Moszkva helyszín
Idézetek
Mindegyik képén tombolt a fergeteg. […]
Na már most a förgeteg azért volt könnyen felismerhető, mert a képeken szinte átzúgtak a tárgyak. E tekintetben Oleg nem volt válogatós. Repült ott minden: zsebóra, szamovár, bakancs, levesestányér, falóca, biedermeier szekrény, a kis Tatjána szaros pelenkája, levágott halfejek, Lvov hercegnő okuláréja […] a Pokrovszkij-székesegyház nagyaharangja vagy ll. Miklós fehér paripája, amelyen az uralkodó a koronázása napján a Tverszkaja Zasztava diadalkapuján át belovagolt Moszkvába.
Alekszej írt egy furcsa darabot, az Ördög Moszkvában hamis pénzt osztogat az embereknek, Hamis pénz a címe, de amikor elkészült vele, megijedt, hogy Sztálinra ismernek, úgyhogy visszakeltezte 1913-ra, mintha még a cárizmus alatt írta volna. Bocsánatos tévedés, hogy ’31 helyett ’13-at biggyesztett a végére. Széteső darab, de Bulgakovnak annyira megtetszett, hogy elkérte az ötletet, regényt írna belőle, Alekszej odaadta. Nem tudom, Bulgakov megírta-e végül.
147. oldal
→ |
---|
Akárcsak az ukránok, a grúzok is tisztában vannak az igazsággal, amit minden szomszédjuk ugyanígy felismert: Washington messze van, Moszkva pedig nagyon is közel.
44. oldal, Oroszország
Tim Marshall: A földrajz fogságában 93% Tíz térkép, amely mindent elmond arról, amit tudni érdemes a globális politikai folyamatokról
A Donyec-medence lakóira háruló teher azonban senkit sem érdekelt, miután Washington és Moszkva számára az ő szenvedésük pusztán járulékos veszteségnek számított geopolitikai küzdelmükben. Ahogyan egy ez idő tájt elterjedt anekdota fogalmaz: „Amerika az utolsó ukránig harcolni fog Oroszországgal.”
283. oldal
Richard Sakwa: Háború a határon 86% Ukrajna üllő és kalapács között
A vonatút tetszett igazán. Egy órán át tartott, ami elég volt ahhoz, hogy behunyt szemmel hátradőljek az ülésen, elringasson a zakatolás, olykor pedig kihunyorogjak az ablakon a szélfútta hangamezőkre, és arra gondoljak, hogy a Transzszibériai Vasúttal utazom. Olvastam és képeket is láttam már róla egy könyvben, és elhatároztam, akárhogy alakul is az életem, egyszer majd elutazom Moszkvából Vlagyivosztokba azzal a vonattal.
25. oldal
„- Melyik út vezet Moszkvába?
– Felség, ez a kérdés némiképp zavarba hoz. Az oroszok éppúgy, mint a franciák, azt mondják, hogy minden út Rómába vezet. Tetszés szerint juthat el az ember Moszkvába. XII. Károly például Poltaván keresztül menetelt.”
A második célzás még élesebb volt. Napóleon is jól tudta, hogy az I. Péter ellen támadó, addig legyőzhetetlennek hitt svéd királyt éppen Poltavánál érte a megsemmisítő vereség […].
42. oldal (Móra, 1980)
– Oszt mit akarnak magok Böskétő’?
– Böske öccse, János után nyomozunk – feleli a detektív.
– Aztat ugyan hiába keresik. Elvitte a rongyosgárda.
– A rongyosgárda?
– A’ hát. Szedik össze a vörösöket.
– El tetszik lenni tévedve. A rongyosgárda harminc évvel ezelőtt működött.
– Hah! Gondolja, ha akarja. Aki akarja! Cédulákat szórtak repülőrű’. Abban tudatták, hogy gyönnek.
– Mutasson egy olyan cédulát!
– Nincs nekem. Minek lenne? Nem tudok magyarul olvasni. Meg tótul sem. Hátul ültem az iskolában, nem láttam a tabulát.
– Szóval a vörösökre vadásznak a rongyosgárdisták?
– Rákosit akarják legfőképp. De elkéstek. Mer’ elrepült Amérikába.
– Moszkvába.
– Mondom: Amérikába! Mondom!
– Minek repült oda?
– Viszi az aranyat Ájzenóverhe’!
– Miféle aranyat?
– Hát a zsidók aranyát. Vagyis a magyarokét. Amit a zsidók elvettek a magyaroktól.
– Mikor vették el? – s közben aggódva Hunyadira néz az őrnagy, de az legyint, és mutatja, hadd beszéljen tovább.
– Há’ amikó’ kommunizálták a sok bótot. Akkor! A bótok falában meg a padozat alatt ott vót a rengeteg arany. Azt most viszi Rákosi az amérikás zsidóknak. Országot gyarapítanak belőle maguknak. A turbánosoktól megveszik a sivatagot, ahol az a regiment kőpiramis van.
– Mi lesz velünk a sok arany nélkül?
– Mi lenne? Meg fogunk dögleni. De az is lehet, hogy megússzuk. Az egész a Rócsik fiú miatt van.
– Milyen Rócsik? Liskánybokorba való?
– A bécsi, bankos Rócsiknak a fia. Me’ úgy vót, hogy a ménkű sok zsidó megy Boszniába, ott lesz nekik jó világuk. De a Rócsik fiú vadászott Rudolffal, Ferenc Jóska fiával. Este beszálltak a vadászházba, ahol Rudolf a szeretőjét tartotta. Vécsera Máriát, egy tót jányt. A Rócsik fiú altatót tett Rudolf italába, és a jánnyal hált. Mikor Rudolf ezt megtudta, éktelen haragra gerjedt. Coki neked, Bosznia! Az enyém lesz az! Ment is, hogy elfoglalja, de lelőtték a piszok szerbek. Ebből lett a háború.
– Az Ferenc Ferdinánd volt, nem Rudolf.
– Mondom: Rudolf! Mondom!
– Honnan szedte ezeket, mama?
– Tuggya mindenki. Csak nem monnyák. Félnek. Én nem félek. Már kilencvenöt vagyok.
Ugyan mire kellettek a szovjet diktátornak egyáltalán a perek? Moszkva olyan pozícióban volt, hogy a szovjet tömbben „államigazgatási intézkedések” révén bárhol bárkit likvidálhatott, ha úgy tetszett neki. Úgy tűnhet, a perek visszafelé sülhettek el; a nyilvánvalóan hamis tanúskodások és beismerő vallomások, aligha számíthattak arra, hogy a kiszemelt egyének és társadalmi rétegek szemrebbenés nélküli célbavétele a szovjet bűnvádi eljárások jóhiszeműségéről győzi meg a nyugati megfigyelőket.
Csakhogy a kommunista tömb perei nem az igazságszolgáltatásról szóltak. Inkább valamiféle szemléltető oktatásnak készültek; ez a patinás kommunista intézmény (az első efféle pereket 1928-ban rendezték a Szovjetunióban) a szovjet rendszer hatalmi struktúráit volt hivatott példákkal alátámasztva bemutatni. Eligazította a közönséget, mi helyes, és mi helytelen; felelősöket talált a hibás intézkedésekért; dicséretet osztott a hűségért és engedelmességért; még szövegkönyvet is írt, jóváhagyott szókészletet adott a közügyek megvitatásához.
262. oldal, Erőltetett menet
Tony Judt: A háború után I-II. Európa története 1945 óta
Az állomások függetlenek és önállóak lettek, sajátos törpeállamok saját ideológiával és rendszerrel, vezetőkkel és hadseregekkel. Harcoltak egymással, föderációkba és konföderációkba egyesültek, egyik nap még felemelkedő birodalmak fővárosává válva, hogy másnapra aztán legyőzzék és gyarmatosítsák őket tegnapi barátaik vagy rabjaik. Rövid időre szóló szövetségeket kötöttek a közös fenyegetés ellen, hogy aztán a fenyegetés elmúltával újult erővel essenek egymás torkának.
15. oldal, 1. fejezet - A világ peremén
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Bármily impozáns volt is a bársonytapétás, aranyfüsttel bevont Metropol Hotel, Moszkva kiirthatatlan bűze, a kozmaolaj, a párolt káposzta és a megviselt puncik szaga örökre beivódott a nehéz függönyökbe és vastagon beterítette a szőnyeget.
(első mondat)