Minnesota helyszín
Minnesota az Amerikai Egyesült Államok időrendileg 32. tagállama. Az ország északi részén fekszik a Kanadával közös határ mentén. A mai Minnesota állam a korábbi Minnesota terület keleti feléből és a Wisconsin terület kisebb részéből jött létre. 1858-ban lett az Unió része. Nevének jelentése dakota nyelven éggel színezett víz.
Lakosságának csaknem kétharmada a Minneapolis-Saint Paul városrégióban él. Az előbbi az állam legnépesebb települése, az utóbbi a fővárosa. Ez a várostömörülés Minnesota közlekedési, gazdasági, oktatási központja és egy nemzetközileg is elismert kulturális élet helyszíne. Az állam nyugati részén a préri füves pusztái húzódnak, ahol mezőgazdasági termelés zajlik, délkeleten lombhullató erdőket találunk, melyeknek nagy részét mára már kiirtották és termőföldeket alakítottak ki helyükön, északon pedig gyéren lakott erdőségek vannak, ahol a bányászat, az erdészet és az idegenforgalom jelentős. Minnesota népességek zöme észak-európaiak, németek és a bennszülött amerikaiak leszármazottja, a legjelentősebb kisebbségek az afrikaiak, ázsiaiak és a latin-amerikaiak.
Idézetek
Minnesotában az emberek telente gyakran egyszerűen áthajtanak kocsival egy-egy befagyott tavon, így rövidítik le az utat. Az a vicc járja, hogy a tavasz nem hivatalos megérkezését az első kocsi jelzi, amelyik alatt beszakad a jég.
149. oldal
– Mondd, nem Virgil Flowers irányítása alatt dolgoztál egy ideig Minnesotában? – kérdezte.
Lucas elnevette magát.
– De bizony – válaszolta. Iowában ismerik Virgilt?
– Az évek során elég sok információt cseréltünk – válaszolta Means. – Hat évig Manson Cityből jártam munkába, így megismertük egymást. Egyfajta harapós kutya, amikor nőkre kerül a sor.
– Nem egyfajta – mondta Lucas. – Egyenesen maga a sátán kutyája, ha nőkről van szó. Mindig ügyelek rá, hogy legyen nálam pisztoly, valahányszor a lányom közelébe kerül.
202. oldal
Kinn ősziesen sóhajtoztak a fák; Észak-Minnesotában mindig ott lopakodik valahol az ősz.
I. kötet, 251. oldal (XXI. Század, 2020)
Peter egy egész nyarat töltött Minnesotában – innen származik – bábszínészként egy vándorbábszínházban. A kocsijához csatlakoztatta a bábutánfutót, és parkról parkra járt, úgy szórakoztatta a gyerekeket. Egy napon elszabadult és felborult az utánfutója, a bábjai szanaszét szóródtak a főúton. A rendőrség hamarosan a helyszínre érkezett.
– Egy darabig eltart, mire végzünk a papírmunkával – jelentette be az egyik tiszt. Peter félt, hogy lekési a következő előadását, úgyhogy megkérdezte, miért. A rendőr a szétszóródott bábukra mutatott. majd szemrebbenés nélkül azt felelte: – Sok a sérült.
115. oldal, A munka ünnepe
Lauren Graham: Gyorsan elhadarom 85% A Szívek szállodájától a Szívek szállodájáig, és ami a kettő között történt
A fiú makacsul összeszorította a száját, lesütötte a szemét, de Latimer nem tágított.
– Nézd, ami azt illeti, a hallgatásodból még arra is következtethetnék, hogy te is ugyanolyan kékpocakos vagy, mint én. Áruld el már végre, mit jelent az, hogy „felső folyásától”! Baton Rouge? Vicksburg? Talán Minnesota?
Kikapcsoltam a telefont, becsuktam a szemem, és egy halvány, ironikus mosoly jelent meg az arcomon a gondolattól, hogy hamarosan talán egy kegyetlen gyilkossal készítek interjút, egy férfival, aki gondolkodás nélkül véget vetett egy fiatal lány életének, egy bűnözővel, aki túlélt több mint harminc évet Minnesota legembertelenebb börtönében – és én mégis sokkal jobban tartottam attól, hogy viszont kell látnom az anyámat.
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
The sickness ends and I sit down on the floor and I lean back against the front of the toilet. Waves of emotion begin streaming through me and I can feel the welling of tears. Everything that I know and that I am and everything that I've done begins flashing in front of my eyes. My past, my present, my future. My friends, my enemies, my friends who became enemies. Where I've lived, where I've been, what I've seen, what I've done. What I've ruined and destroyed.
I start to cry. Tears begin running down my face and quiet sobs escape me. I don't know what I'm doing and I don't know why I'm here and I don't know how things ever got this bad. I try to find answers but they aren't there. I'm too fucked up to have answers. I'm too fucked up for anything. The tears come harder and sobs become louder and I curl up on the cold tile floor and I hug myself. I hug myself and I wail and it's morning and I'm somewhere in Minnesota and I haven't had a drink in five days and I don't know what the fuck is happening to me.