Michael Kahale személy
Idézetek
449-450. oldal, LIII. Nico
– Pluto követe, Hádész fia… – vonta össze a szemöldökét Michael –, akárhogy is hívnak, ellenséges kém vagy. Parancsot kaptam, hogy kísérjelek a kivégzőhelyre.
– Na, azt próbáld meg! – felelte hűvösen Nico.
Ez olyan abszurd beszólás volt, hogy akár humorosnak is nevezhetnénk. Nico több évvel fiatalabb, tizenöt centivel alacsonyabb és húsz kilóval könnyebb volt Michaelnél.
345. oldal, XXXVII. Reyna
– Na, elég a dumából! – mérte végig Hedge edző Michael Kahale-t. – Hadd üssem le ezt a bohócot! Nagyobb bunyósokat is kifektettem már.
Michael gúnyosan mosolygott.
– Baromi bátor faun vagy, de…
– Szatír!
Hedge edző a centurióra vetette magát. Teljes erőből lesújtott rá, Michael azonban elkapta az ütőt, és kirántotta az edző kezéből. Aztán kettétörte a térdén. Végül ellökte magától az edzőt, de látszott rajta, hogy nem akarja bántani.
– Na, jó! – morogta Hedge. – Most már végképp bepöccentem!
345. oldal, XXXVII. Reyna
Dakota és Leila Nico segítségével vonszolta ki a partra Michael Kahale-t. Az izompacsirta még nem teljesen tért magához, és mintha focis szakkifejezéseket mormolt volna az orra alatt:
– Vörös tizenkettő. Jobb harmincegy. Passz a centertől.
Aztán hisztérikus nevetésben tört ki.
393. oldal, XLV. Nico
Michael karja olyan vastag volt, mint a hídkábel, az arckifejezése pedig olyan barátságos, mint egy téglafal. Az alkarját díszítő tetovált galamb is inkább ragadozó madárnak tűnt.
343. oldal, XXXVII. Reyna
– De a Földanya…
– …azért nyugtalankodik, mert a görög és a római tábor háborúban áll egymással, igaz? Az istenek tehetetlenek, igaz? És mi hogyan oldjuk meg a problémát, Mike? Megszüntetjük a választóvonalat. Elsöpörjük a görögöket. Annak rendje és módja szerint a római alakjukban teremtjük újra az isteneket. Miután az istenek visszaszerzik az erejüket, Gaia sem mer fellázadni, hanem szépen tovább szendereg. Mi, félistenek erős egységbe tömörülünk, mint hajdanán, a császárság idején. Augusztus első napja más szempontból is a lehető legkedvezőbb időpont, hiszen az elődömről, Augustusról nevezték el. Ugye, tudod, hogyan egyesítette a rómaiakat?
– Magához ragadta a hatalmat, és császár lett – dünnyögte Mike.
Octavianus elutasítóan legyintett a megjegyzés hallatán.
– Szamárság! Éppen azzal mentette meg Rómát, hogy ő lett az első polgár; Ő békét és jólétet akart, nem érdekelte a hatalom! Hidd el, Mike, én is az ő nyomdokain akarok haladni.
68. oldal, VI. Reyna