Max személy
Családneve: ismeretlen
Ál/kódnevek: krónikás
Faj: ember
Származási hely: Föld
Kora: 153 év
Max, bár ember, és ennél fogva földi származású, valójában soha nem járt a Földön. Még egy éves sem volt, amikor szüleinek az űrhajója becsapódott a PQ14B űrállomásba. Az árván maradt gyermeket az űrállomás árvaellátójában helyezték el. Ő volt az ellátó egyetlen lakója. Körülményeinek köszönhetően magányos gyermekkora volt, melyet emberi származása sem könnyített meg. Az űrállomáson mérnökként tanult, de mivel a szakosodásra nem volt lehetősége, takarítónak állt. Élete folyamán nagyjából 30 űrállomáson dolgozott, hol hosszabb, hol rövidebb ideig. Ő takarított a Bezengel bolygó uralkodója után, mikor az egy egész hónapig az MR21LA-n vendégeskedett. Ez az élmény karrierje egyik mélypontja volt, jól tudta, hogy ennél undorítóbb dolgot nem kell soha csinálnia. Végül 150 évesen érkezett a BB65XQ űrállomásra.
Idézetek
– Lydia, én különleges vagyok? – Öt napja érkeztünk meg az AA00AA-ra, és azóta csak ez a kérdés járt a fejemben.
– Mi van?
– Különleges vagyok?
– Frászt. Talán annak érzed magad?
28. oldal, 1. bekezdés
– Akkor nyilván jobb megfigyelő vagyok, mint te, nincs elrejtve… Ember vagy, igaz?
– Igen.
– Még soha nem találkoztam senkivel a fajtánkból.
– Soha? Az hogy lehet? Tudom, hogy nem vagyunk túl sokan, de azért én már legalább öt-hat emberrel találkoztam életem során.
– Könnyű annak, akinek volt élete.
– Ezt hogy érted?
– Két évvel ezelőtt még rabszolga voltam a Xendonon, de sikerült megszöknöm.
– Akkor ezért rejtőztél el idefent? Nem akarod, hogy észrevegyenek?
– Nem… és ne haragudj.
30. oldal
A képem eltűnt a HoloTv-ből. A csillagközi körözés, már csak egy rossz álom.
Ez a pár nap elég volt rá, hogy nagyon megszeressem Parpulaxot. Jó volt itt lenni, élveztem a szabad életet. De a letelepedés még váratott magára. Éreztem a kaland hívását, és engedtem neki.
119. oldal
– A vérében lesz.
– 150 év. 150 éven keresztül el se tudtam képzelni, hogy ilyen dolgokban vegyek részt. Úgyhogy attól nem félek, hogy a vérében lesz.
– Álmodozz csak komám.
168. oldal
Először egy magas, szőke ember jelent meg, valami füstölgő rúddal a kezében, mögötte pedig egy szarvasnak tűnő lény, de a könyvtárban található képekkel szemben, ennek emberteste volt. Amikor megláttam, hatalmasat kordult a gyomrom. Sokat olvastam a földi konyha-művészetekről, és ha igaz, amit írtak, a szarvasból igazán finom ételeket lehet készíteni.
– Különleges vagyok?
– Frászt. Talán annak érzed magad?
– Nem, csak tudod, gondolkodtam. […]
– Ne gondold túl.
46. oldal
Egy pár erős gyomros, ha nagyon gonosz akarok lenni, akkor egy jól irányzott ágyékütés, és lényegében nyertem.
51. oldal
– Idióta csempész. Fordítsd meg a hajót!
– De a Zambara ebben az irányban van!
– Hajó nélkül, hogy akarsz odajutni? Fordulj meg, hogy lőni tudjak.
– Jaaa, oké. Forduláááááás.
[…]
– Felp! Ez a rohadt fegyver nem működik!
– Bocsi, elfelejtettem aktiválni.
– TE MOST SZÓRAKOZOL VELEM???
– Bocsi, bocsi. Aktív. Lőj!
[…]
– Mit csinálsz? Nyírd ki őket!
101-102. oldal