Maxon Schreave személy

– Azt kérted tőlem, hogy küldjek haza mindenkit. Ezt meg is tettem. Egy lányt versenyben kellett tartanom… erről a szabályok rendelkeznek… de te… azt mondtad, ha bebizonyítom, hogy szeretlek…
– Engem?
– Ki mást?

Szeretlek, America.
MIndörökké a tied,
Maxon.

Drága America!
Ideje lefeküdni, és szeretnék ellazulni, csakhogy nem megy. Csak te jársz a fejemben. Rettegek attól, hogy valami bajod esik. Tudom persze, rögtön értesítenének, ha valami nem lenne rendben veled, de emiatt egyfajta üldözési mániám alakult ki. Ha valaki odalép mellém, hogy átadjon egy üzenetet, a szívem azonnal megdermed, és a legrosszabbtól tartok: eltűntél. Nem jössz vissza. Bárcsak itt lennél! Már az is megtenné, ha láthatnálak.
Ezeket a leveleket sosem fogod elolvasni. Túlságosan szégyellném magam.
Azt akarom, hogy gyere haza. Folyton a mosolyodra gondolok, és félek, hogy soha többé nem láthatom.
Remélem, visszatérsz hozzám, America.
Szép karácsonyt!
Maxon

– America – fordult hozzám gyengéden Maxon, és felemelte az államat, hogy a szemébe nézzek, és letörölhesse a könnyeimet. – Tudom, hogy te a királyt látod bennem, de annyit tisztázzunk: ez nem uralkodói parancs. Inkább egy kérés, egy könyörgés. Esedezve kérlek, hadd lehessek én a világ legboldogabb embere. Kérlek, részesíts abban a megtiszteltetésben, hogy a hitvesem leszel.

Amikor odafordultam, hogy megkérdezzem, mit néz ennyire, meglepett, mert olyan közel volt, hogy akár megcsókolhatott volna.
Még ennél is jobban meglepődtem, amikor meg is tette.
[…]
Egyáltalán nem számítottam rá, de elöntött a melegség.
Engem akart legelőször megcsókolni.