Melkor / Morgoth személy

J. R. R. Tolkien: A szilmarilok
J. R. R. Tolkien: Húrin gyermekei
J. R. R. Tolkien: The Silmarillion
J. R. R. Tolkien: Az elveszett út és más írások
J. R. R. Tolkien: Gondolin bukása
!

Melkor

!

Melkor Chained in the Halls of Mandos

!

MORGOTH (Morgoth) S. Jelentése: sötét ellenség. Feanor nevezte így Melkort, amikor rájött a szilmarilok ellopására és Finwé meggyilkolására. Az eldák ezt követően csak így emlegették Melkort. A név teljesebb jelentése: „a világ sötét ellensége"; „a világ fekete ellensége".
(GyU II.)

!

By Frédéric Bennett

!

MELKOR (Melkor) Q. Jelentése: Hatalomban teremtetett. Ainu. Vala mennyi ainu közül ő kapta Ilúvatartól a legnagyobb tudást és hatalmat. Auléhoz hasonlóan mindenhez értett. Mivel túlságosan lassúnak találta Ilúvatar terveinek valóra válását, türelmetlenségében úgy döntött, kezébe veszi a teremtést, és megkeresi az Olthatatlan Lángot a Semmiben. Magányos utazásai során társaitól eltérően kezdett gondolkozni. Ezek a gondolatok okozták a disszonáns hangokat az Ainulindaléban. Ilúvatar azért hozta létre a Látomást és Eat, hogy megmutassa Melkornak és a többi ainunak, a gondolatok és az erők forrását.
Melkor azon ainuk közé tartozott, akik beléptek Eába. Érkezése után féltékennyé, később iriggyé vált, zavarta a többi vala jelenléte. Ő akart uralni mindent, ami létrejött, magának követelte Ardát. Talán meg is szerezte volna, ám Manwé közbelépett. Ekkor megrontott néhány maiát, rávette őket, hogy lépjenek a szolgálatába. Ebben az időszakban sötét, hatalmas, félelmetes és tiszteletet parancsoló alakot öltött magára. Tulkasnak végül sikerült megfékeznie, de már későn, mert akkorra bekövetkezett Arda megrontása.
Nem sokkal azután, hogy a valák megalkották a Két Lámpást, Melkor visszatért Ardára, és a messzi északon titokban felépítette Utumno erődítményét. Meg akarta szüntetni a Fényt, mindent Sötétségbe szeretett volna borítani. Mivel teremtő erővel rendelkezett, minden pozitív dolognak létrehozta a negatív ellentétpárját. Legfontosabb fegyvere a sötétség és a hideg volt. A valák megpróbáltak fellépni ellene, ám ő megelőzte ezeket a támadásokat, és megsemmisítette a Két Lámpást.
Ezután visszatért Utumnóba, és míg a valák a Két Fa fényében éltek, megépítette Angbandot, fegyvereket kovácsolt, szörnyeket tenyésztett, és kiterjesztette birodalma határait. A tündék felébredését követően a Sötét Lovas képében jelent meg közöttük, és elfogta néhányukat. Ezekből a szerencsétlen tündékből lettek aztán az első orkok.
A valák féltették a tündéket, ezért sor került az Erők Nagy Csatájára.
Melkor vereséget szenvedett, a valák láncra verve vitték vissza Valinorba, ahol három teljes koron át raboskodott. Középföldén azonban szolgái folytatták megkezdett munkáját.
A leláncolás harmadik korszakának végén rávette Manwét, hogy eressze őt szabadon. Mivel Vahmarban kellett maradnia, egyre erősebb lett benne a vágy, hogy megszerezze a szilmarilokat, és a Két Fa fényét.
Féltékeny volt Ilúvatar Idősebb Gyermekeire, ezért viszályt szított Finwé Házában. Féanort ugyan nem sikerült elcsábítania, ám annyit elért, hogy a nolda kételkedni kezdett a valákban. Amikor Féanor fellázadt, Melkor elmenekült Valinorból. Ismét magára öltötte régi alak ját, Avatharba ment, ahol Ungoliant segítséget ígért neki ahhoz, hogy megkaparintsa a szilmarilokat, és minden más lényt megfosszon fényüktől. Közös erővel megmérgezték a Két Fát, ellopták a szilmarillokat, és megölték Finwét. Ezután Középföldére menekültek, ahol összevesztek a zsákmányon. Melkor megidézte a balrogokat, amelyek segítségével elszökött Ungoliant elől. Angbandba menekült.
Ekkor már Morgoth néven ismerték. Megvédte a szilmarilokat a nolda száműzöttekkel szemben, és közben arra is időt és alkalmat talált, hogy megrontsa az akkoriban felébredő embereket. A felkelő Hold és Nap fénye, valamint a noldák támadásai miatt visszavonulásra kényszerült, majdnem négyszáz éven át élt az ostromlott Angbandban. Ezen idő alatt átszervezte erőit, majd a Dagor Bragollach meg indításával, elkezdte Beleriand meghódítását.
Annak ellenére, hogy nem volt túlságosan bátor, és hogy 455-ben Fingolfin és Thorondor megsebesítette; annak ellenére, hogy Béren és Lúthien 467 táján elvette tőle a szilmarilokat, sikerült annyi harcost és szörnyet összeszednie, hogy keményen felléphetett ellenségeivel szemben. Árulással, csalással és körmönfont tervekkel rákényszerítette a noldákat arra, hogy egymásnak essenek. Amikor már úgy tűnt, megnyeri a küzdelmet, a valák közbeavatkoztak, és a Nagy Csatában megsemmisítették csapatait. Ismét fogságba került, kivetették a Semmibe, gonoszságának árnyéka azonban megőrződött az emberek és a tündék szívében. A későbbi korokban a númenoriak, és más, Szauron által befolyásolt embercsoportok, istenként imádták. Amikor magára öltötte fizikai testét magas volt, félelmetes, erőt sugárzó. Az Ek. végén megégette a kezeit, nyolc szörnyű sebet gyűjtött össze – állandó fájdalom kínozta. Középföldén hatalmi jelképe a Vaskorona volt, fegy vere pedig a Grond. Fekete ruhában járt. Egyéb nevei: Belegur (S.); Belegurth; Morgoth; Morgoth Bauglir; Valák Ellensége; Ellenség; Nagy Ellenség; Sötét Király; Sötét Úr; Fekete Kéz; Hazugságok Mestere; Észak Szörnye; Sötétség Ura; Világ Királya; Szabadság Elhozója.(GyU I.; GyU III.; Sz.)
(Tolkien enciklopédia)

!

And Morgoth came. Alkotó: Jenny Dolfen https://tolkiengateway.net/wiki/Morgoth


Idézetek

Sceurpien I>!

Akkor Fingolfin úgy vélte, eljött a noldák végromlása, s valamennyi házuk jóvátehetetlen veszteséget szenvedett; s szívében haraggal és elkeseredéssel fölpattant nagy lovára, Rochallorra, s kilovagolt egymaga, és senki sem tarthatta vissza. Ugy száguldott át Dor-nu-Fauglithon, akár a szél, s aki látta, döbbenten menekült előle, azt hivén, hogy maga Orome jött el, mert tébolyult haragjában Fingolfin szeme úgy izzott, mint a valáké. Így érkezett Angband kapujához, és megfújta kürtjét, megdöngette a rézkaput, s párviadalra hívta Morgothot. És Morgoth jött.
Azoknak a háborúknak az idején ez volt az utolsó alkalom, hogy kilépett erőssége kapuján, s úgy tartják, nem szívesen tette, mert bár hatalma nagyobb volt mindennél ezen a világon, egyedül a valáktól félt. Ám kapitányai előtt nem bújhatott ki a kihívás alól, mert a sziklák rengtek Fingolfin kürtjének éles szavától, s a király hangja tisztán és érthetően zengte be Angband mélyeit, s Fingolfin, nyúlszívűnek, rabszolgák urának nevezte Morgothot. Így hát Morgoth jött, lassan állt föl föld alatti trónjáról, s lábának dobbanása olyan volt, akár a föld alatti mennydörgés. Fekete páncélban jött elő, s úgy állt a király előtt, mint egy torony, vaskoronásan, széles pajzsa, dísztelen szablyája a kezében, s árnyéka akár a viharfelhő borult a királyra. S alatta Fingolfin úgy ragyogott, mint a csillag, mert páncélja ezüst volt, kék pajzsán kristályok fénylettek, s előhúzta kardját, a Ringilt, amely úgy szikrázott, mint a jég.
Akkor Morgoth fölemelte a Grondot, az Alvilág Kalapácsát, s lecsapott vele, mint a mennykő. De Fingolfin félreugrott, s a Grond mély lyukat vágott a földbe, amelyből tűz és füst csapott ki. Sokszor próbálta Morgoth agyonsújtani, ám Fingolfin mindig elszökkent; mint a villám a sötét felhő elől, és hét sebet ejtett Morgothon, és Morgoth hétszer kiáltott föl fájdalmában, s akkor az angbandi seregek rettegve borultak az arcukra, s az egész északi vidék visszhangozta azokat a kiáltásokat.
De a király végül elfáradt, és Morgoth lecsapott rá a pajzsával. Háromszor rogyott térdre a király, s háromszor állt föl újra, magasba emelve törött pajzsát, bezúzott sisakját.
Ám körötte a föld csupa göröngy és gödör volt, s a király megbotlott, és hátrazuhant Morgoth lába előtt, és Morgoth a torkára tette a lábát, s annak a súlya olyan volt, akár egy leomlott hegyé. De végső, elkeseredett erejével Fingolfin még megsebezte Morgoth lábát a Ringillel, s a fekete, füstölgő vér zubogni kezdett, s megtöltötte a Grond által ütött lyukakat.
Így halt meg Fingolfin, a noldák nagykirálya, a hajdani tünde urak legbüszkébbike és legvitézebbike. Az orkok nem dicsekedtek el soha ezzel a párviadallal a kapu előtt, s a tündék sem énekeltek róla, annál mélyebb volt a bánatuk. A történetre mégis emlékeznek, mert Thorondor, a sasok királya hírét vitte Gondolinba meg a távoli Hithiumba. Es Morgoth szétszabdalta a tünde király testét, s a farkasoknak vetette volna, ám Thorondor sietve lecsapott a Crissaegrim csúcsán épült fészkéből Morgothra, s megmarta az arcát. Thorondor szárnycsapásai úgy zúgtak, akár Manwe szelei, a sas erős karmaival megragadta és hirtelen az orkok lándzsái fölé emelte a király testét. A testet aztán egy magas hegytetőre vitte, amely északról Gondolin rejtett völgyére nézett, és Turgon odament, és magas kőhalmot emelt apja teteme fölé. Attól kezdve egyetlen ork sem mert fölmenni Fingolfin hegyére, a sír közelébe, amíg el nem jött Gondolin bukása, amikor árulás ütötte föl a fejét a vérei közt. S Morgoth attól a naptól kezdve sánta maradt, és fájdalmas sebe sohasem gyógyult be, s arcán viselte Thorondor karmának a nyomát is.

Fingolfin eleste

Kapcsolódó szócikkek: Angband · Fingolfin · Grond · Melkor / Morgoth · Ringil · Rochallor · Thorondor
3 hozzászólás
Bujdi>!

Ám a hazugságok, amelyeket Melkor, a hatalmas és átkozott, Morgoth Bauglir, a Félelem és Iszonyat Ereje ültetett az emberek és a tündék szívébe, olyan magvak, amelyek nem pusztulnak el, s el nem pusztíthatók; s mindig újra és újra rügyet bontanak, és sötét gyümölcsöket teremnek a világ végezetéig.

Kapcsolódó szócikkek: Melkor / Morgoth
madárka>!

Kezdetben a Fényt kívánta, ám amikor az nem lett egyedül az övé, tűzben és haragban alászállt a Sötétségbe.

34. oldal (Európa, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Melkor / Morgoth
Ancalimë P>!

S ekkor a gyűlölet legyőzte Fëanor félelmét, s megátkozta Melkort, és elküldte ezekkel a szavakkal:
— Pusztulj a kapum elől, Mandos börtönének varja, te!
S becsapta háza kapuját a leghatalmasabb előtt Eä minden lakói közül.

VII. A szilmarilok, és a noldák lázadása

Kapcsolódó szócikkek: Feanor · Melkor / Morgoth
jancsibohi P>!

A nagyokat ezek közül a szellemek közül a tündék valáknak nevezik, Arda Erőinek, s az emberek gyakran nevezték őket isteneknek. A valák királyai heten vannak, s heten vannak a királynőik is. S a nevük a következő a tündék nyelvén, amit Valinorban beszéltek, bár sok más más nevük is van Középfölde tündéinek a nyelvén, s megint sok más az emberek között. A királyok neve illendő sorrendben: Manwe, Ulmo, Aule, Orome, Mandos, Lórim és Tulkas; a királynők neve pedig: Varda, Yavanna, Nienna, Este, Vaire, Vána és Nessa. Melkort immár nem sorolják a valák közé, s a nevét nem ejtik ki a Földön.

28. oldal (2012, Európa)

Kapcsolódó szócikkek: Aule · Este · Lórien · Mandos · Manwe · Melkor / Morgoth · Nessa · Nienna · Orome · Tulkas · Ulmo · Vaire · valák · Varda · Yavanna
Ancalimë P>!

Így aztán amikor Fingolfin, a noldák nagykirálya egyedül Angband kapujához lovagolt, hogy párviadalra hívja ki Morgothot, így kiáltott: „Jöjj elő, te nyúlszívű király, és harcolj önnön kezeddel! Odúlakó, rabszolgák ura, hazug és settenkedő, istenek és tündék ellensége, jöjj! Látni akarom gyáva képed.”

13. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Fingolfin · Melkor / Morgoth
Ancalimë P>!

– […] Húrin Thalion dacolása nagy tett; s Morgoth megölheti ugyan azt, aki tette, magát a tettet meg nem történtté nem teheti. Még a Nyugat Urai is tisztelni fogják; s vajon nem kerül-e bele Arda történetébe, amelyet sem Morgoth, sem Manwe meg nem változtathat?

141. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Húrin · Manwe · Melkor / Morgoth · Túrin Turambar
SDániel P>!

Sötétségből szőtt tehát köpönyeget maguknak Ungoliant, amikor Melkorral elindultak, ez maga volt a Fénytelenség, mert a dolgok nem látszottak benne, s szem nem hatolhatott rajta, hiszen maga volt az üresség.

97. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Melkor / Morgoth
Ancalimë P>!

Maga Morgoth azonban minden nyelven erővel és szépséggel szólt, ha úgy kívánta.

252. oldal, A Lhammas

J. R. R. Tolkien: Az elveszett út és más írások Nyelvek és legendák A Gyűrűk Ura előtt

Kapcsolódó szócikkek: Melkor / Morgoth
Ancalimë P>!

– Középfölde megrontója, bárcsak szemtől szemben láthatnálak, s kárt tehetnék benned, ahogyan Fingolfin uram tette!

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Fingolfin · Középfölde · Melkor / Morgoth · Túrin Turambar