Maura Sargent személy
Idézetek
Blue egyszer elkapott egy levélváltást az anyja számítógépén: Maura egyik férfi vendége hevesen könyörgött, hogy a nő vigye magával Blue-t és „mindent, ami fontos” a férfi baltimore-i sorházába. Válaszában Maura szigorúan közölte a férfival, hogy ez több okból is lehetetlen, legfőképpen azért, mert a világért sem hagyná el Henriettát, végül, de nem utolsósorban pedig azért, mert nem tudhatja, a férfi nem baltás gyilkos-e. A férfi csak egy szomorú smiley-t küldött válaszul. Blue néha elgondolkodott, vajon mi lehet vele.
42. oldal
– Egy pillanat, szerinted anyám még mindig szerelmes… hogy is hívják az illetőt?
– Kutyuska – felelte Calla. Persephone felvihogott, nyilván az jutott eszébe, mennyire elvette Maura eszét a szerelem.
– Nem hiszem el, hogy anya kutyuskának szólította a pasiját – mondta Blue.
– Pedig így volt. Máskor meg szerelmemnek hívta. – Calla felkapott egy üres tálat. Valami rászáradt az aljára, mintha korábban valami folyadék lett volna benne. Puding. Vagy vér. – Vagy cukormókusnak.
328. oldal
– Kardok Királya – akasztotta meg Persephone seppegése Maura és Calla egyre hangosabb szópárbaját. Mindenki Persephone felé fordult, aki összezárt térddel, ölbe tett kézzel üldögélt a helyén. Persephone néha egyszerre tűnt nyolc- és nyolcvanévesnek, akárcsak most.
Szürke keze engedelmesen közeledett a pakli felé.
– Felülről vagy alulról?
– A tizenhatodik lap felülről, ha nem tévedek – pislogott Persephone.
125. oldal, 14. fejezet