Merete Lynggaard személy
Idézetek
A padlón feküdt, és könyvekre gondolt, amiket olvasott, mert nem akart megint arra gondolni, hogy milyen lehetne az élete, ha másképp alakul. Ha könyvekre gondolt, hirtelen egy másik világban találta magát. Maga volt a boldogság, ha elképzelte a papír szárazságát, zizegését, a cellulóz illatát, a súlyát. Ismét belépett virtuális könyvtárába, hogy kihozzon egy könyvet, az egyetlent az összes közül, amelynek minden részletére emlékezett. És a jókedvre emlékezett, amit a könyv keltett benne.
124. oldal
A pletykalapok imádták Merete Lynggaardot, a demokraták második emberét. Szerették éles hangú parlamenti felszólalásait és hogy semmiféle tiszteletet nem mutatott a miniszterelnök és bábjai iránt. Szerették nőies külsejét, kihívó pillantását és arcán az apró gödröcskéket, amikor mosolygott. Szerették fiatalságáért és sikeréért, de leginkább azért, hogy újra és újra feltehették a kérdést, hogy egy ilyen tehetséges és gyönyörű nő miért nem mutatkozik soha nyilvánosan férfi társaságában
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Itt van. Hallod? Tudtam, hogy itt van! – mondta a nő, majd egy kattanás hallatszott. – Gyere elő, hogy láthassunk! – hallatszott megint a nő visszataszító hangja.
Akkor már ők is sejtették, hogy valami nincs rendben.
– Beragadt a kapcsoló! – kiabálta.
[…]
– Hallottál mindent, te kis ribanc! – ordította. Nyers és kegyetlen volt a hangja.
– Majd Lasse elintézi, ha visszatért – mondta a férfi.
[…]
– Hogy nézel ki, te ribanc! – hallatszott kintről az állatias hang, majd hangosan nevetni kezdett. – Begyulladt a fogad, ribanc? Te szerencsétlen!
Merete az ablak felé fordult. Önmagában ez a mozdulat is iszonyatos fájdalmat okozott neki.
– Ne aggódj, még utolér a bosszúm! – mondta a nő, és az üveghez szorította az arcát. – Nem fogod megúszni – rikácsolta. – Ha nem eszel, hamarabb elpatkolsz, mint gondolnád – tette még hozzá.
A puszta gyűlöleten kívül azonban más is volt a hangjában. Akár a macska az egérrel, úgy játszott Meretével. És a macska még nem fejezte be a játékot. Áldozatának még élnie kellett.
– Nem fogok enni – sóhajtotta Merete.
– Begyulladt a fogad? – kérdezte a férfi.
Merete bólintott.
– Nem segíthetünk – mondta hidegen a férfihang.
162-163. oldal
Akkor halj meg velem együtt, te boszorkány!
268. oldal