Mihály Terka személy
Idézetek
– A grófnő jól tudja, mi a valóság és mi nem az – legyintett széles derekú szakácsnénk. – Aranypálcás okuláréján át tisztábban lát mindent, mint bárki más Isten nyomorult gyermekei közül. Ha pediglen ő nem mosolyog, midőn a kisebbik fia nősülni készül… pedig a kisasszonkát úgy szereti, mintha a saját jánya volna …akkor az azt jelenti, hogy olyan ijesztő dolgot lesett ki, amitől nekünk is félni kell.
Az esküvő
A szakácsnők gyöngye úgy robogott be a konyhából, mint Keletibe a túlfűtött bécsi gyors, és rémült arcán látszott, hogy odaátról ő bizony minden szót kihallgatott.
– Ammán igaz, hogy a szája csukva – bólintott ő nagy komolyan. – A kicsiny szíve viszont úgy kajabál, mint a böllérkés alá vonszolt ártány. Ül csak itt nekem, hallgat búsan, pedig akár el is mondhatná végre, mi bántja.
– Hosszú mese volna az.
– Képzelje, éppeg ráérek – mosolyodott el Terka néni, meglengetve kalapácsát. – Lepcsegjen csak bátran, attól könnyül a lélek.
50. oldal, 3. fejezet - A hullaházban (Könyvmolyképző, 2017)
Miután a felfordulást látva Agáta mama megtette csöndes kijelentését arról, miszerint Richárd és én rosszcsont gyerekekként feje tetejére állítottuk szeretett otthonát, előbb Terka néni szívére kellett vizes borogatást tennünk, majd Istit csitítanunk, aki az eseményeket hallva dührohamot kapott.
– Lettem volna itt, a keserves úristenit neki, olyan csudaszalámit teszek a sekercekre, hogy még az a cafkarajzos édes mutterkájuk se plankolná fel többet az elmárázott fizimiskájukat!
535-536. oldal, 22. fejezet - A vég kezdete (Könyvmolyképző, 2016)
– Sorra kérdezem, kor és rang szerint: Terka, magának mi a bánata?
– Nekem az, hogy a báró úr megbankásodott – felelte nagy hévvel a szakácsnő.
152. oldal
Róza asszony rezidenciájának nevét hallva Terka néni kerekded orcája menten vörösleni kezdett, konyharuhájával pedig oly mozdulatot tett, mintha rontást akarna elhessenteni.
171. oldal
– Hoztam a teához tiszta csészét, pedig a tekintetes kisasszony aligha érdemli meg – nézett egyenest Renée szemébe, ám mielőtt az bármit szólhatott volna, kifakadt. – Ebbe a házba nem szokás, kérem, úgy bébecstelenkedni, mint hegyi medve a málnásba. Magácska csönget, én nyitok, erre veszi a kabátját és szinte a fejemre dobja, hogy hirtelen azt sem tudom, hol vagyok, aztán meg jön tovább, mint a tavaszi áradat, pedig még be sem jelentettem kegyedet. Hát szabad ezt? Hát ilyen egy úrinő komilfója, vagy hogy a rossebbe mondják?
122. oldal
– Adok én neked kakaskodást, te kajla – nevetett hozzá. – A báró úr csak nem hagyja szégyenbe hozni magát azzal, hogy a bakra enged, ahol a szél folyton csattogtatná azt a lapátfüledet.
150. oldal
A fejkendős, széles derekú és hasonló kedélyű néni úgy tüsténkedett körülöttem, mintha egyszerre a szoba minden pontján ott tudna lenni. Előbb a jobbjában hozott kancsóból forró vizet öntött a mosdótálba, majd a baljára vetett ruháimat fektette az ágyra.
77. oldal