Molnár Benedek (Beni) személy
Idézetek
114. oldal
– Na és milyen az új suli? Amióta oda jársz, még nem is igazán beszéltél róla.
Liza kissé unottan fordult Beni felé. Ez volt a szokásos, ezerszer begyakorolt színjáték.
„Szép helyen van. A tanárok többsége jó fej. Ez a bentlakásos cucc néha az idegeimre megy, meg a heti 32 óra is, de ez van…”
Ez szokott lenni a válasz, ami persze nagyban eltért a valóságtól, ami valahogy így hangzott volna:
„Egyszerűen imádom! Minden héten új varázslatokat tanulunk. Ahogyan a dzsungel találkozik a havas hegyormokkal, ahhoz nincs fogható! Konkrétan minden ember ismeri a nevemet, persze ez nem csoda, hiszen én vagyok a kiválasztott, bár most cseppet sem érzem annak magam. A tanárok nagy része pedig nagyon engedékeny, legalábbis én annak nevezném, hiszen bár már ezerszer hágtuk át a házirendet, még büntetést sem kaptunk…”
Nos, igen… Ha mindezt előadnád egy varázstalannak, akkor valószínűleg meg lenne róla győződve, hogy a Residlott nem is iskola, hanem elmegyógyintézet.
6. oldal
A levegő egy másodpercre megfagyott, aztán Varjú Liza felé fordulva rákiáltott.
– Kelner! Maga mit művelt megint?
– Hoppá! – suttogta Márk.
– Igen, igen. Persze, hogy Kelner, ki más? – sóhajtott fel a kiválasztott.
– Tudja tanár úr, igazából ő kezdte – mutatott Benire.
– Ugyan, miért csinálna ilyet egy érett, felelősségteljes végzős?
– Hallottad? Érett és felelősségteljes vagyok – bazsalygott a fiú.
– Inkább elmebajos – mormolta Liza.
– Kelner! Szeretném, ha bocsánatot kérne.
– Elnézést tanár úr – motyogta a kiválasztott.
– Nem hallottam rendesen.
– ELNÉZÉST TANÁR ÚR!
109. oldal