Meghan Chase személy
Idézetek
A te apád és az én királynőm háborúzni fognak. Ha újra látlak, talán megöllek. – Összeszűkült a szeme. – Ezúttal valóban, Meghan – tette hozzá hűvösen.
139. oldal
Én pedig elmosolyodtam, mert olyan tisztán láttam az érzelmeiket, mint egy gyönyörű festményt: kék bánatot, smaragdzöld reményt, vérvörös szeretetet. Kapocs van köztünk, mindnyájunk között. Ezt semmi tünde, isten vagy halhatatlan lény szét nem törheti.
Intettem Ethannak, megbocsátón biccentettem anyának, becsuktam az ajtót, és követtem Asht az ezüst holdfénybe.
372. oldal
– Akkor hát mit kívánsz?
Meghajolt. – Egy táncot.
– Micsoda?! – meredtem rá hitetlenül. – De hiszen megpróbáltál megölni.
– Technikai értelemben, Puckot próbáltam megölni. Te történetesen éppen ott voltál.
171. oldal (ARC)
– Na, most ugye elmondhatom, hogy „én megmondtam”…
Gyilkos pillantást vetettem rá. Csak merje folytatni!
Lehervadt a vigyor az arcáról. – …de nem mondom. – Összepréselte a száját, hogy elfojtsa a nevetést. – Mivel ez… helytelen volna.
24. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Ma nélkülem lóghatsz be. Korrepetálok valakit suli után.
Robbie zöld szeme összeszűkült. – Korrepetálsz valakit? Ugyan kit?
A gyomrom remegett, megpróbáltam elfojtani egy vigyort. – Scott Waldront.
– Mi van?! – Robbie ajka gúnyosan lefittyedt. – Azt a balfaszt? Talán olvasni tanítod?
Csúnyán néztem rá. – Azért, mert ő a futballcsapat kapitánya, még nem biztos, hogy hülye. Csak nem vagy féltékeny?
– Aha, már értem! – gúnyolódott Robbie. – Mindig is irigyeltem egy kőszikla IQ-ját. Ja, nem, várjunk! Még megsértődik a kőszikla.
19. oldal
…. – És akkor jöttél te – súgta Ash, megcirógatva nedves orcám.
– És egyszerre… nem is tudom. Mintha újra láttam volna. Amikor Puckkal először jöttél Sohaföldre…
– Aznap amikor megpróbáltál megölni – emlékeztettem. Megrándult, de bólintott.
– Úgy véltem, a sors kegyetlen tréfát űz velem. Hogy egy lány, aki Ariella húga lehetne, esküdt ellenségem oldalán álljon.. túl sok volt. Mindkettőtöket meg akartalak ölni. – Sóhajtott. – Csakhogy később, Elízium alatt ismét találkoztunk, és… – lehunyta a szemét.
– És amiről úgy gondoltam, hogy számomra örökre elveszett, lassan visszatér. Őrjítő volt. Elízium alatt sokszor megfordult a fejemben, hogy elpusztítsalak, hogy megakadályozzam a sorsomat, a bukásomat. Nem akartam ezt, nem akartam érezni, főleg nem a Nyárkirály félvér lánya iránt.- Gúnyosan horkantott, és megrázta a fejét. – Attól a pillanattól kezdve , hogy lábad Sohaföldre tetted, te voltál a végzetem. Soha nem lett volna szabad elfogadnom az alkut.
– Hogy van Ash? – kérdeztem mielőtt bármi mást mondhatott volna. A nővér csak horkantott és intett hogy kövessem.
– Ugyanúgy. – mondta végül. Végigmentünk a folyosón, el Ash szobája mellett, amelynek az ajtaja zárva volt, de meg sem álltunk előtte. – Az az ostoba bolond már sétálgat, még ki is hívta Robint, hogy mérjék össze a pengéiket ma délután. Természetesen nem hagytam, habár Robin boldogan ment volna bele, a másik hülyéje.
– Hé! – hallottam Puck hangját a hátunk mögül. – Nem én kezdtem! Én csak szívességet akartam neki tenni.
„Forive me, sire. But are we really entrusting the safety of the realm, the entire Nevernever to this… half-breed? This exile who flouts the laws of both courts?” (…) „Why should we even trust her?”
„She is my daughter.” Oberons's voice was calm, but had the tremor of an approaching earthquake. „And you do not need to trust her. You need only obey.”
152. oldal
