mese fogalom
Idézetek
Davies ajánlotta, hogy írja le a meséit, és Eliza megszívlelte a tanácsot. Már tizenkét füzetet teleírt, és mégsem állt meg. Sőt, mennél többet írt, annál harsányabban növekedtek a történetek, kavarogtak az egyában, erőszakoskodtak, mindenáron ki akartak szabadulni. Hogy jók-e, nem tudta, és valójában nem is érdekelte. Az övéi, és ha leírja őket, attól valahogyan valóságosak lesznek. Az agyában táncoló alakok a papíron nekibátorodtak. Új modort öltöttek, amilyen meg sem fordult az agyában, meglepő, új dolgokat mondtak, megjósolhatatlanul kezdtek viselkedni.
372-373. oldal
Egy gyönyörű kislány állt a Le Jardin hátsó ajtaja előtt. A bőre akár az anyjáé, sápadt, mint a finom porcelán, a tekintete kifejező, és ebből a távolságból szénfeketének tűnt, akár az apjáé. Mintha egy tündérmeséből – a Hófehérkéből vagy a Csipkerózsikából – lépett volna ki.
84. oldal
→ |
---|
Azért, mert valami vagy valaki létezik a mesékben, még nem biztos, hogy a valóságban nem létezik.
63. oldal
És íme, mintha csak a rendszerszemléletű pszichológia ortodox forgatókönyvét követné a mese. A három kérdést úgy illeszti a három hajszál kihúzásához, hogy azok rendszeregészet alkotnak. Az ördög felriad, amikor öreganyja kihúzza egy hajaszálát. Szerencsére azonban az öregasszony mindjárt készen áll egy kérdéssel, amit álom-történetnek álcázva ad elő. Az ördög gyanút fogna, ha csak úgy kihúzná egy hajaszálát, vagy ha kútról, fáról, révészről faggatná. Így azonban, a rendszer egészében egyik feladat teszi lehetővé a másik elvégzését. A rendszerelemek szinergikus hatással vannak egymásra.
83. oldal, 3. fejezet - Jövőképterápia (SAXUM, 2007)
Baktay Zelka – Baktay Miklós: Eseteink Páratlan párkapcsolatok – egy terapeuta pár gyakorlatából
Egy kobrával utaztam. Nem, nem is kobrával, hanem egy skorpióval. Az az indián, békáról és skorpióról szóló őszi mese jutott róla az eszembe. A béka beleegyezik, hogy segít a skorpiónak átjutni a folyón, ha az megígéri, hogy nem marja halálra. A skorpió beleegyezik, de ígérete ellenére félúton belemártja a fullánkját a békába, még úgy is, ha ez az ő halálát is jelenti. A haldokló béka megkérdezi tőle:
– Miért tetted ezt?
És a skorpió azt válaszolja:
– Mert én skorpió vagyok, és ilyen a természetem.
Annemarie gondolatban folytatta a mesét:
„Amint Piroska ment, mendegélt az erdőben, hirtelen zajt hallott. Megzörrentek a bokrok. Egy farkas! – mondja ilyenkor a szereposztás szerint Kirsti, és megremeg az izgatott örömtől. – Tudom, hogy a farkas jön!”
Annemarie mindig megpróbálta ezt a részt elnyújtani, hogy kishúga jobban élvezze a mese feszültségét.
„Nem tudta, hogy mi az. Megállt az ösvényen, és hallgatózott. Valami követte őt a bokrok között. Piroska bizony megijedt.”
Itt megállna, és szünetet tartana egy pillanatra, miközben Kirsti az ágyban még a lélegzetét is visszafojtja.
Annemarie hirtelen megállt, és hallgatózni kezdett. Túlzottan beleélte magát a mesébe? Vagy…
113-114. oldal
A mese az epikai költészet azon műfaja, amely az eposzban is jogosultan szereplő csodálatos elemet nemcsak megtűri, de annyira megköveteli, hogy ilyen csodálatos elem nélkül nem is képzelhető, sőt tovább menve, a csodálatost, a természet tapasztalati úton megismert rendjén kívül állót nem is mint ilyent, hanem mint egészen természetest tünteti fel. A mese ebből következőleg mindenütt otthonosnak tételezhető fel, ahol a dolgok természetes rendjének, ok- és okozati összefüggésének ismerete nem a legszilárdabb alapon áll, tehát minden nép gyermekeinél s a gyermekekhez sok tekintetben hasonló, velök majdnem ugyanazon értelmi fokon lévő, többé-kevésbé fejletlen és műveletlen népeknél, sőt a művelt népek kebelén belül is az alsóbb, tehát értelmileg elmaradottabb néposztályoknál.
A mese, mint sok más mese, Falvában kezdődik. Falva falu ma ugyanott áll, ahogy hatszáz éve már: egy gránitplatón egy kis erdő közepén. Falva házai szürke kőből készült, szögletes és vén építmények, a sötét palatetőkön magas kémények meredeznek; a házak a köves talaj minden centijét kihasználva dőlnek egymáshoz, úgy is építették őket, egyiket a másikhoz, s némelyik oldalában bozót vagy fa nő.
Falvából egyetlen út vezet ki, egy kacskaringós, meredek ösvény, melyet az erdőben kisebbnagyobb sziklák szegélyeznek. Ha elég messzire követjük, egész ki az erdőből, a csapás igazi úttá öblösödik, aszfaltozott úttá; még tovább követve pedig még tovább szélesedik, autók és teherautók töltik meg, melyek szakadatlan folyamban áramlanak egyik városból a másikba. Végül aztán az út Londonig is elvisz, de az már egy egész éjszakai kocsiút.
Egy