mese fogalom
Idézetek
A Tisza fenekén lakik a vizek királya, kezdte a nagymama a mesét, ott van neki egy szép fényes palotája. Onnan jön fel, mint búzakék dolmányos, sárga csizmás huszár, elrabol egy lányt, az éjszakát vele tölti csupa rózsaszín vízi birodalmában, de annak a lánynak már soha többé nem lehet gyereke. Honnan lehet tudni, hogy nem igazi huszár? — kérdezte a kislány tágra nyílt szemmel. Egyszerű, felelte a nagymama, jégből van a sarkantyúja. Ja, nevetett a kislány, erre nem is gondoltam. Nagyon sok kincse van ám ennek a huszárnak, folytatta a nagymama, a víz mélyén, az iszapban van elásva a rengeteg sok aranyköcsögje. A halak nyelvét is érti? — tudakolta az unoka. Pszt, csitította a nagyanyja, most jön a java, figyelj! A tavaszi napéjegyenlőségkor feléled egy víziszörny a Tiszában, egy jó szörny. Itt, ennél a falunál szokott belekezdeni szomorú, mégis oly gyönyörű énekébe, melytől az embernek sírni támad kedve. Miért énekel? — kérdezte a kislány. Mert magányos, keresi a párját, akit hosszú-hosszú évekkel ezelőtt elveszített. A folyó vizét is képes megváltoztatni ez az ének, olyan ereje van. S akinek van füle a hallásra, előre meg tudja jósolni belőle az áradást. De ha nincs áradás, akkor rendszerint valami rossz történik azzal, aki az éneket hallja. Ezeket te honnan tudod? — kérdezte a kislány. Még nagyapád mesélte, hogy legénykorában halászgatott a Tiszán, s egyszer csak egy vörös sipkás manó ugrott a csónakjába. Nagyapád le akarta ütni az evezőlapáttal, de az a manó olyan ügyes volt, hogy mindig máshova perdült, mint ahonnan a hangja hallatszott. Hát ő mesélt a huszárról, a szörnyről meg az énekről. A kislány fejében kavarogtak a mese színei: a búzakékek, a sárgák, vörösek, rózsaszínek, s valósággal borzongott a titokzatos vízi világ valamennyi izgalmas villanásától.
Halász Margit: Éneklő folyó 90% Tisza-parti Anna Karenina-történet
A boszniai kisvárosok és városok teli vannak mesékkel. Ezekben a legtöbbször kiagyalt mesékben a hihetetlen események látszata és gyakran koholt nevek álarca alatt a vidék, élő emberek és régesrég letűnt nemzedékek valóságos, de el nem ismert története rejtőzik. Ezek azok a keleti füllentések, amelyekről a török szólásmondás azt tartja, hogy „igazabbak minden igazságnál”.
60. oldal, A vezír elefántja
Ivo Andrić: Magyar Musztafa 82% Három elbeszélés a török világból
Ezek csak mesék, és kizárólag azért találták ki őket, hogy minden bonyolult dolognak legyen valami egyszerű magyarázata. Senki sem ismeri be szívesen, hogy ostoba. Nem tudni, hogy az Észak Sárkánya honnan tűnt fel az égen, aztán meg ki tudja, hová tűnt el megint – ebbe nem lehet csak úgy belenyugodni! Az emberek nem bírják elviselni, hogy számukra megfejthetetlen dolgok is létezzenek a világon. Így aztán szőttek egy legendát valami őrökről, akik nem csak ismerik az Észak Sárkányának búvóhelyét, de van hozzá egy kulcsuk is, mely bárkit odavezet erre a titokzatos helyre. Az ilyesmi megvigasztalja az embert. Ő ugyan ebből sem tudja meg, hogy hol alszik az Észak Sárkánya, de legalább már hallott olyanokról, akik tudják, ráadásul eme misztikus kulcs segítségével, ha akarná, ő maga is rátalálhatna arra a csodálatos barlangra. Az ilyen meséknek köszönhetően a világ jóval egyszerűbbé és érthetőbbé válik.
46. oldal (Typotex, 2015)
Szótlanul fejezték be a vacsorájukat. Helen tudta, hogy Garp ilyenkor gondolja ki, mit meséljen Waltnak vacsora után. Azt is tudta, hogy a mesén vezeti le aggodalmait, mintha a jó mese a gyerekek őrzője volna.
224. oldal, 10. fejezet - Kutya a közben, gyermek a mennyben (Magyar Könyvklub, 1999)
– A történetek és a mesék tesznek bennünket azzá, amik vagyunk. Általuk vagyunk marokkóiak.
[…]
– A mesemondók tartják életben kultúránk tüzét. Őseinkről regélnek nekünk, és megadják gyermekeinknek mindazon értékeket, amelyekre szükségük van, ha boldogulni akarnak az életben: büszkeséget, lovagiasságot, azt, hogy mi a jó, és hogyan kerüljék el a rosszat.
31. oldal
– A marokkói mesék olyanok, akár a tükör. Képet adnak társadalmunkról. Akár száz évig is élhetsz itt, mégsem ismered meg az ország velejét. De ha valóban tudni akarod, milyenek is vagyunk, nos, akkor elő kell bányásznod a mesemondókat, és hallgatnod kell őket. Ők azok, akik a kincset őrzik. Tanításban részesíthetnek, de csak akkor, ha erre készen állsz. Ha hallani akarod őket, be kell csuknod a szemedet, és ki kell nyitnod a szívedet!
32. oldal
A szúfik előszeretettel használnak tanmeséket, hogy az értelem számára felfoghatóvá tegyék azt, ami szavakban csak nehezen kifejezhető; ahogy az őszibarack édes és omló húsára is szükség van ahhoz, hogy a benne rejtező mag beérjen, s a megfelelő időben gyökeret eresszen.
35. oldal
A szürkületben apám rámutatott a Királyi kapu előtt összezsúfolódott emberekre.
– Mutatványosok! – mondta anyám.
– Nem, nem azok – javította ki apám. – Ők az ősi bölcsesség őrei.
Értetlenkedve néztem apámra.
– Mesemondók – toldotta meg apám tömören.
18. oldal