Moiraine Sedai személy

– És maga ezt a helyet választotta menedéknek? – hitetlenkedett Rand. – Akkor már nagyobb biztonságban lennénk kint, miközben előlük menekülünk.
– Ha nem csavarogtatok volna el – válaszolta türelmesen Moiraine –, most tudnátok, hogy védőkört húztam a ház köré. A Myrddraalok észre sem vennék, mert másfajta gonosz megállítására szolgál, de az, ami Shadar Logothban lakik, nem lépi át, sőt, még csak a közelébe sem jön. Reggel aztán nyugodtan elindulhatunk. Ezek a dolgok nem bírják a napfényt. Olyankor a föld mélyén rejtőznek.

Moiraine lemászott Aldiebről. Nyugodt mozdulatokkal elővett valamit a zsebéből. Széthajtogatta. Rand egy pillanatra sötét elefántcsontot pillantott meg. Az angreal. Az angreallal az egyik, a botjával a másik kezében az aes sedai szembefordult a rohamozó trallokokkal, az Enyészek fekete kardjaival, és megvetette a lábát. Aztán a magasba emelte a botot, majd a földbe szúrta.

– Ez meg mi? – kérdezte Nynaeve.
– A Shadar Logothot uraló gonosz – felelte Moiraine. – Mashadar. Nem lát, nem gondolkodik, éppolyan céltalanul mozog a városban, mint ahogy a féreg furkál a talajban. Akit megérint, az meghal.

Loial felállt, meghajolt Moiraine felé.
– Loial vagyok, Halan fia Arent fia, aes sedai. A stedding mindig menedéket ad a Fény Szolgáinak.
– Köszönöm, Loial, Arent fia – felelte fanyarul Moiraine –, de én nem lennék ilyen elhamarkodott ezzel az üdvözléssel a helyedben. Olyan húsz aes sedai lehet ebben a pillanatban Caemlynben, és rajtam kívül mind a Piros ajahhoz tartozik. – Loial bölcsen bólintott, mintha értené. Rand csak zavartan rázta a fejét. Őt ugyan a Fény vakítsa meg, ha ő is értette, hogy ezzel meg mit akart mondani a nő. – Különös, hogy itt talállak – folytatta az aes sedai. – Nem sok ogier hagyta el a steddingeket az utóbbi években.

Az őrző újra és újra a fák közé rontott Mandarbbal. Kardjáról, kesztyűjéről csöpögött a füstölgő, bugyborékoló vér. Amikor visszatért, egyre gyakrabban voltak szakadások a páncélján, vérző vágások a testén. Csatalova is botladozott, vérzett. Az aes sedai minden ilyen alkalommal megállt, hogy a sebeire fektesse a kezét. Amikor elvette a tenyerét, csak vér maradt az újra sértetlen bőrön.