!

Miguel de Cervantes személy

Henry Fielding: Tom Jones I-II.
Jorge Luis Borges: A homály dicsérete
Passuth László: Fekete bársonyban
Dan Simmons: Drood
Kéry László: Angol írók
Selyem Zsuzsa: Szembe szét
Száraz Miklós György: Andalúziai kutyák
Mario Vargas Llosa: A látványcivilizáció

Idézetek

>!
Sli SP

De a közönyös olvasó is nagy előnyt húzhat az én bevezető fejezeteimből, csakúgy, mint a közönyös néző a prológusokból. Hiszen nem kénytelen olvasni, illetve meghallgatni őket, és így a színdarab vagy a könyv rövidebb lesz. Ha nem hallgatják meg a prológust, még egy negyedórát elüldögélhetnek a vacsoránál, és ha nem olvassák el a bevezető fejezetet, abból az az előny származik, hogy nem az első, hanem a negyedik vagy az ötödik lapon kezdhetik el a könyvet. Nem jelentéktelen dolog ez olyan ember számára, aki csak azért olvas el egy művet, hogy elmondhassa: olvasta; márpedig ez sokkal általánosabb rugója az olvasásnak, mintsem hinnénk, és ez az oka, hogy nemcsak a jogi és számadási könyveket, hanem még Homéroszt és Vergiliust, Swiftet és Cervantest is gyakran csak úgy kutyafuttában lapozzák át.

334. oldal, Második kötet - Tizenhatodik könyv (Magyar Könyvklub, 2003)

>!
Frank_Spielmann I

A Don Quijote, amiről azt szokás mondani, hogy új kezdet volt az európai regény történetében, egy olvasóról szól.
[…]
Az új regény, a Don Quijote régi regényekre épül, melyek valamikor aktuálisak és népszerűek voltak, és amelyekről négy-ötszáz év múltán speciális tanulmányozás nélkül nem sokat lehetne tudni, ha nem lett volna egy olyan olvasójuk, mint Cervantes, aki megírta az olvasmányok és a realitás közti disszonancia történetét. De hogyan válik valami, ami régiekre épül, újjá?

11. oldal

Selyem Zsuzsa: Szembe szét Humor és szentség összefüggése Esterházy Péter prózájában

Kapcsolódó szócikkek: Miguel de Cervantes
>!
Uzsonna 

Kedvenc könyv, kedvenc szín, legkedvesebb évszak. Ha megnevezel egyet, az olyan, mintha lemondanál a többiről. Cervantest válasszam Gogol helyett? A korsó habos Dreherért felejtsem el a forró fűszeres bort? Nekem nem egy könyv, hanem a könyv a kedvencem. Nem egy szín, hanem a színek. Az évszakok. A fák. Ma az eukaliptusz, holnap a dió. Tegnap a gránátalma volt. Meg a szil. Kedvenc ételem pedig nincs.

197. oldal Árpád

3 hozzászólás
>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Ha elmész, Antonio, rossz lesz. Valamit elviszel. aminek nincs neve.
-Nemcsak az marad meg, amit írok, Madeleine? Miként a fél karú Cervantés, lám… megint emberekről beszélek, akikről te sohasem hallhattál… Egy nagy orrú, rossz karú emberről, aki megkapta a király zsoldját, mert én kiutaltam neki a hópénzt. Egy furcsa, eszelős lovagról írt, aki lándzsával megy neki a szélmalmoknak. Mindenki kacag rajta… Én azt hiszem, talán a lovagnak van igaza. Ilyen lehetek én is, édes Madeleine? Egy szál lándzsával vagy tollal, szemben Fülöppel, hadakozom.

518. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Miguel de Cervantes
>!
Carmilla 

    Fielding mesterének tekintette Cervantest, és sokat tanult Le Sage-tól is.

117. oldal, Fielding (Magvető, 1975)

Kéry László: Angol írók Tanulmányok, cikkek

Kapcsolódó szócikkek: Miguel de Cervantes
Hirdetés
>!
Nazanszkij 

Cervantes és Don Quijote parabolája

Mikor a király vén katonája megcsömörlött a spanyol hazától, Ariosto földjének tágas tájain keresett nyugalmat, abban a holdbéli völgyben, ahol az álmokkal fecsérelt idő található, meg Mohamed aranyszobrában, amit Montalbán rabolt el.
Enyhe öniróniával kitalált egy hiszékeny embert, aki megzavarodva a sok csodás olvasmánytól, hőstetteket és varázslatokat igyekezett véghezvinni olyan prózai helyeken, mint El Toboso és Montiel.
Don Quijote a valóságtól, Spanyolországtól legyőzötten, 1614-ben halt meg a szülőfalujában. Miguel de Cervantes nem sokkal élte túl.
Mindkettőjüknek, álmodónak és álmodottnak egyaránt két világ szembeállítását jelentette az az egész kaland: a lovagregények valótlan világát szemben a XVII. század hétköznapi, közönséges világával.
Nem gyanították, hogy az idő majd elsimítja köztük az ellentétet, nem gyanították, hogy a jövő majd semmivel sem találja kevésbé költőinek La Manchát, Montielt és a lovag szikár alakját, mint Szindbád kalandsorozatát vagy Ariosto tágas tájait.
Tudniillik mítoszból sarjad az irodalom, s azzal is végződik.

Devoto Klinika, 1955 januárja

Scholz László fordítása

Kapcsolódó szócikkek: Miguel de Cervantes · Spanyolország
>!
Timár_Krisztina ISP

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

I cannot speak for your age, Dear Reader, but already in our nineteenth century just approaching the two-thirds mark, tragedy was replacing comedy in the eyes and hearts and analytical minds of „serious readers.” Shakespeare's tragedies were to be found on the stage more frequently than his brilliant comedies and they received more serious reviews and discussions. The sustained and profound humour of, say, a Chaucer or Cervantes was being replaced in the short list of masterpieces by the more serious tragedies and histories of both the classics and our contemporaries. If this trend continues, Dear Reader, then by the time you read this manuscript a century and more hence, the art and appreciation of comedies will be all but lost.
(…) But in Our Mutual Friend, Dickens had created a sustained comedic novel of more than eight hundred cramped pages without striking – as far as I could tell – a single false note.
This was incredible. It made my joints ache and my eyes burn with pain.
In Our Mutual Friend, Dickens had abandoned the grand motifs of Little Dorrit and Bleak House and Great Expectations and almost completely subordinated his personal and social opinions into a masterful display of language and nuance that came very close to perfection. Very close. The complexity of his characters in this book far surpassed anything he had done before; indeed, Dickens seemed to have resurrected many of his earlier characters and re-imagined them with the focus of a newly gained maturity and a newly found sense of forgiveness. Thus the evil lawyer Tulkinghorn from Bleak House reappears as the young lawyer Mortimer Lightwood, but redeems himself as Tulkinghorn never could have. The vile Ralphy Nickleby is reborn as the bounder Fledgeby, but does not escape punishment as had Nickleby. (…) Similarly, Noddy Boffin turns into a Scrooge who avoids being a miser; the old Jew Mr Riah atones for the sins of Dickens's sometimes-criticised (especially by Jews) Fagin by not being a heartless money-lender but only the conscience-stricken employee of a Christian heartless money-lender; and Podsnap is – besides being a devastating portrait of John Forster (devastating and so subtle that Forster never recognised himself in the character, although everyone else did) – Podsnap is… Podsnap. The quintessence of Podsnappery. Which may well be the quintessence of our age.
Yet even while the tone and structure of Our Mutual Friend is one of flawless satiric comedy that would have honoured Cervantes, the underlying chiaroscuric background of the novel is dark to the point of despair.

1 hozzászólás
>!
lauranne

A tudomány, a technika fejlődik, megsemmisíti a korábbit, a régit, az elavultat, számukra a múlt temető, az új felfedezések és találmányok által elpusztított, kiváltott dolgok világa. Az irodalom és a művészet megújul, de nem fejlődik, nem tünteti el a múltját, hanem épít rá, merít belőle, egyszersmind táplálja is, ezért lehet – különbözőségük és távolságuk ellenére – ma Velazquez éppoly élő, mint Picasso, és ezért oly aktuális Cervantes még mindig, mint Borges vagy Faulkner.

82. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Miguel de Cervantes · Pablo Picasso · technika · tudomány · Velázquez