Melody Dover személy
Idézetek
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Juj, milyen picurka mindene! – jelentette ki teljes komolysággal Melody. Mintha egy tizenöt centiméteres kétéltű testrészeitől bármi mást várhatnánk. Az ábrára pillantott, majd megint a békára. – Jé, ez a kis bigyó itt a mogyija? – emelte föl a here feliratú címkét.
– Aha – kuncogtam. – Ez a kis bigyó itt a mogyija. Gratulálok! Kisfiú!
A homlokát ráncolta.
– Szóval nincs neki… – hallgatott el, miközben az agyam kitöltötte az üresen maradt sort: fütyije, pénisze, pöcse, dákója, hímvesszője, bránere. Az utóbbi megjelölés Boyce-tól származott.
– Ööö… Az nincs. – Egyszerre sajnáltam, ugyanakkor kimondhatatlanul örvendtem, hogy Boyce nincs jelen, miközben fölolvastam a minden részletre kitérő szöveget: „A hím úgy termékenyíti meg a petesejteket, hogy…” – Basszuskulcs! – Ööö… „a nőstényre mászik, mellső lábával átkulcsolja, és amint a nőstény lerakja a petéket, ondót fröcsköl rájuk.”
A védőszemüvegen át egymásra néztünk. Csodáltam, hogy az enyém még nem párásodon be.
– Ez elég szívás a hímnek, nem? – kérdezte Melody.
Nem gondolok rá, hogy átkarolom Melodyt. Pláne hátulról.
Jesszusatyám!
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Melody a bonctál fölé hajolt, és szegény kimúlt békára meredt, amelyik úgy festett, mintha tánc közben döglött volna meg – az orrát föltartva, szétterpesztett ujjakkal hadonászva.
– Nem látom a micsodáját. Akkor ez lány.
– A békáknak nincs külső micsodájuk – nevettem.
A homlokát ráncolta, kesztyűs keze hátát az orrához tartotta, hogy elhárítsa a tartósítófolyadék könnyfakasztó szagát.
– Akkor honnan a francból állapíthatjuk meg?
Újra megnéztem a papírt.
– Azt írják, hogy a hímek hüvelykpárnája megnagyobbodik.
Összedugtuk a fejünket, és hosszasan stíröltük a békát.
– Na ne már, nem a hüvelykujjával csinálja! – mondta Melody.
– Nem hiányzik, hogy aztán anyámat hallgassam – indokolta. – Esküszöm, ha felém száll az a bokréta, úgy elütöm, mint a röplabdát.
380. oldal
– Ügyet se vess Boyce Wynnre!- buzdított a barátnőm, amint még közelebb kerültünk a két sráchoz, és a körülöttünk lévő diákok elmosódott színfoltokká váltak. – Tökfej. Komolyan ki nem állhatom. Úristen, fogalmam sincs, miért mászkálnak most együtt Landonnal. Tavaly csúnyán összebunyóztak, majd juttasd eszembe, hogy meséljem el! Boyce a folyosón támadta le Landont. Tiszta gáz a gyerek, az apja alkoholista, autószerelő műhelyük van, és lakókocsiban élnek. Tökre sztereotíp, nem?
Melody nyilvánvalóan nem értette a sztereotíp jelzőt. Azonkívül semmit sem tudott Boyce Wynnről.
86-87. oldal
Én: El tudod hozni a lenyókat azokból a tárgyakból, amikre együtt járunk?
Melody: Persze. Mellesleg egyvalamiben mázlid van- holnap bioszból BÉKÁT boncolunk. DURVA.
Én: Micsoda?! *sír*
Melody: Jesszus. Tudom, hogy orvosnak készülsz, de nem bírom elhinni, hogy SAJNÁLOD, ha nem vághatsz föl egy undorító döglött hüllőt!
Én: Kétéltűt.
Melody: Tök mindegy.
100. oldal
– Két napja jöttem haza, és idáig vagyok anyám nyűglődésével, mert kismillió kifogást talál az életemben, az öltözködésemtől, a pályaválasztásomon át addig, hogy sosem fogok férjet magamnak, ha az egyetem négy éve alatt nem tudtam leakasztani egyet. Baromira megérdemelné, hogy fölcsapjak leszbinek.
Na persze. Mintha a nők úton-útfélen csak úgy poénból válnának leszbikussá, hogy borsot törjenek az anyjuk orra alá.
– Nem hiszem, hogy az a te esetedben megvalósítható alternatíva, Mel.
34. oldal
A középiskolában tűz és víz voltunk, mégis annyira kötődtünk egymáshoz, hogy valaki elkeresztelt bennünket jin-jang ikreknek. A névhez valószínűleg az igencsak elütő külső megjelenésünk adott ihletet- Melody még nyári napbarnítottságával is haloványnak, ráadásul még sokkal szőkébbnek tetszett az én kreol bőröm, sötét hajam és szemem mellett. Számomra azonban ez a jin-jang lelki kapcsolatot jelentett.
34. oldal