Melinda (Linda) Smith személy
Idézetek
Már nem akarom görcsösen kikényszeríteni olyanokból a szeretetet, akik önmaguktól nem akarnak adni nekem.
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Nem vagyok kurva! A kurvák pénzért dugnak, én ingyen csinálom.
– Szóval te egy hülye kurva vagy.
– Melinda! – szólított morcosan.
– Hozott villanykörtét?
– Persze. Meg még pónilovat is.
– Direkt megkértem rá – morogtam.
– Ez lenne a szellem? – kérdezte reagálás helyett.
– Nem tudom, mivel egy kukkot sem látok. Maga látja?
– Igen.
– És… milyen? – meresztgettem a szemeimet, a sötétséget pásztázva.
– Ez nem szellem, Melinda, csak egy ártalmatlan, összesűrűsödött negatív energia. Nem kell félned tőle.
– Fél tőle a halál! – vetettem oda sértetten. – Én semmitől nem félek, Dr. Chenkova, leszámítva a pozitív terhességitesztet. Olyannal meg szerencsére még nem találkoztam.
– Ez csak egy csók volt, Linda. Nem jelent semmit.
Nem jelent semmit? Hogy te mekkora egy bunkó vagy!
– Nem jelent semmit? Hogy te mekkora egy bunkó vagy!
Köszönöm, Linda nevű egyed! Én is ezt mondom.
– Csak történt az a dolog… és a hév, meg minden…
– Dolog?
Linda szemmel láthatóan ráharapott a témára. Kezdtem egyre biztosabbá válni abban, hogy nem álmodom. Nem tudnám megmondani, miért, egyszerűen csak tudtam.
– Megtaláltam anya medálját. Pontosabban, Rose asszony találta meg.
– Hallgatsz még el előlem kulcsfontosságú információkat? Hol?
– Neki adtam Cathy-nek. Nem is emlékeztem rá – vont vállat.
– Javíthatatlan romantikus vagy, ha ez a nő a közeledbe kerül – öltött rá nyelvet a vörösség, majd megpaskolta Daniel feje búbját.
– De, Linda – ragadta meg Daniel az ütemesen pattogó kezet – ez még nem minden. A medálok…
– Mi van velük? – húzta vissza a kezét a lány.
– Összekapcsolódtak.
Szinte suttogta a szót, mintha olyan dolgot árult volna el, amit nem szabad még a saját házuk rejtekében sem kimondani.
– Hm, mi ebben a furcsa? Ezer éve oda vagy érte. Biztos valami sorsszerű dolog lesz – legyintett Linda.
Oda van értem?
Azt hittem, helyben elájulok. Akárhol is voltam.
– Rose asszony azt mondta, hogy Cathy nem tud semmit. Ahhoz képest, nem nagyon akadt ki. Igazából, semennyire se akadt ki – tűnődött Daniel, mintha magához beszélt volna.
– Hát, akkor mégis mit csinált?
– Megcsókolt – vigyorodott el.
453. oldal 22. fejezet
– Óóó! Ne legyél már ilyen! – bömböltem, egy nagy doboz, csokis, Ben and Jerry’s jégkrémmel a kezemben. – Lindaaa!
– Ó, hagyjál már, Cathy! – kapcsolta ki a tévét, majd felpattant a kanapéról, minden bizonnyal azért, hogy elmeneküljön a hisztim elől.
– Kérlek! Kérlek! Kérlek! – ugrottam oda mellé, hogy kedvemre toporzékoljak. – Sosem voltam még! Kérlek!
– Nem érdekelnek ezek az arisztokratikus hülyeségek!
– Kisírom Danieltől a komornát.
– Már az sem érdekel – vont vállat.
– Hogy lehetsz ilyen önző? – csattantam fel. Ezúttal komolyból jött a dolog. – Hát nem veszed észre, hogy tönkreteszed a testvéredet és engem is? – vágtam földhöz a jégkrémet.
– Tessék? – rántotta fel a szemöldökét a homloka közepére. Ebben a percben úgy éreztem, hogy tükörbe nézek. Egy pillanatra még bele is borzongtam.
– Nagyon jól tudod, hogy ha kiderül a kis románcod az angyallal, akkor a Smith család megbüntet, és elveszted az erődet meg a rangodat! Akkor pedig Danielnek meg kell tagadnia téged. De mivel ő sosem lenne erre képes, ő is elveszti az erejét, akkor pedig sosem vehet el engem! – őrjöngtem. – Ha mégis megtenné, akkor engem is megbüntetne a Heffernan család, amiért egy erőtlen senkihez mentem, és én is elveszteném az erőmet! Akkor pedig sosem lehetnének gyerekeink! De tudod, mit, Linda? – köptem a képébe a szavakat. – Odáig sosem fogunk eljutni! Mert megtagadtatlak Daniellel!
287-288. oldal
– Ezt nézd! – nyomott bele a képembe egy szülinapi meghívót Daniel.
– Mit csináljak vele? – forgattam a rózsaszín papírlapot.
– Miss Kyna Kilduff a hétvégén betölti a tizennégyet, azaz, nagykorú lesz – vigyorodott el.
– És? Meg akarod nyomni, vagy mi? – nevettem fel.
– Hatalmas partit szervez, amire hivatalos lesz az egész arisztokrácia. Vagyis, a fiatalok – vigyorgott tovább.
– Jó, és?
Még mindig nem értettem, nekünk ez miért jó.
– Lesznek szingli pasik – mondta jelentőségteljesen.
– Uh, de rossz vagy! – húztam széles vigyorra a számat. – Linda bepasizik, az angyal megy a süllyesztőbe, mi meg dobbanthatunk Kinsale-be.
– És ez így is lesz! – lelkendezett Daniel.
– Van dress code? – kérdeztem izgatottan. Nagyon reméltem, hogy igen, és kedvemre vásárolgathatok.
– Van bizony. Ilyen nagy ruhát kell felvenned – tárta szét a karjait, egy méretes abroncsot formálva.
– Úristen! – kaptam a szám elé a kezeimet. – Hercegnő leszek?
– Hát, ööö… Viktoriánus gót hercegnő.
– Ne már! – vettem szemügyre a meghívót.
286. oldal
– Ha nem fejezitek be ezt a marhaságot, nem is lesz szükség vámpírokra, mert én harapom át a torkotokat! Vámpírok nem léteznek, mint ahogy vérfarkasok, szellemek, és… sajnálom, Cathy – vetette rám kék szemeit – de leprikónok sem.
– Leprikónok sem? – csipogtam szomorúan.
– Nem! – rázta meg a fejét. – És most kussoljatok, mert már hallom a zenét, ami azt jelenti, hogy megérkeztünk a bálteremhez.
293. oldal