Mohamed személy
Idézetek
Az európai muszlim közösség (ami szerencsésen túllépett a fundamentalizmuson) eközben egy paradox kínos helyzettel találja szemben magát. Noha van számos keresztény és muszlim liberális, akik egymással szemben nagyon toleránsak, az egyetlen politikai erő, ami nem fokozza le másodrendű állampolgárokká a muszlimokat, és amely teret enged vallási identitásuk kibontakoztatására, azok az „istentelen” ateista liberálisok. Azok pedig, akik társadalmi-vallási gyakorlatukhoz a legközelebb állnak, keresztény tükörképeik, és – ennek ellenére – a legfőbb politikai ellenfeleik. A paradoxon az, hogy egyetlen igazi szövetségeseik a kifejezés szabadságával való szolidaritásból, újranyomtatták a Mohamed-karikatúrákat.
32. oldal
Slavoj Žižek: A kettős zsarolás ellen 85% Menekültek, terror és egyéb gondok felebarátainkkal
Szúra 29,46 egy helyén, ami Mohamed híveinek zsidókkal és keresztényekkel (az Írás embereivel) folytatott vitáiról szól, ezt olvassuk: „És ne szállj perbe az Írás népével csak úgy, ahogy az a legjobb – kivéve azokkal, akik vétkesek közöttük! És mondjátok: »Hiszünk abban, ami (mint kinyilatkoztatás) leküldetett hozzánk és hozzátok! A mi Istenünk és a ti Istenetek egy. Mi alávetjük magunkat neki (abban az értelemben, hogy egy és ugyanaz).«”
83. oldal
Joachim Gnilka: Biblia és Korán Ami összeköti és ami elválasztja őket
Ha egy muszlimmal, egy zsidóval vagy akár egy protestánssal beszélgetsz, mindig meg fogja tudni magyarázni, miért az ő vallásában van az igazság, miért Mohamed a próféta, Jézus miért nem Isten, és Mária miért nem szűz. Valahogy olybá tűnik az egész, mintha kizárólag a katolikusoknak kéne mentegetőzniük azért, mert náluk van az igazság. […] Úgy tűnik, a katolikusok egy dolgot nagyon jól megjegyeztek Jézus tanításaiból: hogy oda kell tartanunk a másik orcánkat is.
316-317. oldal
Az iszlámban az öngyilkosságért örök kárhozat jár. „Mohamed kijelentette, hogy az az ember, aki öngyilkosságot követ el, nem juthat a mennybe, hanem a pokolra kerül, ahol újra és újra megismétli majd halálát okozó tettét.”
135. oldal, Az öngyilkosság a megbocsáthatatlan bűn? (Harmat, 2015)
Albert Y. Hsu: Hátrahagyottak 80% Gyász az öngyilkosság után
Az iszlám népek közül egyedül a tuaregek követik hűen Mohamed tanait, a nemek egyenlőségét hirdetik, asszonyaik – szemben a férfiakkal – soha nem takarják el fátyollal az arcukat, házasságkötésig teljes szabadságot élveznek, tetteikről nem tartoznak elszámolással sem a szüleiknek, sem jövendőbeli férjüknek, akit általában érzelmeik alapján választanak maguknak.
A sivatagban híres esemény az Ahal, a tuaregek által rendezett „nőtlenek és hajadonok” ünnepe, amikor fiúk és lányok összegyűlnek a tűznél, együtt vacsoráznak, történeteket mesélnek, játszanak az egyhúros imzadon, és hajnalig együtt táncolnak. Ilyenkor a nők fogják a férfiak kezét, és jelet rajzolnak a tenyerükbe, aminek a jelentését egyedül a népük ismeri, és többnyire arra utalnak vele, milyen típusú szerelmi aktusban kívánnak részesülni aznap éjjel.
Aztán minden pár eltűnik a sötétben, hogy a dűnék puha homokjára terített fehér gandurahon kielégítsék a férfiak tenyerébe rajzolt vágyaikat.
Egy hagyománytisztelő arab esetében, aki kényes a leendő felesége szüzességére és a lánya becsületére, egy ehhez hasonló szokás kimeríti a botrány fogalmát. Abdul ismer olyan országokat – ilyen például Arábia és Líbia, sőt a saját hazájának bizonyos régiói is –, ahol sokkal kevesebbért is megkövezik vagy levágják a vétkes fejét.
Az imohagok azonban a mohamedán terjeszkedés kezdetétől fogva, amikor a vallási fanatizmus merevebb és szigorúbb volt, megvédték asszonyaik jogát a szexhez, a tetszés szerinti öltözködéshez, illetve hogy családi ügyekben hallassák a hangjukat.
224. oldal
Alberto Vázquez-Figueroa: Tuareg 93% A szerelem és becsület harcosa
Egy tizenkilencedik században urdu nyelven íródott, hölgyeknek szóló útmutatóban, amely szilárdan a galénoszi elvekre épül, Mohamed prófétát nevezik meg a példamutató nőket felsoroló lista legelső helyén.
Új Mandátum, 2002, 27.
Thomas Laqueur: A testet öltött nem Test és nemiség a görögöktől Freudig
A Koránban az Isten és ember közötti szakadék még azáltal is kifejezésre jut, hogy nem veszi át a Bibliának azon elképzelését, hogy az ember Isten képmása. Bár a bibliai teremtéstörténet a Koránban tovább él, hiányzik belőle az a kifejezés, melyet a teremtő Isten Ter 1,26 szerint az ember teremtésekor mondott: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá” (vö. 1,27). Mohamed ezt következetesen kihagyja: Isten nem léphet ki elszigeteltségéből.
94. oldal
Joachim Gnilka: Biblia és Korán Ami összeköti és ami elválasztja őket
Mohamed kapcsán feljegyezték, hogy egyik paradicsombéli látogatására készülve több járművet is felajánlottak felfelé vezető útjára, például tüzes szekeret, szárnyas lovat és csillagkupét, ő azonban mindegyiket visszautasította, ugyanis kizárólag a saját szamara hátán volt hajlandó a mennybe menni.
108. oldal, Értekezés a lélek mechanikus vezérléséről... (Scolar, 2012)
Ahogyan a Korán keresztény elemei (nagyrészt az apokrif hagyományok, illetve a keleti kereszténységben szórványos herezisek csatornáin) eljutottak Mohamedhez, úgy a keleti gnoszticizmus néhány elemét is megtalálhatjuk nála. Mohamed mindenfélét felhasznált, amivel ismeretségi körében felületes kapcsolatba került, s amit többnyire a rendszeresség mellőzésével dolgozott fel.
29. oldal, Mohamed és az iszlám