meggyfa növény
Idézetek
Ülök a meggyfa alatt, és a szalonnáról gondolkodom. Vagy a szalonna gondolkodik rólam. Vagy én vagyok a meggyfa.
161. oldal
A meggyfa fehérben
A tanár úr kertjében A MEGGYFA FEHÉRBEN
Várakozik zümmögő szerelemmel ölelve
Alatta a gyepből sárga könnyként csöppen
A kutyatej a létezés ezen formájába
Mögötte pletykás halak a tóban bent
A vízben rólunk tudják jobban amit mi nem
És a szomszédban már épül az új ház
Míg mi itt ülünk itt nézzük a fát
Itt néz a fa itt ál és emlékeztet
Az új épület készül nem csak a versben
Halak éneke egyetlen cseppben
Melyben madarak rebbenése tükröződik
A gyep öleli ezt a képet és szalad
Sárga gombostűket elejtve hozzánk
Miközben zümmögő szabók rávarrják
A tanár úr meggyfájára a fehéret.
csütörtök, 2006. április 20.
68. oldal (Concord Media, 2007)
Gyerekkoromból emlékszem, hogy Matej nagyapám szőlőjében volt egy öreg meggyfa, amelyen minden évben óriási mennyiség ehetetlen meggy termett. Olyan őrülten savanyú volt, hogy aki bátorkodott belekóstolni, az estig húzta a száját. Amikor ez a meggy beérett, a fa alatt halott, törött nyakú rigók hevertek. Ilyenkor az egyik szombaton fognom kellett a családi talicskát, és el kellett mennem a nagyapám szőlőjébe a meggyért. Egyedül kellett leszednem, ami jó volt, mert mint minden gyerek, én is szerettem fára mászni. Miután hazamentem, anyám befőzte. Ahhoz, hogy elnyomja a meggy savanyúságát, a diószegi Andrej Sládkovic cukorgyár félévnyi termelésére volt szükség.
Emlékszem, egyszer – hogy Matej nagyapámnak kedvére tegyek – ettem pár szem meggyet egyenesen a fáról. Átmeneti arcizombénulás lett az eredménye, és a szörnyű grimaszom miatt (úgy néztem ki, mint Joker a Batmanből) két napig nem mehettem iskolába, ami persze nagy bánatot nem okozott nekem. Mikor egy hét után részlegesen visszanyertem az ízlelésem, Jozef nagyapám úgy döntött, hogy süt nekem egy meggytortát. Nemcsak azért, hogy örömet szerezzen nekem, hanem hogy rehabilitálja a szememben ezt a sajátos gyümölcsöt – és valamennyire Matej nagyapámat is.
26. oldal - Meggytorta
Miközben megfelelő ágat kerestem, hogy a dobozka le ne essen, életemben először jól megnéztem a meggyfánkat.
Sose fedeztem még fel, hogy milyen szép, sötétszürke törzse van, a levelei pedig mint ezernyi egyforma, zöld tündér, egyszerre rebbentek minden szélfújásra. Szeretem a meggyet.
Tavasz kapujában
Fűre, virágzó
meggyfára hó hullt, vártalak,
zavarban volt a szívem is.
Megváltottál, megáldalak.
*
Áldalak, gondviselő Isten:
gyermeket küldtél tavaszomba,
utamra forrást, menedéket.
Nem látlak s úgyis látlak,
téged
követlek botladozó szóval –
*
Mostam arcom kései hóval,
vigasztalt békehozó gyermek.
Belső szavak
folyóvíz mellé, csöndbe,
fák közelébe, befelé
figyelő időbe, nevető
nap sugarába: fénybe, fénybe,
fénybe vezettek!
(Meggyvirágocskám, virágozzál.
Nevető gyümölcsöket hozzál.
Ujjad szellőhúrt fogogasson,
tündérvonókat vonogasson.)
63. oldal (Lector, 2017)
MEDÁLIA MADONNA
A hegy méhéből kiolvadt baglyok
A levegőn egyből megkövülnek,
Őrzik a házat.
Vasrúddal hímez kerteket a hegyre
Egy asszony, aki sohasem ismerte
A lázat.
Smaragddá, rubinná fagy a meggyfa ága,
Kővé vált komondor többé már
Nem őrzi kincsét.
Utcakölyköket dobál drágakővel,
És óborral árasztja el, vagy vérrel,
A pincét.
…jöjj hozzánk Krétába, a templomodba:
almafáid közt, ligetedben egyre
várunk, míg szétárad a drága tömjén
jószagu füstje;
tündöklô csermely vize csobban át a
rózsabokrok közt, s az egész vidékre
reszketeg lombok susogása bûvöl
jó puha álmot;
szerte, délceg mént nevelô mezôkön
meggyfa hullajt szirmot, alatta bokros
ánizs nô, és messze a tájra dús méz-
illatot áraszt –
SZAPPHÓ:Poetarum Lesbiorum Fragmenta.2. Ford. Horváth I. K.
44. oldal