!

medve állat

Bodor Ádám: Sinistra körzet
Kosztolányi Dezső: Zsivajgó természet
Nyirő József: Madéfalvi veszedelem
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja
Mika Waltari: Mikael
Umberto Eco: Bábeli beszélgetés – Minimálnapló
Marcello D'Orta: A lestrapált tanító
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
Rudyard Kipling: A dzsungel könyve
Nagy Lajos: Képtelen természetrajz
Fekete István: Karácsonyi látogatók
Michael Bond: A medve, akit Paddingtonnak hívnak
Szüts László: A kormányzó úr medvéi
Lev Tolsztoj: Mesék
Alekszandr Nyikolajevics Afanaszjev: A tűzmadár
Aiszóposz: Aiszóposz meséi
Kovács Mária (szerk.): Szeret engem a világ
Romhányi József: Szamárfül
T. Aszódi Éva – Tótfalusi István (szerk.): Cini-cini muzsika
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök
Bálint Ágnes: Én vagyok a Tévé-Maci
Tótfalusi István (szerk.): Bukfencező múzsa
Nicolas J. Saunders: Állatszellemek
William Eastlake: A művész arcképe Huszonhat Lóval
Dallos Sándor: A nap szerelmese
Michael Ende: A varázslóiskola
Jókai Mór: A barátfalvi lévita
Dornbach Mária (szerk.): Erős mackó
Lengyel Anna (szerk.): Kóc, kóc
Walt Disney – Bambi és a szomorú mackó
Kányádi Sándor: Talpas történetek
Erich Wustmann: Marbu, a medvebocs
Ondrej Sekora: Piripócs város krónikája
Gera Pál: Állatkerti történetek 2.
Felméri Péter: A három ufó
Kőhalmi Katalin (szerk.): Sámándobok, szóljatok
Angela Carter: Esték a cirkuszban
Kerekes György – ifj. Kerekes György: Lappföld
Nicholas Oldland: A melegszívű medve
Majoros Pál: Tanácsok, tippek, trükkök, nem csak szakdolgozatíróknak
Dieter Kreutzkamp: Huskykkal Alaszkán át
Tersánszky Józsi Jenő: Egy vezérbika emlékiratai
Gerald Durrell: Birds, Beasts and Relatives
Rudolf Luskač: A tajgavadász hagyatéka
Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém)
Peter V. Brett: A Rovásember
Birtalan Ferenc: Bérszalagkokárda
Abbi Glines: Ha esélyt adnál
Robert K. Massie: Nagy Péter élete és kora
Andrus Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét
Lázár Ervin: A fába szorult hernyó
Miklya Luzsányi Mónika: Bajban a Mikulás
Scott Jurek – Steve Friedman: Futni, enni, élni
Trenka Csaba Gábor: La Grande Image
Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete
Ian McGuire: Északi vizeken
Szabó S. András: Spanyolországi mozaikok
Andrew Mayne: A naturalista
Karen Chance: Shadow's Bane
Nate Blakeslee: Az amerikai farkas
Haász Irén: Pipacs-versek
Noel D. Broadbent: Lapps and Labyrinths

Idézetek

>!
amnaen

Medve-tanköltemény

Felmordult a medve a sok rossz mackóvers hallatán:
– Ez mind kontár! Sarlatán!
Mit gügyögnek, locsognak
szerencsétlen bocsoknak!
Oly negédes némelyik,
hogy már szinte émelyít.
Te szent múzsa, irgalmazz,
milyen ócska rímhalmaz!
Minden sorvég szinte önként adódik.
Majd én írok egy igazit, valódit:
– Dörmeg-dirmeg a vén medve,
mert ma cudar ám a hangulata.
Csípi darázs, marja bolha,
vidor kedve mitől kerekedne?
Mikor ma a kasba nézett,
nem talált egy nyalás csemegét.
Szeder, málna? – Sehol semmi.
Mit lehetne akkor vacsorázni?
Hogy ne haljon szegény éhen,
szundikál majd egész gyertyaszentelőig.
Kézbe kapta e verset egy lektor,
aki tanult némi verstant egykor.
És most újra letette a vizsgát,
összeírta a rím-hiánylistát:
Kedve
volna
mézet
enni
télen.
A többit eldobta.
Bőszült is miatta.
Ezt viszont kiadta.

Kapcsolódó szócikkek: málna · medve · szeder
1 hozzászólás
>!
BoneB

Ennek a mesének az az eszmei mondanivalója, hogy ne kiabáljuk el a medve bőrét.

Marcello D'Orta: A lestrapált tanító Életem dolgozata és tanítványaim újabb dolgozatai

Kapcsolódó szócikkek: medve
6 hozzászólás
>!
ppayter

Anyám ugyanis unatkozott a faluban; nem érdekelte a földművelés, és amíg apám büszkeségtől dagadva szántani járt, addig ő a régi, ismerős erdőkben bóklászott, és megismerkedett egy medvével. Hogy ebből mi lett, az azt hiszem, teljesen nyilvánvaló. Mindennapos történet ez, hiszen kevés nő tud ellenállni a medvéknek; olyan nagyok, puhák, gyámoltalanok és szőrösek. Ezenkívül született csábítók is, akiknek roppantul tetszenek az emberek asszonyai, így aztán egyetlen lehetőséget sem hagynak ki arra, hogy egy nő közelébe férkőzhessenek, és a fülébe brummoghassanak.

16-17. oldal, 2. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: medve
>!
Qedrák MP

Erdélyt a magyarok és a románok egyaránt hazájuknak tekintik. A románoknak megdönthetetlen régészeti bizonyítékaik vannak, hogy ők népesítették be a tartományt még a Római Birodalom idején, a népnevük erre utal. Előttük csak medvék és denevérek léteztek errefelé. Csak aztán az Ázsiából előrajzott vad magyar hordák befurakodtak a civilizált és békés román világba. A magyaroknak ezzel szemben megdönthetetlen régészeti bizonyítékaik vannak, hogy a 896-os honfoglalásuk előtt nem volt itt semmi, csak medvék és denevérek. A honfoglalás után nyugati mintára megkeresztelték magukat és immár békés keresztényként mit sem sejtve befogadták a balkáni pöcegödörből előmászó románokat, akik most ki akarják túrni őket a házukból.
A medvékben és denevérekben egyetért a két fél.

130-131. oldal

Kapcsolódó szócikkek: denevér · Erdély · medve
1 hozzászólás
>!
imma AP

A PART ALATT
Magyar népköltés

A part alatt,
a part alatt
három varjú kaszál,
három varjú kaszál.

Róka gyüjti,
róka gyüjti,
szúnyog kévét köti,
szúnyog kévét köti.

Bolha ugrik,
bolha ugrik,
hányja a szekérre,
hányja a szekérre.

Mén a szekér,
mén a szekér,
majd a malomba ér,
majd a malomba ér.

A malomban,
a malomban,
három tarka macska,
három tarka macska.

Egyik szitál,
másik rostál,
harmadik követ vág,
harmadik követ vág.

Szürke szamár
vizet hoz már,
tekenőbe tölti,
tekenőbe tölti.

Tehén dagaszt,
tehén dagaszt,
kemencébe rakja,
kemencébe rakja.

Medve várja,
medve várja,
kisült-e a cipó,
kisült-e a cipó.

Tyúk a cipót
csipegeti,
hangya morzsát szedi,
hangya morzsát szedi.

65. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bolha · hangya · macska · medve · róka · szamár · szúnyog · tehén · tyúk · varjú
4 hozzászólás
>!
Emmi_Lotta I

Az idő nem olyan, mint egy folyó: nem lehet rajta végigtekinteni forrástól a torkolatig. Inkább az ablakon lefolyó vízcsepphez hasonlít, amely szeszélyes patakként kanyarog lefelé, amerre csak az üveg láthatatlan egyenetlenségei térítik. A jelen az a pont, ahol a gömbölyű vízcsepp éppen van. A jelen mindig csak a pillanat. Ide sűrűsödik a változás: nem lehet tudni, merre kanyarodik majd a csepp, kettéoszlik-e, vagy megáll egy akadály előtt. A pillanat megfoghatatlan, ahogy a vízcsepp is eltűnik, ha hozzáérünk. A fénykép és a vers mégis megcélozza a megörökítését, s ha lemásolni nem is sikerül, egy-egy emléket, gondolatot, érzést megőriz a papír.
Ha utazik az ember, talán még jobban érzi a pillanatok megismételhetetlenségét. Tudja, hogy csak egyszer látja életében a tájat, az út menti fát, a tópartot. Érzékszervei is élesebben működnek, hogy minél többet elraktározhasson magában. Meghallja a legkisebb szelet, az eső hangját, reggel a madarakat az erdőszélen.
Északon utazni semmi mással nem fogható élmény. Ott éreztük először azt, hogy nemcsak a gondolataink, a szemünk is kitör a rabságból, amelyhez délen szokott. Az erdőnek ott tényleg nincs vége, a rétek fölött nem húzódik távvezeték, a tó egyik szigete mögött egy másik fekszik, nem beépített part.
A finn tóvidék titokzatosságával, a lappok hazája végtelenségével fogott meg bennünket.
A tavak öblei szinte elbújnak a hatalmas fenyők között, vizük is sokszor barna és átláthatatlan az évezredek alatt beleoldódott faanyagtól. A szigeteken szőnyegként terül el a gyapjúsás, fehér pihéiket tarkára festi minden este a nap. A fenyvesek alján mindenhol patak, halk, lassú vízfolyás csobog.
Lappföldön óriás lápok veszik körbe a csupasz hegyeket. A mocsarak madarat nevelnek, medvét és jávorszarvast rejtenek, kínálják a finom gyümölcsöt: az áfonyát, a mocsári hamvasszedret. Az igazi fátlan tundrák felett pedig mintha az ég is távolabb lenne.
Szabadság és képzelet. Végtelen tér…
Számunkra ez Finnország és a csodálatos Lappföld varázsa.

Előszó

Kapcsolódó szócikkek: áfonya · erdő · folyó · hegy · idő · jávorszarvas · jelen · képzelet · Lappföld · madár · medve · rét · szabadság
2 hozzászólás
Hirdetés
>!
[névtelen]

    A hirdetések, a rajzfilmek, a képeskönyvek teli vannak vajszívű, törvénytisztelő, bumfordi és megbízható medvékkel. Egy medvére nézve kimondottan sértés, ha azt hallja, hogy azért van joga élni, mert – ahogy mifelénk mondják – olyan böhöm nagy rusnya, buta állat. Azt gyanítom tehát, hogy szegény Central Park-i gyerekek nem a hiányos, hanem épp a túlságos jólneveltség miatt haltak meg. A mi boldogtalan lelkiismeretünknek lettek az áldozatai.
    Hogy elfeledtessék, milyen rosszak az emberek, nem győzték bizonygatni nekik, hogy a medvék jóságosak. Ahelyett, hogy őszintén közölték volna velük, hogy mi az ember, és mi a medve.

138. oldal - Hogyan beszéljünk az állatokról? (Európa, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: medve
>!
Juci P

Medve

Imikém, a felhúzható bádognyúl egy alkalommal, szokásos, kíváncsi kóborlásai során találkozott a Mindenevő Medvével. – Megeszlek, nyuszi! – jelentette ki a Mindenevő Medve köszönés és teketóriázás nélkül, azzal nyomban megragadta Imikémet, s rettentő fogsorával ráharapott. Attól kezdve egészen egyszerűen csak Medvének hívták.

26. oldal (Pagony, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: medve
>!
Szivecskedo P

Devecseri Gábor

Állati portrék

Öreg cápa feddi lányát,
mert riszálja az uszályát:
– Bezzeg az a tintahal
mintahal.

            *

Kopogtatnak: – Nyitni tessék!
– Ki az? – kérdik a kis kecskék.
– Rajta, nyissátok ki, én a
megbízható, jó hiéna.

            *

Lustán fűre heveredve
zenét hallgat a vén medve.
A szorgalmas marabú
szépen tanul arabú'.

            *

– Kérdezzétek meg a kányát,
fehérre mért festi lányát.
– Hiszen mi is megmondhatjuk:
így készülnek a kis hattyuk.

            *

A hermelin mint a hó,
de nagyon jó tanuló;
folyton írt. Mi lett a vége?
Tintás lett a farka vége.

            *

Csak füvön élt a kis zebra,
de most rákapott a zabra;
végül is elvitték Szobra,
ott oktatják szebbre-jobbra.

            *

– Német kegyed, minthogy Herr Nyó?
– Magyar vagyok – szól a hernyó –,
de több nyelven is hallgatok,
még órákat is adok.

            *

A szerelmes galambokhoz
epésen szól az ángolna:
– Ha a szárazföldön élnék,
az én szivem is lángolna.

            *

– Apám – így szól a kis bálna –,
hadd mehessek el a bálba.
– Nem mehetsz el, fiam, Péter,
nem vagy még egy kilométer.

            *

A hód, arcán enyhe pírral,
csókolódzik a tapírral.
Rosszallja a jegesmedve:
– Nem vagytok még megesketve!

            *

Fekete ablakpárkány,
rákönyököl a kis sárkány;
hat feje néz az utcára,
egy a leckét bent biflázza.

187-189. oldal, A mozambiki hal (Kozmosz könyvek, 1976) · Devecseri Gábor

Kapcsolódó szócikkek: bálna · galamb · hattyú · hód · jegesmedve · kánya · kecske · medve · sárkány
>!
imma AP

Az ókorban úgy hitték, hogy a bocsok formátlanul jönnek világra, s anyjuk „nyalja őket igazi alakjukra”, így teremt rendet a káoszban. A medve ezért lett világszerte a teremtés szimbóluma.

76. oldal, A medve

Nicolas J. Saunders: Állatszellemek A közös világ / Áldozatok, szertartások, mítoszok / Állati szellemek és szimbólumok

Kapcsolódó szócikkek: medve