Max Lightwood személy
Idézetek
– De Izzy és Alec már egyszer kirúgott a nappaliból valami felnőtt beszélgetés miatt – panaszkodott Max. – Most akkor hová menjek?
Jace rántott egyet a vállán. – A szobádba talán? – Hüvelykujjával az ajtó felé bökött. – Ideje, hogy megtedd, amit megkövetel a haza, öcskös. Kopj le!
– Jonathan alhat az én szobámban, mert szeretjük egymást – javasolta Max.
337. oldal, A hajnal fia
Alec otthagyta Isabelle-t, és Jonathanhez sietett.
Megvizsgálta a sebet, aztán leültette a fiút az egyik székre. Isabelle nem lepődött meg. Alec abból is nagy ügyet csinált, amikor ő vagy Max elesett.
338. oldal, A hajnal fia
Max elámulva nézett fel a fiúra. Még a plüssnyulát is a padlóra ejtette, hogy odacsoszoghasson, és átkarolhassa a lábát. Jonathan megint összerezzent, bár most inkább ösztönösen lépett hátra, amíg vitathatatlan zsenijével meg nem állapította, hogy egy kétéves támadt rá.
– Szia, Jonaizé – motyogta Jonathan nadrágjába Max.
337. oldal, A hajnal fia
Abban viszont biztos volt, hogy az anyja ugyanolyan tekintettel nézett Jonathanre, mint Maxre, amikor járni tanult, tehát szóba sem jöhetett semmiféle próbaidőszak. Nem férhetett hozzá kétség, hogy Jonathan marad.
343. oldal, A hajnal fia
– Jonathan alhat az én szobámban, mert szeretjük egymást – javasolta Max.
– Jonathannek saját szobája van. Mondd szépen, „aludj jól, Jonathan”! – Maryse az ölébe kapta a kisfiút. – Találkozhatsz Jonathannel, ha mind kipihentük magunkat.
337. oldal, A hajnal fia