monszun fogalom

Az özönvízszerű monszunesők életre keltették a növényvilágot, és milliárdnyi apró, színes virág bújt elő a kopár talajból. A hosszú magashegyi oxigénböjt után nem tudtunk betelni a sűrű párájú, oxigéndús levegővel. Az esők birodalmába csöppentünk. Amerre néztünk, mindenfelé ezüstösen csillogó vízesések ékesítették a völgy fölé magasodó komor sziklákat, és valahányszor rés támadt a rohanó felhők sűrűjében, havas csúcsok integettek hívogatóan felénk a távolból. Ámulva néztem ezt a csodát. Soha nem láttam még ilyen gyönyörű tájat, és biztos voltam benne, hogy vissza fogok térni ide, hogy újra megcsodálhassam ezt a hegyek koszorúzta, vízesések öntözte havasi édenkertet.

De hát mi is az a monszun, amit mindezek ellenére milliók és milliók várnak epedve a nyárelőn itt Indiában és Dél-Ázsia más országaiban? A monszun – ez az évente szabályosan visszatérő, csapadékot szállító szél – egyike India csodáinak. Áprilisban és májusban India alföldjein és fennsíkjain a forróság már szinte elviselhetetlenné válik. A forróság nyomán járó szárazság elszárít és feléget szinten minden növényi életet, a föld megrepedezik, szenved ember és állat egyaránt, de senki sem menekül az éhhalál réme elől, mindenki vár valami csodára, és legtöbbször nem is hiába. Június elején vagy közepén délnyugat felőle erős szél támad, sűrű, fekete esőfelhőket cipelve megjön a monszun, és esni kezd, hogy meg se álljon néhány hétig. Az első esőt beszippantja a száraz föld, de nem sokáig képes elnyelni az eső nyomán keletkező áradatot, hamarosan megtelnek a medrek, a víz alá kerülnek a városok, a falvak és a földek, szennyes áradat hömpölyög az utcákon, mert nincs az a csatornarendszer, ami elnyelné ezt a hirtelen jött árvizet. A monszunesők nem egyszerű kis felhőszakadások, néha egyetlen nap alatt annyi csapadék hull, mint amennyi itthon egy év alatt! Igaz, nem egyenletesen öntözi meg a hatalmas ország területét. A monszunszelekkel szemben fekvő hegyoldalak, mint a szubkontinens peremét képező Nyugati-Ghátok, bővebben részesednek az áldásból, 2000–3000 milliméter esőt is kapnak. De ezt is jóval felülmúlja a Himalája déli oldalára leszakadó vízmennyiség, ahol a páradús víztömegek felszállni kényszerülnek, és helyenként özönvízszerű esőzéseket okoznak. Az Asszámi-Himalája lábánál, Cserrapandzsiban mérték a legtöbb csapadékot az egész Földön: egy év alatt annyi eső esik itt, hogy ha összegyűjtenék, 12 méter magas vízoszlopnak felelne meg, és ennek nagy része a monszun hónapjaiban érkezik!

Ahol az élet vizét isszák (154-155 o.)

– A monszun csodálatos. Amikor megnyílik az ég, mindenki boldog, mert véget ér a fojtogató hőség.

195. oldal

Annyi minden történt a monszun előtt, és most, amikor megnyílik az ég, az ő életében is újabb fejezet nyílik.

306. oldal

– […] Az esős évszak beköszöntével mintha az emberek is felélednének. Ilyenkor mindenki felszabadul egy kicsit.

309. oldal

A monszun úgy tért vissza, mint a család régi vendége, akit némelyek elviselnek, mások utálnak, egyesek pedig még szeretnek is, és nappalaink ragyogó verőfénye ismét homályos emlékké fakult, amint a viharfelhők bevitorláztak az égboltra, és lehorgonyoztak rajta.

583. oldal