Mitchell Turner (Mitch) személy
Idézetek
– Cellatársak voltunk – felelte Victor. – Rengeteg igazán rossz ember van a börtönökben, Syd, és nagyon kevés jó. Mitch volt az egyikük.
Puff.
Puff.
– Te a rosszak közé tartozol? – kérdezte Sydney. Tengerkék szemét pislogás nélkül meresztette Victorra. Nem volt benne biztos, hogy a válasznak lesz bármi tényleges jelentősége, de mégis úgy érezte, hogy tudnia kell.
– Egyesek oda sorolnának – felelte Victor.
35. oldal
– Honnan a pokolból került elő az a kutya? – kérdezte Mitch.
– Megtarthatom – mondta Sydney.
– Az ott vér?
– Agyonlőttem – mondta Victor, miközben a papírjai között keresgélt.
– Miért tennél ilyet? – csukta le Mitch a laptopot.
– Mert döglődött.
– Akkor meg miért nem döglött?
– Mert Sydney visszahozta.
180. oldal
– Mitchell – mondta Victor –, áruld el Sydney-nek, miért voltál börtönben.
– Hekkelésért – felelte Mitch vidáman.
Sydney felnevetett.
– Komolyan? Inkább amolyan „a saját letépett karoddal verlek agyon” típusú alaknak néztelek.
– Mindig nagydarab voltam – mondta Mitch. – Nem tehetek róla. – Megint megropogtatta az ujjperceit. A két keze együtt nagyobb volt, mint a billentyűzet.
– És a tetkók?
– Nem árt figyelni a külsőségekre.
– Victort nem érdeklik a külsőségek.
– Attól függ, milyen külsőségekről beszélünk. A takarítás jól megy neki.
172. oldal
Mitch nem értette, mi történt pontosan a kantinban, de tízéves börtönkarrierje során egy dolgot megtanult: vannak emberek, akiket jobb elkerülni, emberek, akik mindent megmérgeznek maguk körül. Aztán voltak emberek, akikhez jobb volt hozzákapcsolódni, akiknek sima volt a modoruk, és bármihez értek, arannyá változott. És végül voltak emberek, akik mellé azért szegődtek oda, hogy ne legyél az útjukban. És bárki vagy bármi is volt Victor Vale, és bármit is forgatott a fejében, abban az egyben Mitch biztos volt, hogy nem akar az útjában lenni.
327–328. oldal, Egy rendkívüli nap
Victor never looked up from his plate. He didn't look at his plate, either, not exactly. His eyes had an unfocused intensity, as if he were somewhere else, unconcerned with the cage around him or the monsters inside.
Like a predator, Mitch realised one day. He'd seen enough nature specials on the common room set to know that prey had eyes on the sides of their head, were constantly on guard, but predators' eyes were forward-facing, close together, unafraid. Despite the fact that Victor was half the size of most inmates, and didn't look like he'd ever been in a fight, let alone won one, everything about him said predator.
And for the first time, Mitch wondered if Victor was really the one who needed protecting.
260. oldal
“So what do you want then?” he asked.
Victor’s lips curled into that same, dangerous smile. “A friend.”
“That’s all?” he asked, disbelieving.
“A good friend, Mr. Turner, is very hard to find.”
326. oldal