Michel Foucault személy

Chuck Palahniuk: Cigányút
Umberto Eco: Gyufalevelek
Ungvári Tamás: A feledés enciklopédiája
Tamsin Spargo: Foucault és a többszörös nemi identitás elmélete
Keresztury Tibor: Reményfutam
Bajomi-Lázár Péter: Média és politika
Umberto Eco: Ellenséget alkotni
J. R. dos Santos: A 632-es kódex
Christopher Moore: Te szent kék!
Kecskés Péter: Uranographia
Heller Ágnes: Olvasónapló 2015–2016
Matt Haig: Ha megáll az idő
Kőszegi Lajos: Gyémántfűrész-szútra

Idézetek

Aurore>!

És itt van végül az inkoherens lista csúcsteljesítménye, amely zsenialitása folytán már a rövidség fényűzését is megengedheti magának. A Jóravaló istenek mennyei gyűjteménye című kínai enciklopédia állatlistáról van szó, amelyet Borges ötlött ki, majd Michel Foucault alkalmazott A szavak és dolgok mottójaként. Eszerint az állatok lehetnek a) A Császár állatai, b) balzsamozottak, c) idomítottak, d) malacok, e) szirének, f) mesebeliek, g) kóbor kutyák, h) olyanok, melyek ebben az osztályozásban szerepelnek, i) őrülten rázkódók, j) megszámlálhatatlanok, k) olyanok, akiket a legfinomabb teveszőr ecsettel festettek, l) másfajták, m) olyanok, akik az imént törtek össze egy vázát, n) olyanok, akik távolról légynek tűnnek.

153. oldal - A lista mámora (Európa, 2011)

Umberto Eco: Ellenséget alkotni És más alkalmi írások

Kapcsolódó szócikkek: Jorge Luis Borges · Michel Foucault
Frank_Spielmann I>!

Bob Silvers, aki jól ismeri és szereti Olaszországot, amerikai ártatlansággal megkérdezte: miért van az, hogy az olaszok pontosan tudták, ki lop, ki robbantgat vonatokat, s a többi, és mégis tehetetlenek maradtak. Azt válaszoltam neki – mondom, két esztendeje – hogy azért, mert az ország nagy része nem bánta a dolgot. Hogy így volt, azt a választási eredmények bizonyították: az olaszok negyven éven át azokra a pártokra szavaztak, amelyekre ma kígyót-békát kiabálnak. Hogy miért volt így, az a Michel Foucault által leírt hatalomdinamikával magyarázható: nem valamiféle maffiaközpont zsákmányolta ki az országot, a dolgok állásából így vagy úgy, de valamiképpen mindenki hasznot húzott.

62-3. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bob Silvers · Michel Foucault
1 hozzászólás
עֲזָאזֵל P>!

Foucault határozottan állítja, hogy Nietzsche rendelkezett a téboly tudatával, előérzetével, a téboly tapasztalatával, amely az abszolút megismeréshez legközelebb eső pont.
Másként látom, már mondtam: kényszerű meditációba zuhant.
Foucault az 'Isten halott' kijelentéshez hozzá teszi, teljes joggal, hogy Nietzsche szavai mélyén az a jelszó is megvolt: „meghalt az ember is”.

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Nietzsche · Michel Foucault
12 hozzászólás
Dávidmoly>!

– Foucault ingájára mondom, újra kell gondolnom mindent. A tudomány és a józan ész átverés, a felvilágosodás trükk, mindenért a mágia a felelős. Ha ez igaz, hihetünk akár Descartes-nak is? Honnét tudjuk, hogy mi létezünk, hogy élünk?
– Ez a kérdés gyakran gyötör engem is – mondta Toulouse-Lautrec. – Ha elkísér a rue des Moulins-ra, ott ismerek néhány lányt, akik ha nem is tudják meggyőzni arról, hogy létezik, de legalább megnyugtathatják, hogy nem halott.

299. oldal, Huszonhat: Az A, az A és a színteoretikus

csgabi P>!

Kiléptek az étteremből, és a parkolóban elbúcsúztak egymástól.
– Michel Foucault különös ember volt – mondta még Saraiva.
– Hogyhogy?
– Nagy filozófus volt, és jelentős történész. Azt mondta, hogy az objektív igazság elérhetetlen, hogy csak a szubjektív igazsághoz van hozzáférésünk, hogy az igazság relatív és attól függ, miként látjuk a dolgokat. Tudja, mit mondott egyszer a saját igazságkereső munkájáról?
– Mit?
– Hogy egész életében nem tett mást, csak fikciókat írt.

195-196. oldal

Kapcsolódó szócikkek: filozófia · igazság · Michel Foucault
lzoltán IP>!

[…] Hadd idézzem Michel Foucault-t megint, aki viszont Crolliust, egy 17. századi megkésett, anakronisztikus francia tudóst idéz: „A csillagok, – mondja Crollius – valamennyi fű anyaméhe és az ég minden egyes csillaga nem egyéb, mint egy fűszál vagy növény, az eget kémlelő földi csillag, ahogy minden csillag égi növény szellemi formában, amelyet a földi formától csupán az anyag különböztet meg…, az égi növények és füvek a föld felé fordulnak, és nyíltan szemlélik az általuk nemzett füveket, különleges erényt oltva beléjük.”
Foucault ezt a szöveget azon gondolatmenetébe fűzi, mely szerint a középkori reneszánsz tudást vagy legalábbis egy bizonyos típusú tudást a hasonlóság jellemez, vagyis a megismerés alapzata a hasonlóságok és kapcsolatok egymásba folyton átívelő labirintusa volt. Végeredményben a hasonlóság feltételezése egyben minden mágikus megismerés alapfeltétele is, függetlenül attól, hogy hiszünk-e ilyesmi praktikákban vagy sem.

[Mestyán Ádám – kiállításmegnyitó részlet]

Kapcsolódó szócikkek: csillag · Michel Foucault
Morpheus>!

Miközben a többszörös nemi identitás teoretikusai újratárgyalják a maguk tantárgyává váló személyes összefüggésük részleteit, meglehet, az utolsó szó mégis Focault-é: „Az önmagunkra vonatkozó kritikai ontológia semmiképp nem elmélet,nem doktrína, és még csak nem is folyamatosan felhalmozódó tudásanyag; attitűdnek tekintendő az: etosznak, filozófiai életformának, amiben annak a bírálata, hogy mi magunk mik vagyunk, ugyanaz, mint a reánk háruló korlátozások történelmi elemzése, és kísérletezés – mi lesz, ha még azokon is túlmegyünk.”

66. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Michel Foucault
danaida>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Maszturbálás mint szabadságharc – mondta Anyu. – Michel Foucault imádna ezért.

30. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Michel Foucault
Brigi007>!

Michel Foucault nyomán Ang hozzáteszi: a tömegkultúra ideológiája azt is megengedi hangoztatójának, hogy felettes nézőpontot foglaljon el bírálatának tárgyával szemben. Az, aki elítéli a tömegkultúrát, önmagát is pozicionálja: a „jó ízlésű”, „igényes”, „tájékozott”, „kulturált” emberek táborába sorolja magát. Mégpedig anélkül tüntetheti fel magát „magasabb rendűnek”, hogy ennek érdekében – a kritikán kívül – bármilyen kulturálisan értékelhető teljesítményt kellene nyújtania.

Kapcsolódó szócikkek: Michel Foucault
sophie P>!

Aztán olyan történt, amilyen egyébként nem szokott: Foucault jutott az eszembe, aki azt írja valahol, hogy a normalitás kritériumai nem örök isteni törvényeken nyugszanak, hanem a többség törékeny és változékony konszenzusán. Hát igen, bólogattam, így van ez, de ennél a hóhelyzet kellõs közepén nem jutottam tovább, így sajnos nem tudtam levonni a konzekvenciát.

127. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Michel Foucault