meszkalin tárgy

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban
Stephen King: A Setét Torony – A harcos
Sükösd Mihály (szerk.): Üvöltés
Timothy Leary: Az eksztázis politikája: Drog, tudat, vallás
Aldous Huxley: Az észlelés kapui
Aldous Huxley: Moksha
Samuel P. Huntington: Kik vagyunk mi?
Albert Hofmann: LSD
Dic. Baboian: Útlevél a Pokolba
Varga Imre: Anyagba zárva
Feldmár András: Ébredések
Gömöri György: Őszi magánbeszéd
!

A meszkalin (INN: mescaline) 2-(3,4,5-trimetoxifenil) etilamin, az egyik legrégebben ismert hallucinogén anyag. Neve az indián navatl nyelvből származik: mexcalli agavéból készült likőrszerű szeszes ital. Spanyol közvetítéssel került Európába (mescal).

Színtelen, kristályos anyag, ami vízben, alkoholban és kloroformban jól oldódik, éterben viszont nem. Számos kaktuszfélében megtalálható, a peyotl (avagy peyote, Lophophora williamsii) nevű gömbkaktuszban mennyisége eléri a 7%-ot. Tudatmódosító hatású alkaloid, amit az aztékok vallási szertartásaikon használtak. Kábítószerként hatásai a következőek: a tudati működés alig csökken, azonban erős vizuális élmények érik a használót, az akaraterő jócskán csökken.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Meszkalin


Idézetek

madárka>!

Volt két zacskó füvünk, hetvenöt pirula meszkalin, öt bélyeg magas hatásfokú LSD, egy sótartó félig tele kokainnal, ezenkívül a szivárvány minden színében játszó élénkítők, nyugtatók, sikíttatók és nevettetők teljes galaxisa… meg még vagy negyed gallon tequila, ugyanennyi rum, egy rekesz Budweiser, fél liter tömény éter és két tucat amyl.

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Kapcsolódó szócikkek: kokain · LSD · meszkalin · rum · tequila
Cukormalac P>!

[…]
Jake érdeklődve figyelte. – Mi az?
A harcos kurtán fölnevetett. – A bölcsek köve – válaszolta. – Cort szokta mesélni, hogy a Régi Istenek a sivatagra hugyoztak, abból keletkezett a meszkál.
Jake csak bámult meglepetten.
– Kábítószer – mondta a harcos. – De nem olyan, amitől elalszol. Olyan, amitől kis időre minden értelemben éber vagy.
– Mint az LSD – értette meg azonnal a gyerek, és csodálkozva nézett rá.
– Az mi?
– Nem tudom – vonta meg a vállát. – Csak úgy eszembe jutott. Azt hiszem, onnan jött… tudja, honnan.
A harcos bólintott, de kételkedett. Sohasem hallotta, hogy a meszkalint LSD néven említették volna, még Marten öreg könyveiben sem.
– Nem árt? – kérdezte Jake.
– Eddig még soha nem ártott – felelte a harcos, noha tudta, megkerüli a választ.
– Nem tetszik nekem.
– Nem baj.

143-144. oldal - A jósda és a hegység (Európa, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: Jake Chambers · kábítószer, drog · LSD · meszkalin · Roland Deschain
Carmilla >!

    Walter Benjamin, a német filozófus és művészetteoretikus az 1920-as években próbálta ki a meszkalint és a hasist. Benjamin úgy gondolta, hogy a drogok vagy egyéb segédeszközök révén elért látomásos kábulat „profán megvilágosodást” idézhet elő, amely lerombolhatja a modern élettel járó hipnotikus révületet. „Az olvasó, a gondolkodó, a flâneur éppúgy a megvilágosodottak különféle típusai, mint az ópiumszívó, az álmodozó vagy az eksztázisba kerülő ember – írta Benjamin. – Nem is beszélve a legborzalmasabb drogról – önmagunkról –, amelyet magányunkban fogyasztunk.”

96-97. oldal, Tedd meg, légy bátor, és maradj csendben! (Jaffa, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: cannabis/marihuána/hasis · meszkalin · Walter Benjamin
Frank_Waters I>!

Az a rendszer, amit én alkottam a tudatról és tudatosságról – és amit több százezer tapasztalt LSD utazó élményei támasztanak alá – hét különböző tudatszintet különböztet meg.
PLAYBOY: Melyek ezek?
LEARY: A két legalsó tudatszint az alvás és a kábult öntudatlanság, amit a narkotikumok, a barbiturátok és nemzeti butítószerünk, az alkohol idéz elé. A harmadik szint a konvencionális ébrenléti állapot, amelyben a tudatosság kondicionált szimbólumokhoz kapcsolódik: zászlókhoz, dollárjelekhez, munkahelyi címekhez, védjegyekhez, pártokhoz stb. Ez az a szint, amit a legtöbb ember, beleértve a pszichiátereket is, a valóságnak tart; a valóságnak azonban a feléről se tudnak. Az hiszem, a tudatosság következő két szintje, a szomatikus és a szenzoros, különösen érdekes lesz a Playboy olvasói számára, mivel a legtöbbjük a fiatalabb generációhoz tartozik, ami pedig sokkal érzékenyebb és érzékibb, mint az idősebb, puritán amerikaiak nemzedéke. A szomatikus és szenzoros szintek eléréséhez kell valami, ami kikapcsolja a szimbólumokat és megnyitja szenzoros kameráink milliárdjait az ingerek milliárdjainak. A szint kapuit megnyitó szer évszázadok óta ismert azokban a kultúrákban, amelyek nagy hangsúlyt helyeznek az érzékszervi stimuláció kifinomult, érzéki rögzítésére: ilyenek az arab kulturák, az indián kulturák, a mogul kulturák. A marihuánáról van szó. Kétségtelen, hogy a marihuána érzékszervi stimulás – és ez nemcsak arra ad magyarázatot, hogy miért olyan kedvelt a fiatalok körében, hanem arra is, hogy miért okoz rémületet a kábítószer-ügynökségeket vezető középkorú, középosztálybeli, whiskyt vedelő, finnyás bürokraták körében. Bárcsak tudnák, mit hagynak ki!

De szomorú búcsút kell vennünk a tudatosság testi szintjeitől, és tovább kell lépnünk a hatodik szintre, amit én sejtszintnek nevezek. Közismert, hogy az erősebb pszichedelikumok, a meszkalin és az LSD az érzékeken túlra viszik az embert, a sejtszintű tudatosság világába. Neurológiai tény, hogy tizenhárommilliárd agysejtünk van kapcsolatban, és minden, amit tudunk, a sejtek idegvégződéseinek kommunikációjából származik. LSD hatása alatt az agysejtek hatalmas fürtjei kapcsolódnak be, és a tudat olyan titokzatos bölcsességre tesz szert, amelynek leírására nincsenek szavaink, nincsenek fogalmaink. A legjobb metafora talán a mikroszkópé: a mikroszkóp szabad szemmel nem látható sejtmintázatokat mutat meg nekünk. Az LSD ugyanígy tárja fel előttünk a hétköznapi tudat számára érzékelhetetlen sejtszintű kommunikációt, aminek a kifejezésére nincs adekvát szimbolikus nyelvünk. Olyan folyamatokat ismerhetünk meg, amelyekben azelőtt soha nem kapcsolódhattunk be. Érezzük, ahogy belesüppedünk testünk puha szövetmocsarába, lassan sodródva a sötétvörös hajóutakon, a hajszálerek csatornáin, lágyan keresztüllebegve a végtelen sejtgyárakon, az őszi idegszál-óraműveken – amelyek szüntelenül, megállás nélkül ketyegnek, kattognak, pöfögnek és pumpálnak. Lenyűgöző élmény, ahogy legelőször elnyel minket testünk szövetkomplexuma és annak véres, rostos futószalagja. Ugyanakkor azonban ijesztő is lehet – feélelmetes, de csodával és reverenciával teli.

PLAYBOY: Vannak még további szintek?

LEARY: Igen, és ez a szint még különösebb és ijesztőbb. A precelluláris szintről van szó, amit kizárólag nagy adag LSD hatása alatt lehet megtapasztalni. Az idegsejtjeink tudatában vannak – mint ahogy Einstein professzor tudatában volt – annak, hogy minden anyag, minden struktúra lüktető energia. A mély pszichedelikus utazás megrázó pillanata az, amikor testünk és a körülöttünk lévő világ lüktető fehér hullámok ragyogó rácsozatává, a folyatmatosan áramló energia néma, szubcelluláris világaivá bomlik szét. A jelenség azonban nem új. Az írott történelem elmúlt négyezer évének misztikusai és látnokai „a fehér fényként” és „az energia táncaként” számolnak be róla. Hirtelen rádöbbenünk, hogy minden, amit valóságnak, sőt, magának az életnek hittünk – beleértve a testünket is – csak a részecskék tánca. Egyszercsak rémisztően egyedül találjuk magunkat az érzékszerveinket tápláló nyers energia halott, személytelen világában. Ez természetesen egyike a legősibb keleti filozófiai nézeteknek: semmi sem létezik, kivéve saját tudatunk kémiáját. Amikor azonban az LSD hatása alatt először történik meg az emberrel, rémisztő, magányossá tévő felfedezés lehet. A felkészületlen utazók ezen a ponton gyakran így kiáltanak fel: „Meghaltam!” Aztán csak ülnek, teljesen áthatja őket a rettegés, félnek megmoccanni. A tapasztalt utazó számára viszont felemelő ez a megvilágosodás: behatolunk Einstein képletébe, felfogtuk az anyag végső természetét, együtt lüktetünk ősi, kozmikus ritmusával.

156-7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: cannabis/marihuána/hasis · LSD · meszkalin
esőember>!

A huszadik század elején a nyugati tudomány mindössze két pszichedelikus vegyületet ismert: a kannabiszt és a meszkalint. Valamivel több mint ötven évvel később – az LSD, a pszilocibin, a pszilocin, a TMA, néhány DMT alapú vegyület és más izomerek felfedezésével – ez a szám már húsz közelében járt. 2000-re pedig jóval kétszáz fölé emelkedett.

94. oldal

Kapcsolódó szócikkek: LSD · meszkalin · pszilocibin · pszilocin
nodael>!

Aki valaha vándorolt ki,
még a jövőre érkezett –
elhagyta, mi volt fölös holmi,
limlom, nevén pár ékezet.
[…]
Aki ki akar vándorolni,
jobb, ha a múltban néz helyet
magának, vagy meszkalin-szárnyon
látogat új földrészeket.

Világba zártan

Kapcsolódó szócikkek: ékezet · meszkalin
Capra>!

Vannak napok, amikor hirtelen rájössz, hogy minden, de minden tökéletesen hiábavaló … értéktelen szar elejétől a végéig: és ha ismered magad, és tudod, mi használ az ilyen napokon, akkor meghúzódsz egy nyugodt sarokban és figyelsz. Esetleg gondolkozol. Hátradőlsz egy olcsó faszéken, elfordulsz a jövés-menéstől, és vad mozdulatokkal egymás után fölbonatsz hét-nyolc sört.. elszívsz egy doboz rövid Marlborót, eszel egy mogyoróvajas szendvicset, és mikor közelít az este, benyomsz egy csomag jófajta meszkalint… végül kiautózol a tengerpartra.

207. oldal

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Kapcsolódó szócikkek: meszkalin · mogyoróvaj
Anton_Gorogyeckij P>!

1993-ban csaknem egyhangúlag fogadták el a vallásszabadság megőrzéséről szóló törvényt, amely megszüntette a meszkalin használatának eltiltását az amerikai indiánok vallási szertartásai során.

544. oldal (Európa, 2005)

Samuel P. Huntington: Kik vagyunk mi? Az amerikai nemzeti identitás dilemmái

Kapcsolódó szócikkek: 1993 · meszkalin
Tomori_Sándor>!

Ahogy ott laktam a Nob Hill környékén, betankoltam egyszer meszkalinból, és akkor felködlött előttem a tünemény: láttam a Moloch gépesített halálfej-pofáját, amint egy nagy szálloda felső emeletéről belebámult egyenest az ablakomba. Pár hétre rá megint betankoltam, s az ábrázat megint csak ott tündököl, vörösben, a füstös belvárosi Metropolisz kellős közepén. Letámolyogtam a Powell Streetre, fel-alá ténferegtem, és egész éjszaka azt motyogtam magam elé, hogy „Moloch-Moloch”, és megírtam az Üvöltés második részét, majdnem hogy egy az egyben, a Drake Hotel alagsorában egy presszóban, a pokol völgyének legfenekén. A hosszú sort itt úgy használtam, mint valami versszakot, belülről felkiáltások darabolták, amelyeknek határát az állandó ismétlés jelezte: Moloch.

Allen Ginsberg: Az „Üvöltés és más versek” elé

Sükösd Mihály (szerk.): Üvöltés Vallomások a beat-nemzedékről

Kapcsolódó szócikkek: meszkalin
Lunemorte P>!

Ami az ember számára a meszkalin és a skizofrénia hatására megjelenik, különbözik egymástól; ez a különbözőség azonban sok közös vonást mutat, és ezek a közös vonások a keresztény, az iszlám és a buddhista paradicsomok vagy – ha az élmény negatívra fordult – poklok leírásaiban is megjelennek, Danténál sok olyasmit találunk, ami igen közel áll ahhoz, amit skizofrének és meszkalinszedők átélnek és leírnak. El sem képzelhető, miért cipeljük magunkkal ezt az óriási, nem emberi univerzumot.

Aldous Huxley: Moksha A tudat határai

Kapcsolódó szócikkek: meszkalin