Michelle "Mike" Renard személy

Megpróbálta letörölni a könnyeket a lány arcáról. Michelle elhárította a kezét. – Újra össze kell, hogy varrjalak. – Úgy reszketett, mint egy alkoholista, aki hosszú ideje nem jutott italhoz. – Nézd a kezem! Remeg.
– Akkor kénytelenek leszünk várni, mielőtt újra tűt vehetsz a kezedbe, hogy összevarrj.
– Elém ugrottál, hogy megvédj a golyótól. Mondhatom, nagyon hősi cselekedet volt, te ostoba szamár. Meg is ölhetett volna.
Ezúttal nem hagyta, hogy a lány ellökje. Arcát két kezébe fogva egész közel hajolt hozzá, úgy suttogta. – Én is nagyon szeretlek!

– Indulnunk kellene a rendelőbe – mondta, amikor szóhoz jutott.
– Csak egy pillanat, Michelle – kérte Noah, miközben a könyvben lapozgatott. – Theo, nézd csak meg az ötvenötödik oldalt. Emlékszel…
– Theodore, azonnal vedd el azt a könyvet a barátodtól, és szólj neki, hogy indulunk!
Az, hogy Theodore-nak szólította, megtette a hatását. Elkapta a könyvet és felállt. Noah le volt nyűgözve. – Tisztára, mint egy kiképző őrmester – mondta, és Michelle-t figyelte, aki az ajtóban állva türelmetlenül dobolt a lábával.
– Tud kemény lenni, ha szükséges. – Theo megjegyzése inkább bóknak hatott.
– Igazi tehetség – csatlakozott Noah.
– Amit kap, azt adja vissza. Soha nem hátrál meg. Nekem tetszik. Tudod, még miben mester? Zöldségekben – sétált át az ebédlőn a bejárati ajtó felé.
– Zöldséget mondtál? – Noah nem volt biztos benne, hogy jól értette.
– Igen. Látnod kellene, hogy aprítja a zöldséget a hámozókéssel. Egyszerűen hihetetlen. Zenét írhatnál rá.
Noah követte Theot a házon kívül
– Mi a fészkes fenét akar ez jelenteni?
– Olyan… precíz a lány.
Noah nevetett. – Az anyját!
– Mi van?
– Te aztán jól kifogtad, pajtás!