Morozko személy

– Nagyon valószínű – felelte Morozko. Nevetett. – Még soha sem tettem ilyet más kérésére.
– De, gondolom saját jószántadból rendszeresen ijesztegeted az embereket – vágta rá Vászja.
– Én? – kérdezte Morozko. – Hiszen én csak egy mese vagyok!

– Az álom a halál kuzinja, Vászja – mormolta a feje fölött. – És mindkettő az enyém.

341. oldal, A madár, aki egy hajadont szeretett

– Zárdába akartak küldeni. Úgy döntöttem, inkább megfagyok egy hókupacban. – Egész testében reszketett. – Ez még akkor volt, mielőtt elkezdtem összefagyni egy hókupacban. Ez fájdalmas.
– Igen – felelte Morozko. – Az.

299. oldal

Morozko pressed his lips together. The trees sighed overhead. All at once his anger seemed to leave him. “I do not want to fade,” he said unwillingly. “But I do not want to be alive. How can a death-god be alive?”

– […] Te halhatatlan vagy, és én talán túl kicsinek tűnök a szemedben – bökte ki végül hevesen. – De az életem nem játék.

176

– Hol vagyok?
A férfi megvonta a vállát.
– Az északi szél mögött. A világ végén. Egyáltalán sehol.

297. oldal, 22.fejezet - Hóvirágok (Alexandra, 2018)

– Én vagyok a Halál – mondta Morozko lassan. – Most, ahogy már a kezdet kezdetén is. Hosszú idővel ezelőtt az emberek fejében születtem. De nem egyedül.

333. oldal, A madár, aki egy hajadont szeretett

Morozko pillantása hideg volt, és rezzenéstelen: sápadt csillagok, melyekben Vászja elveszett.

283. oldal, 19. Maszlenyica

… Fagy megszólította a téli szél és a hulló hó hangján: „Nem fázol, szépségem?”

15. oldal, 1.fejezet - Fagy (Alexandra, 2018)