Monyorókeréki és Monoszlói Erdődy Agáta Mária Gobertina személy
Idézetek
– Az eskü szent dolog, kedves Mili, ne fecsérelje ostobaságokra – vágott a szavamba, majd egyenesen végigmért.
152. oldal 6. fejezet - Jó'ccakát, naccságos úr!
– Mivel az utóbbi időben alig látjuk, kénytelenek vagyunk szavakkal a társaságunkba idézni – felelte Agáta mama, elhelyezkedve kedvenc karosszékében.
165. oldal 6. fejezet - Jó'ccakát, naccságos úr!
– A konflis, ami az állomásról hazahozott minket, még mindig odakinn áll – mondta. – Pakold le a csomagokat, a kocsis majd segít, de azzal, hogy minden a helyére kerüljön, most ne törődj! Helyette vitesd magad a Lipótmezőre, és kérd meg a nevemben Bolyó professzort, hogy küldje el veled a legjobb belgyógyász orvosát, és adjon mellé kölcsön két… Nem is, inkább négy napra egy ügyes ápolónőt is.
– Belgyógyász? – ámult el Isti. – Hát az meg minek? Csak nem rágyött valakire a cifra fostolás?
– Jó, akkor inkább levelet írok – sóhajtott Agáta mama […]
Ekkor én már talpon voltam, kezemben a Makart-csokrot tartalmazó cserépedénnyel. „Agáta mama nagyon mérges lesz – futott át halálos rémülettől zavart agyamon a gondolat. – Ez a kedvenc vázája.”
Miután a felfordulást látva Agáta mama megtette csöndes kijelentését arról, miszerint Richárd és én rosszcsont gyerekekként feje tetejére állítottuk szeretett otthonát, előbb Terka néni szívére kellett vizes borogatást tennünk, majd Istit csitítanunk, aki az eseményeket hallva dührohamot kapott.
– Lettem volna itt, a keserves úristenit neki, olyan csudaszalámit teszek a sekercekre, hogy még az a cafkarajzos édes mutterkájuk se plankolná fel többet az elmárázott fizimiskájukat!
535-536. oldal, 22. fejezet - A vég kezdete (Könyvmolyképző, 2016)
– Most, ha megbocsátanak, utána kell néznem valaminek.
– Apja szalonjában? – kérdezte Agáta mama szigorúan, mint egy vizsgálóbíró.
– Azt gondoltam, egy szivar most jót tenne, a füst viszont zavarhatja anyámékat. Az idős grófnő előrehajolt, és kinyitotta az asztalkán álló ezüst szivardobozt.
– Parancsoljon, vegyen csak bátran! – mondta. – A füst miatt pedig ne zavartassa magát. Akad itt más, ami sokkal jobban csípi a szemet.
16. oldal, 1. Gyász, Tana, 1893. augusztus 26.
A szalon zsúfoltabb volt, mint Agáta mama hajszálakkal tömött, kőkemény kontya.
196. oldal
– Ez nem komilfó.
488. oldal, 24. A múlt árnyai (Könyvmolyképző, 2016)