McDonald's fogalom
Idézetek
252-253. oldal, Március 6., kedd, 8/1. (Ciceró, 2013)
317. oldal, Október 26., szerda (Ciceró, 2012)
Egy démon ólálkodott a McDonalds’ban.
És halálosan ki volt éhezve Big Macre.
– Bius, én megyek – köszörültem meg a torkom, a húgom széktámláját bámulva. Semmi. – Bius, elköszönni jöttem – próbálkoztam újra. Á, lehetetlen. Vettem egy mély levegőt, és bedobtam az adu-ászt. – Bius, Justin Bieber áll az ajtóban.
Erre persze pörgött a szék, és már felém is fordult napfényt idén nyáron nem látott arcú húgom. A kamaszokkal könnyű, bármit mondasz, nem reagálnak, azonban vannak kódolt nevek és kifejezések, amikre még álmukban is kipattan a szemük. Facebook, One Direction, McDonald's vagy éppen Justin Bieber. És tényleg bejön.
19. oldal (Ciceró, 2013)
…mikor például az amerikaiak félni kezdtek a kergemarhakórtól, és ennek nyomán az élelmiszeripari hatóság megszigorította a húsipar működési szabályait, a feldolgozó vállalatok öt évig keményen ellenálltak – mondván, a szabályok betarthatatlanok –, ám mihelyt a McDonalds is fellépett hasonló követelményekkel a csökkenő hamburgerforgalom miatt, a „betarthatatlan” szabályok pár hét alatt életbe léptek mindenütt.
Jared Diamond: Összeomlás 89% Tanulságok a társadalmak továbbéléséhez
A franchise működési elve ugyanaz, mint a vírusé: ami az egyik helyen megél, megél máshol is. Csinálni kell egy megfelelően virulens üzleti tervet, gyűrűs mappává szintetizálni – ez a lény DNS-e –, befecskendezni egy forgalmas sztráda melletti táptalajba, lehetőleg kanyarodósáv közelébe. Aztán a tenyészet nőni kezd, míg neki nem ütközik a telekhatárnak.
Régen az emberek lebattyogtak Nagyi Kifőzdéjébe egy kávéra meg valami harapnivalóra, és tökéletesen otthon érezték magukat. Ha soha életükben nem hagyták el a szülővárosukat, ez kiválóan meg is felelt nekik. De ha valaki átment a szomszéd városkába, mindenki megbámulta az étteremben, és valami ismeretlen förmedvényt szolgáltak fel házi becsinált néven. Ha pedig valaki sokat utazott, sehol sem érezhette otthon magát.
Ha viszont egy New Jersey-i üzletember elmegy Dubuque-ba, a helyi McDonald's-ban senki sem fogja megbámulni. Rá se kell pillantania az étlapra, már rendelhet is, és a kajának mindig ugyanolyan az íze. A McDonald's az otthon íze, egy gyűrűs mappa fénymásolt lapjaiba sűrítve. „Csak semmi meglepetés” – ez a franchise-gettók mottója, a minőség védjegye; ez éltet minden logót a medencét kirajzoló fényhálóban. Az amerikaiakat, akik a világ legbizarrabb és legrémisztőbb országában élnek, megnyugtatja ez a mottó.
Amikor belépünk, rám tör az émelygés. Az egyik alkalomtól a másikig elfelejtem, mennyire utálom a McDonald´sot. […] Miért állnak olyan engedelmesen sorba az emberek? Miért szól ez a hangulatzene? Mégis milyen hangulat ez? Türelmetlenül toporgok. Csupa neveletlen vevő áll előttünk. A lányok közönségesek, a fiúknak üres a tekintetük. Már így sem rajongok az emberiségért, nem lenne szabad ilyesféle helyekre járnom.
124-125. oldal, Happy Meal
A történelem során először többen halnak bele abba, hogy túl sokat esznek, mint abba, hogy túl keveset; több ember halálát okozza az öregség, mint a fertőző betegségek; és több ember követ el öngyilkosságot, mint ahányat a katonák, terroristák és bűnözők együttvéve megölnek. A kora 21. században az átlagember halálát sokkal nagyobb valószínűséggel okozza a mértéktelen zabálás a McDonald’sban, mint az aszály, az ebola vagy az al-Káida támadása.