Medici Katalin személy
Idézetek
II. Henrik 1559-ben aláírta a szomorú cateau-cambrésis-i békét, amely megerősítette Európában a Habsburgok vezető szerepét. II. Fülöp spanyol király megnyerte Piemontét, Milánó tartományt, Monferratót, Korzikát, La Bresse-t és több megerősített várost Franciaország északkeleti részén. Nem sokkal előbb vesztette el feleségét, Tudor Máriát, és most új asszonyt is kapott: az ifjú Franciaországi Erzsébetet, aki néhány év múlva meghalt Spanyolországban, a közhiedelem szerint a komor férj féltékenységének áldozataként. II. Henrik a ragyogó házasság megünneplésére szolgáló vigasságok során bajvívást is szervezett a faubourg Saint-Antoine-on. Az effajta lovagi tornák a reneszánsz idejében már azt a célt szolgálták, hogy föltámasszák a legendás középkort: megjátszott párbajok, amelyeknek fényét pompás öltözetek, lószerszámok és fegyverek emelték és amelyeket a női közönség jelenléte tett még ünnepélyesebbé. II. Henrik kitűnő lovas volt, és ügyes a bajvívásban, ezért most is bejelentette királyi szándékát, hogy maga is sorompóba lép. A második nap alkonyán, 1559. június 30-án még egyszer lándzsát akart törni skót őrségének kapitányával, bizonyos Montgomery gróffal. Egy lándzsarepesz átütötte arany sisakjának rácsát, és belefúródott a király szemébe. Ájultan vitték be a Louvre-ba. A kétségbeesett Katalinnak eszébe jutott: a csillagjósok egyszer megjövendölték, hogy a király párbajban fog meghalni, de ezt akkor nevetségesnek tartották, mert a koronás fők nem szoktak személyesen részt venni halálos párviadalokon, sőt egyáltalában nem szoktak megmérkőzni alattvalóikkal. Arra is visszaemlékezett, hogy három éve a Michel de Notre-Dame – Nostradamus – néven kikeresztelkedett provánszi zsidó orvos misztikus négysoros versekben jósolta meg egy oroszlán kegyetlen pusztulását: kiszúrják a szemét egy aranyketrecben.
26–27. oldal, Én szép kastélyom (Magvető, 1986)
Amikor 1610-ben egy holdkóros végzett vele, az öreg csibész IV. Henrik csak egy kisfiút hagyott hátra trónörökös gyanánt, így a régenstanács fejeként özvegye, Medici Katalin uralkodott XIII. Lajos nevében. Sajátos, gondolta, hogy egy itáliai Medici sültbolond legyen, a királyi özvegyre azonban feltétlenül illett a cím – olyannyira, hogy Charles de Cygne csupán három hasznos döntését tudta kiemelni. Patronálta a nagy művészt, Rubenst. A folyó mentén fél mérföldnyire délre és az egyetemtől nyugatra kedves kis palotát építtetett magának, amit Luxembourgnak nevezett el. Valamint bevette Richelieu-t a királyi tanácsba.
Beletelt némi időbe, míg az ifjú XIII. Lajos kiragadta a hatalmat anyja kezéből, ám bármily hatékonyan is verte le a lázongásokat, a királyság igazgatásának mindennapi terhei szemlátomást untatták, így e feladatokat egyre inkább Richelieu-re testálta át. Jobbat nem is tehetett volna. Csaknem két évtizede működött már ez a csodás felállás.
Tizenhetedik fejezet - 1637, 424. oldal
Edward Rutherfurd: Párizs 92% Egy város fényei és árnyai
Szerencsére anyám hatalmas vagyont hagyott rám, apám pedig a hercegnői címet és Firenze vezetésének jogát.
– Nem számít, milyen fényesen ragyogunk – mi, Medici nők arra vagyunk ítélve, hogy elhomályosítsanak bennünket a férfi családtagjaink.
– Én nem fogom hagyni, hogy ez velem megtörténjen – jelentettem ki.
Én egyszerűen csak egy másik ékkő vagyok Kelemen koronáján, aki alku tárgyát képezheti – mint korábban a lázadókkal szemben. Fogvatartásom körülményei sokat javultak ugyan, de ugyanolyan mértékben a politika foglya maradtam.
Medici Katalinnak volt egy haldoklóágya, melyet magának csináltatott, és fekete bársonyára félholdakat, napokat hímeztetett. Függönyei damasztból készültek, arany- és ezüstlapra munkált leveles koszorúkkal és füzérekkel, végükön gyöngyös rojttal, s ma az ágy egy teremben áll, melynek ezüst szövetén préselt, fekete bársonyra kivarrva sorjában a királyné jelmondatai függtek.
211. oldal
A becsvágyó királyné nagy örömet talált az uralkodásban: nem bántotta, úgy látszik, a király ragaszkodása Valentinois hercegnőjéhez, és nem is mutatkozott féltékenynek; de hát érzelmeit olyan mélyen palástolta, hogy nehéz volt megítélni őket; s az okosság is kötelezte, hogy közeledjék ehhez a hölgyhöz, ha azt akarta, hogy a király meg őhozzá közeledjék.
5-6. oldal, Első rész (Magyar Helikon, 1975)
Micsoda egy kor! Franciaországba ekkor köszöntött be a reneszánsz, mint azt utóbb a történelemkönyvek meghatározták, és az itáliai építészet és a könnyed francia érzékiség frigyéből fenséges királyi kastélyok születtek a Loire völgyében. Olyan humanista szerzők szökkentek elő ebből a táptalajból, mint a költő Ronsard és a profán Rabelais.
Magában Ferencben egy igazi reneszánsz uralkodó öltött testet: a művészetek magas és jó megjelenésű mecénása. Még a botrányos, ám briliáns tehetségű aranyműves és szobrász, Benvenuto Cellini is Párizsban tevékenykedett, ahol a Louvre királyi palotája egyre újabb szárnyakkal bővült – sőt maga Leonardo da Vinci, aki magával hozta Mona Lisáját, hogy a Loire völgyében töltse utolsó napjait, végül a francia király karjai között lehelte ki lelkét.
A király új távlatokba tekintett. Verrazano az ő támogatásának köszönhetően jutott el Amerikába. Telepeket alapított Kanadában, és felfedezőket küldött Indiába, sőt azon is túlra. Kereskedelmi kapcsolatokat létesített a Földközi-tenger túlsó partján fekvő Marokkóval, mi több – a Habsburg német-római császár befolyását ellensúlyozandó –, még szövetséget is kötött a török Oszmán Birodalom uralkodójával, Dicsőséges Szulejmán szultánnal. Habár – ennek ellenére – hozzáadta fiát a firenzei Medici Katalinhoz, akinek gazdag hozományát rokon, a pápa biztosította.
Tizedik fejezet - 1572, 300. - 301. oldal
Edward Rutherfurd: Párizs 92% Egy város fényei és árnyai
Medici Katalin francia királyné öregkorára ugyan kérlelhetetlen erénycsősszé vált, de virágzásakor meztelenül hagyott mellének bimbóit aranypántokkal gyűrűzte.
73. oldal, Forrónadrág, pucér mell (Kozmosz, 1980)