Mózes személy
Idézetek
No, Mózes nem rossz, azt el kell ismernem, de hosszú, nagyon hosszú. Az Egyiptomból való kivonulás után égető szükség volna benne némi változatosságra, de az ő története csak megy, mendegél, azzal a sok törvénnyel. Ki tud odafigyelni annyi törvényre, akár negyven év alatt is? Próbáljátok csak megjegyezni őket. Ki tudná mindezt leírni? Mikor volt bármi másra ideje? Pedig tovább kellett adnia őket. Ne felejtsétek el, hogy Mózes lassú beszédű volt. Nem csoda, hogy olyan sokáig tartott.
12. oldal
– Válaszd ketté a folyót!
Úgy mondta, mintha teljesen hétköznapi kérés lett volna, mint mondjuk az, hogy „add ide a sót".
– Harci mágus vagyok – mondtam. – Nem tudom, hogyan kell kettéválasztani egy folyót.
Bész sértetten nézett fel rám.
– Jaj, már! Azt mindenki tudja. Hufu idejében ismertem egy mágust, aki kettéválasztotta a Nílust, csak hogy felhozza a folyómederből egy lány nyakláncát. Aztán ott volt az az izraelita fazon, Miska.
– Mózes?
– Ja igen, ő – erősítette meg Bész. – Na mindegy, szóval tökre ketté kéne tudnod választani a vizet. Nem érünk rá.
– Ha ennyire könnyű, miért nem csinálod te?
– Erre nekiáll szemtelenkedni!
Aztán jött Szuez.
A maguk mögött hagyott tengert keskeny, csillámló sávok váltották fel a sivatag homokjában. Türkizből smaragdba váltott, majd mérgező sárgászöldbe. Az egyik oldalon Egyiptom terült el, pálmák és oázisok, ahonnan citrusfélék illatfoszlányai kúsztak az orrukba. De a másik oldalon a Sínai-félsziget, ahol Mózes vándorolt. Az arab sivatag elnyúlt a messzeségbe, félelmetes hatást keltett a vibráló napfényben. Vörösessárga homokdűnék, élettelen szürke árnyékok. Élénklila és ibolyaszínű sziklatömbök.
Olyanok, mint a belek, állapította meg Stanislaw.
A dűnékből örvénylő homok szállt fel. Stas eksztázisba esett. Olyan színárnyalatokra mutatott rá, amiket Bonislaw soha észre sem vett volna. Stas szerint már egyenesen perverzek voltak. Undorítóan és csodásan perverzek: vörös, aranysárga, lila és hamuszürke. Fényes nappal volt, de az ég tejeskávé színét öltötte magára.
Az égbolt közepére valaki felragasztott egy kis kékeszöld napkorongot.
34-35. oldal
– Ugyan ki mondta, hogy nekem kedvesnek kellene lennem? – reccsentett rá Isten. – Hol van az megírva, hogy kedvesnek kell lennem?
– Hát nem vagy Te jó Isten?
– Hol mondják azt, hogy jónak kell lennem? Nem elég, hogy én vagyok Isten? Ne vesztegesd az idődet álmodozással, Mózes. Én megparancsoltam Ábrahámnak, hogy metéltesse körül magát, amikor már felnőtt férfi volt. Olyasvalakinek a cselekedete volt ez talán, aki kedves?
– Én sem vagyok kkkk… körülmetélve – jutott hirtelen Mózes eszébe.
– Csak várjál – mondta az Úr nevetve.
31. oldal
– Csak arra tudnék rájönni, hogy lehet a falból vizet fakasztani – csóválta a fejét.
– Tessen tán megkérdezni Mózest – javasolta Márika, aki komornai kötelességéhez híven a vacsora alatt mindvégig mögöttem állt, és bár kértük, hogy ne tegye, olykor jó tanácsokkal látott el minket. – A Szentírásban benne áll, hogy ő mán a régi időkben is nagy tudora volt a vízfakasztásnak.
278. oldal, 14. fejezet - A menyasszonyi ruha (Könyvmolyképző, 2017)
Mrs. Winterson istene az ószövetségi isten volt, és könnyen meglehet, hogy árt a szeretetnek, ha olyan istenséget tartunk szem előtt, aki vak szeretetet követel a gyermekeitől, de habozás nélkül vízbe fullasztja őket (Noé bárkája), megpróbálja eltenni láb alól a legbosszantóbbakat (Mózes), és hagyja, hogy a Sátán tönkretegye a legbűntelenebb híve (Jób) életét.
90. oldal
| → |
|---|
(…) Ha a fáraó lánya nem halássza ki a hullámokból a kosarat s benne a kis Mózest, nincs Ószövetségünk, sőt, civilizációnk sincs! Hány régi monda kezdődik azzal, hogy valaki megmentett egy kitett gyermeket. Ha Polübosz nem veszi oltalmába a kis Oidipuszt, Szophoklész nem írja meg a legszebb tragédiáját!
18. oldal, Első rész - Könnyű és nehéz, 4 (Európa, 2016)
| → |
|---|