Melanie Hamilton személy

Melanie leült az asztalhoz. Csöppet sem reszketett a keze, mikor felvette Victor Hugo Nyomorultak című regényét, azt a könyvet, amely annak idején a legnépszerűbb volt a konföderációs katonák körében. Bár angolul olvasták, francia címét emlegették: Les miserables, de úgy ejtették ki Lee's miserables, vagyis Lee tábornok nyomorultjai.

886. oldal

508. oldal

Arcocskája olyan volt, mintha a világon nem lenne más, csak öröm, szeretet, jóság. Ő mindig boldog volt, így aztán szerette volna, ha körülötte is mindenki boldog, vagy legalább elégedett.

162. oldal

Ő tudja, hogy a háború rossz és kegyetlen dolog, de azért szívesen harcol, és meg is hal, ha kell, ehhez pedig sokkal több bátorságra van szükség, mint ha valaki azt hiszi, hogy igaza van, és győzni fog.

244. oldal

Az emberek szabad akaratuk szerint kell hogy cselekedjenek. Nem mindannyian gondolkozunk egyformán, és téves úgy ítélnünk meg másokat, ahogy mi cselekednénk.

140. oldal III. kötet (Kriterion, 1976)

– Drága asszonyom. Mindig kitüntetésnek és különös örömmel veszem, ha itt lehetek a házában, mert ön és az önhöz hasonló hölgyek az egyedüli reménysugárt jelentik elborult életünkben. Elvették férfikorunk virágait, asszonyaink kacagását. Elvették vagyonunkat. Visszavettek ötven évvel a kulturálatlanság sötétségébe. Elvették a gyermekek reményét, akiknek iskolába kellene járniuk, és az aggok békéjét, akiknek pihenniük kellene a biztonságos napfényben… Ám mi nem csüggedünk, és új életet fogunk kezdeni, mert van olyan bátor szívünk, amilyen a magáé is, és erre építünk. És amíg ilyen a szívünk, addig a jenkik nem törhetnek meg bennünket.

41. fejezet

63. fejezet

Melanie nem tud hinni senkinek, a becstelenségében, akit szeret… Ez legyen a kereszt a válladon.