az alvásminőséget, csökkenti a gyulladást.

193. oldal

A mozgás minden életkorban hasznos. A nagy terheléssel járó sportok inkább csak az ifjabbaknak, míg az idősebb korosztálynak az egyenletes, kis megterhelést nyújtó testmozgás a tanácsolt.

6. oldal, Prológus (Iskolaszolga, 1991)

„Kezdetben volt Arisztotelész,
És a nyugvó dolgok nyugalomban maradtak,
És a mozgódolgok előbb-utóbb megálltak,
És végül minden dolog állt, és a hatalmas
Isten körülnézett, és látta, hogy unalmas.”

Tim Joseph

285. oldal

Parmedinész szerint csak a létezőről lehet beszélni, a nem létezőről nem lehet gondolkodni, és amiről nem lehet gondolkodni, az nem létezhet.
Ebből a „nyilvánvaló” állításból Parmedinész szerint sok minden következik, például az a tétel, hogy nem létezik üres tér. Ennél váratlanabb következmény, hogy idő, mozgás vagy változás sem létezik. Parmedinész egyszerűen úgy gondolta, hogy amikor beszélünk vagy gondolkodunk, akkor azt csak valamiről tehetjük, tehát kell, hogy legyenek olyan dolgok, amelyekről beszélünk vagy gondolkodunk. Ebből következik, hogy ezek a dolgok mindig is megvoltak, és nem változnak.
[…]
Mindazonáltal az, hogy ennyire hangsúlyozta, hogy csak „valamiről” lehet beszélni, olyan úton indította el az európai gondolkodást, amelyet követve nagyon nehéz a vákuum, a semmi vagy a matematikai nulla fogalmát értelmezni. A mi nézőpontunkból ez az akadály ma már furcsának tűnik. De míg Indiában a nulla minden filozófiai feszültség nélkül bevezethető volt, a görögöknél ez nem ment.

54. oldal