Morozko személy

– Nagyon valószínű – felelte Morozko. Nevetett. – Még soha sem tettem ilyet más kérésére.
– De, gondolom saját jószántadból rendszeresen ijesztegeted az embereket – vágta rá Vászja.
– Én? – kérdezte Morozko. – Hiszen én csak egy mese vagyok!

– Az álom a halál kuzinja, Vászja – mormolta a feje fölött. – És mindkettő az enyém.

341. oldal, A madár, aki egy hajadont szeretett

– Nem kedvelem a félig-meddig válaszokat.
– Akkor ne tegyél fel félig-meddig kérdéseket – felelte a férfi váratlanul vonzó mosollyal.

Azért faragok fából dolgokat, mert azok a dolgok, amikért erőfeszítést kell tennünk, sokkal valóságosabbak, mint azok, amik a puszta kívánságunk által jöttek létre.

108. oldal, 8. fejezet - Két ajándék (Alexandra,2019)

– Hol vagyok?
A férfi megvonta a vállát.
– Az északi szél mögött. A világ végén. Egyáltalán sehol.

297. oldal, 22.fejezet - Hóvirágok (Alexandra, 2018)

– Ha minden napod azzal töltöd, hogy a jóvátehetetlen hibák terhét cipeled magaddal, azzal csak magadnak ártasz.

257. oldal, 20. Az aranykantár

– Zárdába akartak küldeni. Úgy döntöttem, inkább megfagyok egy hókupacban. – Egész testében reszketett. – Ez még akkor volt, mielőtt elkezdtem összefagyni egy hókupacban. Ez fájdalmas.
– Igen – felelte Morozko. – Az.

299. oldal

– […] Te halhatatlan vagy, és én talán túl kicsinek tűnök a szemedben – bökte ki végül hevesen. – De az életem nem játék.

176

– Megmentetted az életemet az erdőben – mondta. – Kelengyét ajánlottál fel, eljöttél, amikor arra kértelek, hogy szabadíts meg bennünket a pópától. És most ez. Mit akarsz cserébe, Morozko?
Az mintha egy pillanatig gondolkodott volna.
– Jussak néha az eszedbe – válaszolta. – Mikor kinyíltak a hóvirágok, és elolvadt a hó.

77. oldal, 6. A világ vége