Mélisande de Saint-Sevrin személy

– „Mélisande, sótlan az élet nélküled. Ha egy kicsit is van szíved, legalább azt engedd meg, hogy este, suli után beszéljek veled. Van számodra egy meglepetésem.”
– Meglepetés? Milyen bájos… Nos, fiatalember, ha már ennyire kedveli a meglepetéseket, bizonyára örömmel hallja, hogy nekem is van egy meglepetésem az ön számára… Bár kétlem, hogy ez is olyan kellemes lenne, mint amit ön tartogatott Saint-Sevrin kisasszonynak…
– Szerda délután büntetésből négy órán át benn marad.
– És tájékoztatom arról, hogy a fűszerekből szabadon lehet venni az ebédlő bejáratától balra lévő asztalról.

71. oldal

– Ugyan már, Mél, tudod, mennyire kedvellek… Biztos vagyok benne, ha nem görcsölnél ennyire, nem is sejtett humortartalékot fedezhetnénk fel még egy olyan lánynál is, aki ilyen komoly lila kötött cuccot hord.
– Borvörös.
[…]
– Borvörös? – ismételte meg Farouk csodálkozva. – Mi a szösz, én semmiféle alkoholt nem emlegettem!
Mélisande-nak akaratlanul is nevethetnékje támadt a fiú méltatlankodása hallatán. Mosolyát elfojtva magyarázni kezdett:
– Ad egy, nem kötött cucc, hanem egy alpaka juh szőréből készült kardigán. Ad kettő, engem soha nem látsz lilában, az ugyanis nem illik a hajam színéhez. Ezért „borvörös” a kardigánom is.
A fiú értetlen ábrázata láttán még hozzátette:
– Borvörös! Tudod, olyan színű, mint a vörösbor.
– Aha! – esett le végre a tantusz Farouknak. – Szédületes ez a beszédmód. Tudod, épp ezt élvezem, amikor veled vagyok, hogy új szemszögből látom az életet.
Rántott egyet kinyúlt és meghatározhatatlan színű hosszú pólójának az alján, és csúfondárosan megkérdezte:
– És akkor ezt a te zsargonodban hogy neveznéd? Kólabarna?

56. oldal, 7. fejezet - Választások

[…]
– Nem számít! Nélküle is remekül elboldogulok!
És hogy kézbe vegye a dolgokat, azzal fordult oda Lily-hez:
– Legjobb lenne, ha bemennél és megnéznéd, nincs-e benn.
– Tök egyedül?
– Én majd bemegyek veled, ha akarod – ajánlkozott Chiara.
– Szuper, és addig itt várok! És el ne felejtsétek lefotózni [Lisandrót]! – tette hozzá izgatottan Mélisande. – Meg kell bizonyosodnom róla, hogy valóban ő az!
Chiara az égnek emelte a szemét:
– Na viszlát, diszkréció! Esetleg azt nem akarod, hogy elkérjük tőle a papírjait, biztos, ami biztos?

– Láttad, Mél, hogy ugyanabba az osztályba kerültünk? – fordult a fiú Mélisande felé.
– Mélisande.
– Mi van?
– Azt akarom mondani, hogy jobban szeretem, ha Mélisande-nak neveznek. Mél, az bármi lehet: Mélanie, Mélodie, Mélissa… És amúgy egy kicsit közönséges is.
Farouk olyan hangosan nevetett fel, hogy még az udvar túlsó végében is hallani lehetett.
– Ami igaz, az igaz. És még azt is jelentheti, hogy mélabús vagy méltóságos… Ó, hogy én milyen ostoba vagyok, hogy erre nem gondoltam! Bocsánatodért esedezem, Hercegnő! Ja, tényleg, remélem, a „Hercegnő” nincs ellenedre?

39-40. oldal, 4. fejezet - Egy nappal később

Majd rövid szünet után így folytatta:
– Tudod, és azt hiszem, az egyik legnagyszerűbb dolog a világon, hogy mind mások vagyunk, egyediek a magunk nemében. Ha egy második Méliasnde válna belőled, akkor mi lenne azzal a lánnyal, aki Lily? Mindazokkal az adottságokkal, amelyekkel már rendelkezel, és azokkal, melyeket talán még nem is sejtesz, de amik egy napon majd megmutatkoznak? Annyira gazdag, annyira értékes vagy! Egyedi!

A két barátnő cinkosan összenézett.
– Ez az! Júlia végre megtalálta Rómeóját! – szólt Chiara. – Alig várom már az estét, hogy megtudjuk a szappanopera folytatását!

– Most meg mit csinálsz? – kérdezte anélkül, hogy lassított volna a léptein.
– Azt hittem, egyértelmű: elkísérlek.
Mélisande lehunyta a szemét, és megmasszírozta a halántékát.
– Mayday, mayday – mormogta.
Mintha csak hirtelen megszánta volna, Farouk magyarázkodni kezdett:
– Pedig egyszerű a dolog, nem akartam elvinni a listát a felügyelőtanárok irodájába. De azt sosem mondtam, hogy nem akarok menni a felügyelőtanárok irodájába. Különbség!
– Azt nem mondod, ugye, hogy a papírlap súlya riasztott el?
– Ööö, nem, azt tényleg nem, bár annak a híve vagyok, hogy az ember mindig takarékoskodjon az erejével.

215. oldal, 26. fejezet - Egek! Barátom!

– Én azt mondom, jobban tennénk, ha bemennénk. Érzem, hogy egyik pillanatról a másikra megnyílik az ég – mondta duzzogó arccal Mélisande, nyugtalanul fürkészve a súlyos felhőket.
– Hogy te milyen pesszimista tudsz lenni! – torkolta le Maëlle. – Sokkal jobb itt kinn.
– Meg aztán tanév végén Berryék pázsitján heverészni egy pléden – ez már kicsit hagyomány is – tette hozzá nyomatékosan Chiara.
– Hagyomány? Még csak másodszor gyűlünk össze ebből az alkalomból! Mindenesetre, ha tényleg elkezd esni, akkor az új hasított bőr fülbevalómnak annyi!
– Fülbevaló hasított bőrből? – képedt el Maëlle. – Milyen fura egy ötlet!
– Ugyan már, drágaságom, a művészet újítás, a nyersanyag leleményes kimunkálása… Néhány gramm finomság ebben a durva világban!

312. oldal, 39. fejezet - Tea time and theater

– Szó sem lehet róla, hogy én ide leüljek! – jelentette ki.
– Sajnálom, felséged, de pillanatnyilag nincs raktáron másik trón – ironizált ingerülten Chiara. – Ugyanakkor biztosíthatom afelől, hogy királyi hátsója mit sem kockáztat azzal, ha leereszkedik erre a nyomorúságos ülőalkalmatosságra, és hogy ezt bebizonyítsam önnek, elsőként magam tesztelem le saját szerény hátsó felemmel!

29. oldal, 3. fejezet - Újra együtt