Max személy
Családneve: ismeretlen
Ál/kódnevek: krónikás
Faj: ember
Származási hely: Föld
Kora: 153 év
Max, bár ember, és ennél fogva földi származású, valójában soha nem járt a Földön. Még egy éves sem volt, amikor szüleinek az űrhajója becsapódott a PQ14B űrállomásba. Az árván maradt gyermeket az űrállomás árvaellátójában helyezték el. Ő volt az ellátó egyetlen lakója. Körülményeinek köszönhetően magányos gyermekkora volt, melyet emberi származása sem könnyített meg. Az űrállomáson mérnökként tanult, de mivel a szakosodásra nem volt lehetősége, takarítónak állt. Élete folyamán nagyjából 30 űrállomáson dolgozott, hol hosszabb, hol rövidebb ideig. Ő takarított a Bezengel bolygó uralkodója után, mikor az egy egész hónapig az MR21LA-n vendégeskedett. Ez az élmény karrierje egyik mélypontja volt, jól tudta, hogy ennél undorítóbb dolgot nem kell soha csinálnia. Végül 150 évesen érkezett a BB65XQ űrállomásra.
Idézetek
Mi van? Mi történt? – kérdeztem pánikolva.
Pár másodpercnyi további sikoltozás és két lövés után végre választ is kaptam.
– Egy rohadék patkány mászott a fejemre!
– Ezért hoztad ránk a frászt?
– Rátok? Szerinted én mit éreztem? Irtózok a rágcsálóktól!
– Hihetetlen vagy – csóváltam a fejem .- Bármikor nekirohansz egy csapat felfegyverzett katonának, de egy patkánytól kitör frász.
– Kac-kac, marha vicces!
– Mehetünk tovább? – kérdezte Klemol feszülten.
– Mehetünk. Ez a dög már nem fog zaklatni minket.
– Az biztos. Elvesztette a fejét – néztem rá a patkány maradványaira.
– Ez olyan, mint Anglia.
– Hogy mi? […]
– Anglia. Egy ország volt, még a Földön. Azt olvastam, hogy ott is hasonlóak voltak a körülmények.
– Rendkívül érdekes. Lehetne, hogy inkább nyitva tartsd a szemed?
– Neked meg mi bajod van?
– Valahol, ebben az erdőben, pókok leselkednek ránk. Utálom a pókokat.
159. oldal
Ketten kétfelé ugrottunk, és elképedve néztük, ahogy egy rózsaszín, ember méretű, mégis macskaszerű, motorizált lény elhúz mellettünk. Felp ráemelte a fegyverét, de mire lőhetett volna, már messze járt.
– Azt hittem, a földön az ember, az uralkodó faj – nézett rám Felp, felvont szemöldökkel.
– Rám ne nézz, soha nem éltem itt.
– Bármi ötlet, hogy mi volt ez?
– Fogalmam sincs, de kár, hogy nem lőtted le. Jól nézett volna ki a kandalló előtt. Pria szereti ezt a színt.