!

metafora fogalom

Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton
Esterházy Péter: Rubens és a nemeuklideszi asszonyok
Nick Hornby: Hosszú út lefelé
Terry Pratchett: Erik
Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia
Arisztotelész: Poétika
Ancsel Éva: Ancsel Éva összes bekezdése
Nick Hornby: A Long Way Down
A. S. Byatt: Possession
Alexander Steele (szerk.): Kezdő írók kézikönyve
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. – Útvesztő
Kövecses Zoltán – Benczes Réka: Kognitív nyelvészet
Afonso Cruz: Kokoschka babája
Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló
Joseph Fink – Jeffrey Cranor: Üdvözöljük Night Vale-ben!
Szegő János (szerk.): Szép versek 2017
John Green: Teknősök végtelen sora
Tim O'Reilly: WTF?

Idézetek

>!
csend_zenésze

Tomas ekkor nem gondolt arra, hogy a metafora veszélyes dolog. A metaforákkal nem tanácsos játszani. A szerelem egyetlen metaforából is kivirulhat.

18. oldal

Kapcsolódó szócikkek: metafora · szerelem
>!
Psyche

A metafora fügefalevél: nem-tudásunkat van hivatva eltakarni. De a fügefalevélről tudni kell, hogy nem fed teljesen. Mintázata átlátni enged.

CDXCIX

Kapcsolódó szócikkek: metafora
>!
Morpheus

Nincs a világon még egy hely, amelyet annyi korlátozással építenének föl, mint egy madárkereskedést. Mindenfelé kalitkákat látni. És olyan is van közöttük, amelyik a madarak belsejében található, nem pedig rajtuk kívül, ahogy azt az emberek elképzelik. Mert Bonifaz Vogel gyakran kinyitotta a kalitkaajtókat, de a kanárik nem szöktek ki. A madarak behúzódtak az egyik sarokba, és nem nagyon akartak ránézni arra a nyitott ajtóra, elnéztek a szabadság mellett, hisz ez az egyik legijesztőbb ajtó a világon. Csak a börtönben érezték szabadnak magukat. A bensejükben volt a kalitka. A másik, a fém- vagy fakalitka csupán metafora volt. Bonifaz Vogel metaforák közt élt.

32. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kalitka · madár · metafora · szabadság
3 hozzászólás
>!
latinta SP

     – (…) Mi van akkor, ha láttunk valamit? – mondta Jess.
     – Például mit? Mi a fenét láthattunk?
     – Oké. Mi van, ha láttunk egy angyalt?
     – Egy angyalt – mondta JJ tompa hangon.
     – Ja.
     – Én nem láttam angyalt – mondta Maureen. – Te mikor láttál angyalt?
     – Senki sem látott angyalt – magyaráztam. – Jess azt javasolja, hogy találjunk ki egy spirituális élményt anyagi érdekből.
     – Ez szörnyű – mondta Maureen, már csak azért is, mert nyilván mindenki elvárta tőle.
     – Nem igazán kitalálásról lenne szó, nem igaz? – mondta Jess.
     – Nem? Milyen értelemben láttunk valóban egy angyalt?
     – Hogy is nevezik azt a versekben?
     – Mi van?
     – Tudod, a versekben. Meg az irodalomban. Néha olyasmit mondasz, hogy valami olyan, mint valami, néha meg olyat, hogy a valami az valami. Tudod, hogy a szerelmem egy elszabott rózsa vagy valami.
     – Hasonlat és metafora.
     – Ja. Pontosan. Shakespeare találta fel őket, ugye? Ezért volt zseni.
     – Nem.
     – Hát akkor ki?
     – Mindegy.
     – Akkor miért volt Shakespeare zseni? Mit talált fel?
     – Majd máskor.

192-193. oldal, Martin (Európa, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: angyal · hasonlat · irodalom · metafora · vers · William Shakespeare
>!
narancs_citrom

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Utolsó óra után fáradtan mentünk át az olvasókörre. A könyvtárban Kardos közölte, hogy ma Shakespeare leghíresebb szonettjéről fogunk beszélgetni.
     – Ki tudja, melyik az? – kérdezte.
     – A leghíresebb – felelte Zsolti.
     – Nagy Zsolt, ha nem veszed komolyan, akkor ki lehet fáradni. Tessék, Reni!
     – A 75. – mondtam halkan.
     – Bizony. Esetleg felolvasnád a többieknek? Gyere ki nyugodtan – biztatott, én pedig felálltam az első sorból, és zavartan kimentem az asztalhoz. Összetalálkozott a tekintetem Katáéval, aki mosolyogva bólintott, én pedig vettem egy nagy levegőt, és a tanárra néztem.
     – Tessék, itt a könyv – nyújtotta felém Kardos.
     – Köszönöm, de… Tudom kívülről.
    Kardos felvont szemöldökkel biccentett, én pedig megköszörültem a torkom, és kerestem egy biztos pontot, hogy végig azt nézzem, mielőtt belesülnék. Cortez volt az. Természetesen.
     – „Az vagy nekem, mi testnek a kenyér…” – kezdtem, mire Cortez a tenyerébe fogta telefonját, és a zsebébe süllyesztette.
    Tizennégy sor (természetesen, mivel szonett), mégis többnek tűnt, talán mert én mondtam fel, vagy mert végig Cortez szemébe néztem. Mikor az utolsó sor is elhangzott, hirtelen csönd lett; üresnek és nagyon nagynak hatott a hangom nélkül a tér.
     – Köszönöm szépen, Reni – bólintott büszkén Kardos. Zavartan beletúrtam a hajamba, és visszaültem a helyemre.
     – Hát, ez egész jó volt – ismerte be Zsolti. – Ez a Billy tudott valamit – tette hozzá.
     – Nagy Zsolt, kérhetem, hogy ne becézd Shakespeare-t? Köszönöm – nézett rá unottan Kardos.
     – Melyik volt ez? – kérdezte Dave.
     – A 75. – ismételtem.
     – Köszi, guglizom – húzogatta a mobilja kijelzőjét.
     – Örülök, hogy tetszett. Ki tudja megmondani, miről szólt? – kérdezte Kardos.
     – Egyértelműen a fogyókúráról. Valaki éhes, és kenyeret akar enni – közölte Zsolti.
     – Hülye, az metafora. Mintha azt mondaná: az vagy nekem, mint Dave-nek az iPad… – szólt rá Dave.
     – Ohóóóó! – kapkodta a fejét Kardos. – Felmayer tudja, mi az a metafora?
     – Igen, tudom – felelte büszkén.
     – Nagyszerű. Tehát akkor neked mit mondott ez a szonett? – kérdezte a tanár. Dave összefoglalta, hogy számára mit jelentett, de Ricsi beleszólt, hogy ne vonja bele mindenbe az iPhone-t, mert „Sékszpír” tuti blackberrys lett volna. Ezen Dave felháborodott, úgyhogy a beszélgetés kezdett elmenni kicsit másfelé, Kardos pedig döbbenten hallgatta őket, és úgy döntött, nem szól bele, mert megtörtént az, ami még soha. Az osztályunk balhés tagjai Shakespeare-en vitatkoztak. Whoa.
    Olvasókör végén (a vita úgy zárult, hogy Shakespeare biztosan apple-ös lenne) bevártuk Virágot, aki összefestékezve jött meg a rajzszakkörről.
     – Milyen volt az olvasó? – érdeklődött kedvesen.
     – Zsír. Emó, tanultam valami romantikus cuccot. Elmondom, jól figyelj – kezdte Ricsi.
     – Úúú, de jó – vigyorgott Virág boldogan.
     – „Koldus-szegény királyi gazdagon, szomjan halok.”
     – Ez télleg' szép volt – bólogatott Virág.
     – Ööö… – nevettem el magam. – Ez nem egészen így van. Nem költheted át! – fogtam a fejem.
     – Ren, Sékszpírt idézek, ez már így is durva.
     – Igaz. Csak idéznéd pontosan.
     – „Részeg vagyok és mindig szomjazom.” Ez a vége – szólt közbe Cortez, mire elkerekedett szemmel néztem rá.
     – Honnan tudod? – esett le az állam teljesen.
     – Volt idő, amikor esténként ezt olvastam – mondta halkan.
     – Komolyan? – kaptam a szám elé a kezem, Cortez pedig mélyen a szemembe nézett.
     – Nem. De jól hangzott, mi? – kérdezte, Ricsiből pedig kitört a röhögés.
     – Nagyon vicces – ráztam a fejem nevetve.
     – Most jegyeztem meg, amikor felmondtad – ölelte át a vállam Cortez.

347-349. oldal, November 7., hétfő (Ciceró, 2012)

>!
Guinevere

     – Hülye, az metafora. Mintha azt mondaná: az vagy nekem, mint Dave-nek az iPad… – szólt rá Dave.

348. oldal, November 7., hétfő (Ciceró, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Felmayer Dávid (Dave) · metafora · Nagy Zsolt
>!
latinta SP

    A párbeszéd, kedvesem, csakis úgy lehetséges, ha a felek kilépnek az animitásból, és olyan ütőképes talajt hoznak létre, amely, lévén a személyes horizontján, nem túl és nem innen, nem az absztraktban és nem a személytelenben, az egymásban kimondhatót valóságossá lenni engedi… Be kell vallanom, nincsenek illúzióim, elismerem, mert a valóság tud szorítani, mint egy ostromgyűrű vagy méhek a lépesméz körül, hogy a nyelv itt lényeges közegszereplő lehet, s bizony egész ocsmány és gonosz rendezői instrukciókkal. A nyelv is egy-egy nagy temetője a szemléletnek, tele metafora-sírkövekkel! Ez így megy. De azért azt hiszem, hogy a nyelv által előhívott valóság, minthogy személytől ível a másikig, személyes szól személyeshez (édes perszóna!), valami közösre kell célozzon, azaz, elvileg, van esély a megértésre.
    Gyere – sziszegte a csaj.
    Az igazság megtalálása mindig kaland, izgalmasabb, mint Casanováé, magasztosabb, mint Percevalé vagy Timur és csapatáé. Amin itt munkálkodni kellene, az az emberekkel együtt levés, együtt élni teszem azt: Magyarországon; hogy azt a gazdagságot és szépséget, melyet mindenki magában hordoz, mint halálos betegséget vagy malomkövet a nyakában, szét tudjuk kínálni. Ezért nem tartom semmire a magukba forduló csoportokat, ahol kölcsönös rendszerességgel van ugyanaz feldobva, egy bizonyos polgári vagy proletár megelégedettséggel, nyakon öntve a közös sérelmek savankás szószával.

29-30. oldal, I. (egy Pobjeda hátsó ülésén)

Kapcsolódó szócikkek: Casanova · metafora · nyelv · valóság
>!
latinta SP

A betegség mint metafora, Sonntag, ezt olvasom itt a folyosón. Milyen kristálytiszta! Majd kijegyzetelem. Kár, hogy nem ismerkedtünk meg jobban. Igaz, nem volt közös nyelv.

12-13. oldal, 2015. június 9., kedd

Kapcsolódó szócikkek: betegség · metafora
>!
PandaSára

'You know, in poems. And in English Literature. Sometimes you say something is like something and sometimes you say something is something. You know, my love is like a fuck-bloody rose or whatever.'
'Similes and metaphors.'
'Yeah. Exactly. Shakespeare invented them, didn't he? That's why he was a genius.'
'No.'
'Who was it, then?'
'Never mind.'
'So why was Shakespeare a genius? What did he do?'
'Another time.'
'OK. Anyway. So which is the one where you say something is something, like „You are a prick” even if you're not actually a prick. As in a penis. Obviously.'
Maureen looked close to tears.
'Oh, for God's sake, Jess,' I said.
'Sorry. Sorry. I didn't know if we had the same swearing rules if it was only for discussion about grammar and that.'
'We do.'
'Right. Sorry, Maureen. OK, „You are a pig” when you're not a pig.'
'Metaphor.'

113. oldal - Martin

>!
Sli SP

Én általában azt a szabályt követem, hogy ha nem zavaró, a metaforát részesítsük előnyben a hasonlattal szemben. Miért gyengítenénk állításunkat azzal, hogy olyan, mint, amikor azt is mondhatjuk, hogy az, ami. Az olvasó nem buta, és megérti a metaforát. A hasonlat néha egyenesen sértésnek hat. Az olvasót pedig soha ne inzultáljuk, és soha ne becsüljük alá.

250. oldal, Tizedik fejezet - Átdolgozás: az igazi író ismérve (Alexandra, 2010)

Alexander Steele (szerk.): Kezdő írók kézikönyve Minden, ami egy jó novellához és regényhez kell

Kapcsolódó szócikkek: hasonlat · metafora · olvasó