Microsoft fogalom

2007-ben Kínában jártam, ha jól emlékszem, az első államilag finanszírozott sci-fi konferencián. Az egyik jelenlévő párthivatalnokkal beszélgettem, és ezt mondtam neki: „Mostanáig azt olvastam a Locusban, hogy maguk helytelenítik a sci-fit, helytelenítik a sci-fi konferenciákat, és hogy az efféle dolgokat eddig nem igazán támogatták. Mi változott? Miért engedik most már az ilyesmit? Miért vagyunk itt?” A fickó erre azt válaszolta: „Hát, tudja, évek óta csodálatos dolgokat készítünk. Mi készítjük a maguk iPodjait. Mi gyártjuk a mobiltelefonokat. Jobban csináljuk, mint bárki más, az ötlet viszont nem a miénk. Önök idehozzák a terveket, mi pedig legyártjuk. Ezért körbejártuk Amerikát, beszéltünk pár emberrel a Microsoftnál, a Google-nél, az Apple-nél, rengeteg kérdést feltettünk nekik, saját magukról. Csak a munkatársakról. És kiderült, hogy kamaszként mind sci-fit olvastak. Így aztán arra jutottunk, hogy talán fontos lehet.”

Gordon Way, Susan bátyja és Richacd MacDuff főnöke gazdag ember volt, a WayForward Technologies II. cég alapítója és tulajdonosa. A WayForward Technologies persze a szokásos okok miatt csődbe ment, és a kezdőtőke is odalett. Szerencsére sikerült alapítania egy második céget. A „szokásos ok” az volt, hogy pont akkor vágtak bele a hardverüzletbe, amikor az országban már minden tizenkét éves gyerek beleunt a dobozokba, amik folyton azt mondják, hogy „bing”. Második nekifutásra tehát inkább a szoftverekkel kezdett foglalkozni, és egy vagyont keresett velük. Két jól menő szoftvernek köszönhetően az egyik az Anthem volt, a másikat, amely még több hasznot hozott volna, végül soha nem dobták a piacra. A WFT II. lett az egyetlen angol szoftvercég, melyet egy mondatban lehetett emlegetni az olyan amerikai vállalatokkal, mint a Microsoft vagy a Lotus.

Ahogy öregszem, egyre jobban látom, mennyire számít a motiváció. A Zune azért lett annyira igénytelen, mert a Microsoft emberei nem szeretik a zenét és a művészetet úgy, ahogy mi. Azért győztünk, mert mi szeretjük a zenét. Az iPodot magunknak készítettük, és ha valamit magadnak, a legjobb barátaidnak és a családodnak készítesz, akkor azt nem akarod elbénázni. Ha viszont nem szívvel-lélekkel csinálod, akkor nem fogod beletenni a szükséges pluszt. Nem dolgozol rajta még egy plusz hétvégét. Nem akarsz valami forradalmian új dologgal előrukkolni.

30. FEJEZET - AZ iTUNES-BOLT

Hardyt idézve, mindenkinek szüksége van egy méltó ellenfélre: „Dávidnak ott volt Góliát, Luke-nak Darth. Az Apple-nek az IBM, aztán a Microsoft […] A jó ellenfél harci lázba hoz, és arra kényszerít, hogy előhozzuk a mélyből tehetségünket, képességeinket és tudásunk legjavát. A küzdelem próbára teszi a jellemet és az eltökéltséget. Segít, hogy jobban nekifeszüljünk, messzebb érjünk, és tovább kitartsunk, mint valaha gondoltuk volna.”

– Dog! Carol! – kiáltotta, bár mindnyájan ott álltak a közelében. – Az az új cég, a Microsoft bejelent valamit. Nem tudom, mi az ördög az. Mike mindjárt elfaxolja az infót. Azt akarják, hogy menj a cég központjába, és járj utána, tudsz-e beszélni a főnökkel. Bill Gates a neve.