Moszkva helyszín

Joanne Harris: Szederbor
Andreï Makine: Sorsszimfónia
Robert Harris: Sztálin élt, Sztálin él, Sztálin élni fog!
Ljudmila Ulickaja: Életművésznők
Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A kamasz
Henri Troyat: Marina Cvetajeva az örök lázadó
Jurij Bujda: Porosz menyasszony
Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik
Borisz Akunyin: Az államtanácsos
Del Medico Imre: Életem
Lev Tolsztoj: Anna Karenina
Szép Ernő: Szép Ernő összes versei
Badár Sándor – Horváth János: Jappán
Viktor Pelevin: Generation P
Lev Tolsztoj: Háború és béke
Dean R. Koontz: Az eljövetel
Neil Gaiman – Terry Pratchett: Elveszett próféciák
A. I. Kuprin: A boszorkány
Anton Pavlovics Csehov: Három nővér
Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert
Moldova György: A pénz szaga
Carl Sagan: Broca agya
Andreï Makine: A francia hagyaték
Krúdy Gyula: Szindbád
Alekszandr Etkind: A lehetetlen Erósza
A. I. Kuprin: Párbaj
Mihail Bulgakov: Morfium
John Steinbeck: Orosz napló
Joseph Goebbels: Napló
Gerald Durrell – Lee Durrell: Durrell a Szovjetunióban
Jorge Semprún: Ramón Mercader második halála
Varlam Salamov: Kolima
Latinovits Zoltán: Verset mondok
Mihail Bulgakov: A fehér gárda
Borisz Akunyin: A koronázás
Pünkösti Árpád: Rákosi, Sztálin legjobb tanítványa
Edward Rutherfurd: Ruszka
Szergej Jeszenyin: Szergej Jeszenyin válogatott művei
Borisz Akunyin: A halál szerelmese
E. Fehér Pál – Lator László (szerk.): Klasszikus orosz költők I-II.
Domokos János (szerk.): Huszadik századi dekameron I–II.
Czesław Miłosz: „A rabul ejtett értelem”
Kukorelly Endre: Rom
Niederhauser Emil: Borogyino, 1812
Julian Szemjonov: A tavasz megszépíti Berlint
Elizabeth Roberts: Miért nem bírjuk a ruszkikat?
Oswald Spengler: A nyugat alkonya I-II.
Dmitry Glukhovsky: Metró 2033
Dmitry Glukhovsky: Metró 2034
Jurij Andruhovics: Moszkoviáda
Robert Service: Lenin
Anton Pavlovics Csehov: Anton Pavlovics Csehov művei I-IV.
Robert Dallek: Befejezetlen élet
Vadász Sándor (szerk.): 19. századi egyetemes történelem – 1789–1914
Kate Furnivall: Lydia titka
Martin Cruz Smith: Gorkij Park
John Lewis Gaddis: Most már tudjuk
Tony Judt: A háború után I-II.
Margitay Zsolt: 600+21
Kaszab Andor: Szovjet-magyar diáklevelezés
Alan Weisman: A világ nélkülünk
Walter Schellenberg: Walter Schellenberg emlékiratai
Ljudmila Ulickaja: Imágó
Eva Hornung: Kutyafiú
Frei Tamás: 2015
Szvetlana Alekszijevics: Fiúk cinkkoporsóban
Dmitry Glukhovsky: Szürkület
Tonk Emil: Mosolyra derű
Radó György: Gorkij élete
Alekszandr Szergejevics Puskin: Alekszandr Puskin válogatott költői művei
József Attila: Nem én kiáltok
Dmitry Glukhovsky: Orosz népellenes mesék
Eugen Ruge: A fogyatkozó fény idején
D. Kardos Éva: Vörös alkony
Szergej Kuznyecov: Pillangóbőr
Simor András (szerk.): Hispán-amerikai költők tára
Font Márta: Oroszország, Ukrajna, Rusz
Jurij Trifonov: Ház a rakparton / Az öreg
Benkő László: Drezdai emberünk
Borisz Akunyin: Ajánlott olvasmányok
David Benioff: Tolvajok tele
Valerij Panyuskin: Luxus orosz módra
Douglas Smith: Az orosz arisztokrácia végnapjai
Jörg Baberowski: Felperzselt föld
Spiró György: Diavolina
Hajnády Zoltán: Sophia és logosz
Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink
Kvász Iván: Tréflidolog
Kubiszyn Viktor: Oroszrulett
Richard Sakwa: Háború a határon
Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima
Darja Desombre: A mennyei Jeruzsálem szelleme
Selyem Zsuzsa: Moszkvában esik
Tim Marshall: Prisoners of Geography
Nádas Péter: Világló részletek
Csabai László: Szindbád, a forradalmár
Németh Gábor: Ez nem munka
Konrád György: Falevelek szélben
Jason Matthews: Az árulás palotája
Lidia Amejko – Magda Fertacz – Małgorzata Sikorska-Miszczuk – Malina Prześluga – Antonina Grzegorzewska – Danuta Wałęsa – Anna Wakulik – Elżbieta Chowaniec – Maria Wojtyszko – Anna Karasińska: Polkák
Dmitry Glukhovsky: Text
Tim Marshall: A földrajz fogságában
Gárdos Péter: Hét mocskos nap
Jason Matthews: A Kreml jelöltje
Per Petterson: Irány Szibéria
Dmitry Glukhovsky: Metro 2035 (angol)
Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia
Scott Kelly: Egy év az űrben
Illés György: Az orosz titok
Katherine Arden: A lány a toronyban
Nadya Tolokonnikova: Lázadj!
Dmitry Glukhovsky: Poszt
Szasa Filipenko: Vörös keresztek
Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről
Simon Sebag Montefiore: Szásenyka
Sofi Oksanen: A kutyafuttató
Steve Berry: A Romanov-jóslat
Hans Heinz Rehfeldt: Aknavetővel a keleti fronton, 1941–1943
John Cure: Hamu
Christian Alt – Christian Schiffer: Angela Merkel Hitler lánya
Birtalan Ferenc: Fridzsider-rapszódia
Barta Sándor: Ki vagy?
Simon Sebag Montefiore: Éjszaka Moszkvában
Tarjányi Péter – Dosek Rita: Dominó
Sz. Bíró Zoltán: Putyin háborúja
Lee Child – Andrew Child: A titok

Idézetek

szadrienn P>!

Mindegyik képén tombolt a fergeteg. […]
Na már most a förgeteg azért volt könnyen felismerhető, mert a képeken szinte átzúgtak a tárgyak. E tekintetben Oleg nem volt válogatós. Repült ott minden: zsebóra, szamovár, bakancs, levesestányér, falóca, biedermeier szekrény, a kis Tatjána szaros pelenkája, levágott halfejek, Lvov hercegnő okuláréja […] a Pokrovszkij-székesegyház nagyaharangja vagy ll. Miklós fehér paripája, amelyen az uralkodó a koronázása napján a Tverszkaja Zasztava diadalkapuján át belovagolt Moszkvába.

Kapcsolódó szócikkek: Moszkva · szamovár · zsebóra
2 hozzászólás
olvasóbarát>!

Alekszej írt egy furcsa darabot, az Ördög Moszkvában hamis pénzt osztogat az embereknek, Hamis pénz a címe, de amikor elkészült vele, megijedt, hogy Sztálinra ismernek, úgyhogy visszakeltezte 1913-ra, mintha még a cárizmus alatt írta volna. Bocsánatos tévedés, hogy ’31 helyett ’13-at biggyesztett a végére. Széteső darab, de Bulgakovnak annyira megtetszett, hogy elkérte az ötletet, regényt írna belőle, Alekszej odaadta. Nem tudom, Bulgakov megírta-e végül.

147. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1913 · Moszkva · ördög · Sztálin
1 hozzászólás
Cipőfűző>!

Akárcsak az ukránok, a grúzok is tisztában vannak az igazsággal, amit minden szomszédjuk ugyanígy felismert: Washington messze van, Moszkva pedig nagyon is közel.

44. oldal, Oroszország

Tim Marshall: A földrajz fogságában Tíz térkép, amely mindent elmond arról, amit tudni érdemes a globális politikai folyamatokról

Kapcsolódó szócikkek: grúzok · Moszkva · ukránok · Washington
Ezüst P>!

A Donyec-medence lakóira háruló teher azonban senkit sem érdekelt, miután Washington és Moszkva számára az ő szenvedésük pusztán járulékos veszteségnek számított geopolitikai küzdelmükben. Ahogyan egy ez idő tájt elterjedt anekdota fogalmaz: „Amerika az utolsó ukránig harcolni fog Oroszországgal.”

283. oldal

Richard Sakwa: Háború a határon Ukrajna üllő és kalapács között

Nikolett_Kapocsi P>!

A vonatút tetszett igazán. Egy órán át tartott, ami elég volt ahhoz, hogy behunyt szemmel hátradőljek az ülésen, elringasson a zakatolás, olykor pedig kihunyorogjak az ablakon a szélfútta hangamezőkre, és arra gondoljak, hogy a Transzszibériai Vasúttal utazom. Olvastam és képeket is láttam már róla egy könyvben, és elhatároztam, akárhogy alakul is az életem, egyszer majd elutazom Moszkvából Vlagyivosztokba azzal a vonattal.

25. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Moszkva · Vlagyivosztok
Joxer>!

„- Melyik út vezet Moszkvába?
– Felség, ez a kérdés némiképp zavarba hoz. Az oroszok éppúgy, mint a franciák, azt mondják, hogy minden út Rómába vezet. Tetszés szerint juthat el az ember Moszkvába. XII. Károly például Poltaván keresztül menetelt.”
A második célzás még élesebb volt. Napóleon is jól tudta, hogy az I. Péter ellen támadó, addig legyőzhetetlennek hitt svéd királyt éppen Poltavánál érte a megsemmisítő vereség […].

42. oldal (Móra, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: Moszkva · Oroszország
pepege>!

– Oszt mit akarnak magok Böskétő’?
– Böske öccse, János után nyomozunk – feleli a detektív.
– Aztat ugyan hiába keresik. Elvitte a rongyosgárda.
– A rongyosgárda?
– A’ hát. Szedik össze a vörösöket.
– El tetszik lenni tévedve. A rongyosgárda harminc évvel ezelőtt működött.
– Hah! Gondolja, ha akarja. Aki akarja! Cédulákat szórtak repülőrű’. Abban tudatták, hogy gyönnek.
– Mutasson egy olyan cédulát!
– Nincs nekem. Minek lenne? Nem tudok magyarul olvasni. Meg tótul sem. Hátul ültem az iskolában, nem láttam a tabulát.
– Szóval a vörösökre vadásznak a rongyosgárdisták?
– Rákosit akarják legfőképp. De elkéstek. Mer’ elrepült Amérikába.
– Moszkvába.
– Mondom: Amérikába! Mondom!
– Minek repült oda?
– Viszi az aranyat Ájzenóverhe’!
– Miféle aranyat?
– Hát a zsidók aranyát. Vagyis a magyarokét. Amit a zsidók elvettek a magyaroktól.
– Mikor vették el? – s közben aggódva Hunyadira néz az őrnagy, de az legyint, és mutatja, hadd beszéljen tovább.
– Há’ amikó’ kommunizálták a sok bótot. Akkor! A bótok falában meg a padozat alatt ott vót a rengeteg arany. Azt most viszi Rákosi az amérikás zsidóknak. Országot gyarapítanak belőle maguknak. A turbánosoktól megveszik a sivatagot, ahol az a regiment kőpiramis van.
– Mi lesz velünk a sok arany nélkül?
– Mi lenne? Meg fogunk dögleni. De az is lehet, hogy megússzuk. Az egész a Rócsik fiú miatt van.
– Milyen Rócsik? Liskánybokorba való?
– A bécsi, bankos Rócsiknak a fia. Me’ úgy vót, hogy a ménkű sok zsidó megy Boszniába, ott lesz nekik jó világuk. De a Rócsik fiú vadászott Rudolffal, Ferenc Jóska fiával. Este beszálltak a vadászházba, ahol Rudolf a szeretőjét tartotta. Vécsera Máriát, egy tót jányt. A Rócsik fiú altatót tett Rudolf italába, és a jánnyal hált. Mikor Rudolf ezt megtudta, éktelen haragra gerjedt. Coki neked, Bosznia! Az enyém lesz az! Ment is, hogy elfoglalja, de lelőtték a piszok szerbek. Ebből lett a háború.
– Az Ferenc Ferdinánd volt, nem Rudolf.
– Mondom: Rudolf! Mondom!
– Honnan szedte ezeket, mama?
– Tuggya mindenki. Csak nem monnyák. Félnek. Én nem félek. Már kilencvenöt vagyok.

6 hozzászólás
Kuszma>!

Ugyan mire kellettek a szovjet diktátornak egyáltalán a perek? Moszkva olyan pozícióban volt, hogy a szovjet tömbben „államigazgatási intézkedések” révén bárhol bárkit likvidálhatott, ha úgy tetszett neki. Úgy tűnhet, a perek visszafelé sülhettek el; a nyilvánvalóan hamis tanúskodások és beismerő vallomások, aligha számíthattak arra, hogy a kiszemelt egyének és társadalmi rétegek szemrebbenés nélküli célbavétele a szovjet bűnvádi eljárások jóhiszeműségéről győzi meg a nyugati megfigyelőket.
Csakhogy a kommunista tömb perei nem az igazságszolgáltatásról szóltak. Inkább valamiféle szemléltető oktatásnak készültek; ez a patinás kommunista intézmény (az első efféle pereket 1928-ban rendezték a Szovjetunióban) a szovjet rendszer hatalmi struktúráit volt hivatott példákkal alátámasztva bemutatni. Eligazította a közönséget, mi helyes, és mi helytelen; felelősöket talált a hibás intézkedésekért; dicséretet osztott a hűségért és engedelmességért; még szövegkönyvet is írt, jóváhagyott szókészletet adott a közügyek megvitatásához.

262. oldal, Erőltetett menet

Tony Judt: A háború után I-II. Európa története 1945 óta

Kapcsolódó szócikkek: 1928 · Moszkva
2 hozzászólás
sentimentalfrappe P>!

Az állomások függetlenek és önállóak lettek, sajátos törpeállamok saját ideológiával és rendszerrel, vezetőkkel és hadseregekkel. Harcoltak egymással, föderációkba és konföderációkba egyesültek, egyik nap még felemelkedő birodalmak fővárosává válva, hogy másnapra aztán legyőzzék és gyarmatosítsák őket tegnapi barátaik vagy rabjaik. Rövid időre szóló szövetségeket kötöttek a közös fenyegetés ellen, hogy aztán a fenyegetés elmúltával újult erővel essenek egymás torkának.

15. oldal, 1. fejezet - A világ peremén

Kapcsolódó szócikkek: metróállomás · Moszkva
mate55>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Bármily impozáns volt is a bársonytapétás, aranyfüsttel bevont Metropol Hotel, Moszkva kiirthatatlan bűze, a kozmaolaj, a párolt káposzta és a megviselt puncik szaga örökre beivódott a nehéz függönyökbe és vastagon beterítette a szőnyeget.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Moszkva
3 hozzászólás