!

Miss Kenton személy

Kazuo Ishiguro: Napok romjai

Idézetek

>!
nagyange P

— Sajnos, pillanatnyilag nagyon sok a dolgom, Mr. Stevens, nincs egy perc vesztegetni való időm sem. Ha úgy ráérnék, mint szemmel láthatólag ön, szívesen viszonoznám a kedvességét, és járkálnék föl–alá a házban, hogy olyan dolgokra emlékeztessem, amelyekről amúgy sem feledkezett meg.

Kapcsolódó szócikkek: Miss Kenton
>!
Sli SP

– Kíváncsi vagyok, mit olvas olyan elmélyülten, Mr. Stevens.
– Egy könyvet, Miss Kenton.
– Azt magam is látom, Mr. Stevens. De vajon miféle könyvet…? Az érdekelne engem.
Ahogy fölnéztem, láttam, hogy Miss Kenton közeledik. Becsuktam a könyvet, magamhoz szorítottam, és fölálltam.
– Kérem, Miss Kenton – mondtam –, kénytelen vagyok emlékeztetni rá, hogy ez magánügy.
– De hát miért titokzatoskodik azzal a könyvvel, Mr. Stevens? Kezdek gyanakodni, hogy valami sikamlós olvasmány.
– Az elképzelhetetlen, Miss Kenton, hogy, az ön kifejezésével élve, bármiféle „sikamlós” olvasmány akadjon őlordsága könyvei közt.
– Hallottam már róla, hogy gyakran a tudós könyvekben is előfordulnak igencsak sikamlós részletek, de sose tudtam rászánni magam, hogy utánanézzek.

180-181. oldal, Harmadik nap este - Moscombe, Tavistock közelében, Devon (Európa, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: könyv · Miss Kenton · Mr. Stevens · olvasás
1 hozzászólás
Hirdetés
>!
Sli SP

Semmi kétség, a regény valóban „szentimentális, romantikus történet” gyanánt jellemezhető, akadt ilyen szép számmal a könyvtárban meg néhány vendégszobában is, a hölgyvendégek kedvéért. Egyszerű okból tanulmányoztam az ilyen műveket: rendkívül hatékony módja ez a választékos stílus megőrzésének és fejlesztésének. Én a magam részéről azt tartom – nem tudom, egyetértenek-e velem –, hogy a mi nemzedékünk túlságosan is nagy súlyt fektetett a választékos stílus szakmai jelentőségére; olyannyira, hogy az néha talán már a fontosabb szakmai tényezők rovására ment. Mindazonáltal soha nem helyezkedtem arra az álláspontra, hogy a választékos beszéd és stílus ne válna dicséretére az embernek, és mindig is kötelességemnek tartottam, hogy legjobb tudásom szerint fejlesszem képességeimet e téren. Aminek az a legegyszerűbb módja, ha az ember egyszerűen elolvas néhány oldalt egy jól megírt könyvből, amikor véletlenül akad egypár szabad perce. Én magam ezt a módszert alkalmaztam már évek óta, és gyakran választottam olyasfajta könyvet, mint amilyennek az olvasásán Miss Kenton a szóban forgó estén rajtakapott, mégpedig azon egyszerű okból, hogy az ilyen műveket rendszerint választékos stílusban írják, és lapjaikon sok elegáns dialógust talál az ember, amelyek az én szempontomból nagy gyakorlati haszonnal bírnak. Egy velősebb könyv – mondjuk egy tudományos értekezés – általánosságban véve több ismeretet tartalmaz ugyan, ám a nyelvezetéből tanultakat csak korlátozott mértékben használhatja fel az ember a hölgyekkel és urakkal folytatott mindennapi érintkezés során.
Ritkán volt időm és kedvem ahhoz, hogy ezeket a romantikus regényeket végigolvassam, de amennyire meg tudtam ítélni, mindig képtelen, sőt, egyenesen érzelgős volt a cselekményük, s egy percet sem vesztegettem volna egyikre sem, ha nem remélem tőlük az imént leírt előnyöket. Mindezt szem előtt tartva, ma már beismerhetem – és nem találok ebben semmi szégyellnivalót –, hogy néha mellesleg el is szórakoztattak ezek a történetek. Akkoriban talán nem is vallottam be magamnak, de hát, mint mondottam, ebben nincs semmi szégyellnivaló. Miért ne találhatna az ember némi könnyed szórakozást abban, ha arról olvas, hogy a hölgyek és urak egymásba szeretnek, és be is számolnak egymásnak érzelmeikről, méghozzá igen választékos stílusban.

182-183. oldal, Harmadik nap este - Moscombe, Tavistock közelében, Devon (Európa, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: könyv · Miss Kenton · Mr. Stevens · olvasás · regény