Michael Wright személy

Úgy rajzolj majd le, hogy érdekesnek tűnjek! Legyek olyan, mint egy költő!

Nevet. Voltál már szerelmes? -kérdezi.
Ránézek, forgatom a szemem, és rögtön azt kívánom, bár ne tettem volna.
Én nem. – mondja. Pedig szerettem volna.
Túlértékelik – mondom, és betömök egy kekszet a számba. Megszálltottan eszem a beálló csendben, tömök és rágok, mert tudom, hogy rosszat tettem.
Ne csináld ezt velem! – szólal meg.
Mit ne csináljak? – kérdezem.
Ne tégy úgy, mintha a dolgok semmik lennének. Azok a dolgok, amiket már nem élhetek meg. Ez olyan béna. Sajnállak, ha úgy gondolod, hogy túlértékelik. Én kurvára lubickoltam volna benne.

158-159. oldal, Michael 1989. November (21. Század, 2018)

Oxfordban egy jó ideig nem találkoztunk. Mindketten szenvedtünk, tudom, de másképp.
És néha, amikor szürkén rám telepedett a nap, leültem az íróasztalomhoz, és visszagondoltam a nyár hevére. Visszaemlékeztem a tubarózsa illatára a szélben, a büdös grillen sülő polip szagára. Visszaemlékeztem a nevetésünk hangjára és egy fánkárus hangjára, és visszaemlékeztem a piros vászoncipőre, amelyet a tengerben vesztettem el, és a pastis ízére és a bőre ízére, és az égre, amely olyan kék volt, hogy amellett már semmi mást nem lehetett kéknek nevezni. És visszaemlékeztem egy férfi iránti szerelmemre, amely szinte mindent lehetségessé tett.

179-180. oldal, Michael (21. Század, 2018)

Emlékezett, hogy Michael azzal hencegett, hogy tud úszni, pedig nem tudott. Azt mondta, mindent elolvasott az úszásról, abban a szilárd meggyőződésben, hogy a szavakon, mint gázlóköveken át tud kelni a tapasztalat túlpartjára. De nem tudott. Michael csak a következő nyárra tanult meg úszni.

89. oldal

Az emberek itt Monsieur Triste-nek neveznek. Szomorú úrnak. Tudtad?

236. oldal

Te ültél középen, az asztal egyik oldalán. És…
…Ki ült mellettem?
Michael és Mable. Annie, én meg az apád veletek szemben ültünk. Frank Sinatra-dalokat játszottak. A legnagyobb sikereit: Yo Make Me Feel So Young. Under My Skin. New York, New York… akkor mondtad el, hogy odamentek nászútra. Aztán meg…
jött a Fly Me to the Moon – mondta Ellis. Annie felállt, részeg volt, és a borosüveget tartotta maga elé mikrofonként. És Michael is vele énekelt, igaz?

85. oldal

Épp azt kérdezte Michaeltől, hogy mit olvas, és Michael feltartotta a könyvet, és azt mondta: Walt Whitmantől a Fűszálak at. Az amerikai polgárháborút veszik az iskolában, mondta, és kiselőadást kell tartaniuk Abraham Lincolnról.

127. oldal