Matula bácsi személy
Idézetek
Gyula most a másik oldalon vágta bele az evezőt, mire a csónak éppen csak hogy a fejét nem rázta meg, mint egy jókedvű csikó, ugrott egyet és visszafelé kezdett forogni.
– Én két evezővel szoktam…
– Kettővel? Iszen eggyel sem bír…
136. oldal (Tüskevár, Móra, 1970)
Az ebéd utáni alvást azonban most sem hagyták el, bár előzőleg nem gondoltak rá. István bácsi azonban olyan bort küldött – mégpedig pintes üveggel –, ami mást parancsolt. Parancsolt, és ifjaink nem is ellenkeztek, pedig csak egy-egy pohárral ittak.
– Mint az anyatej – csettintett Matula, és a fiúk úgy érezték, hogy az anyatejtől csak aludni lehet.
– Ezt a kis befőttet még…Gyula szereti.
– Ha szereti, hozza el. A zsákban nincs hely.
– De a pálinkának volt hely?
– Az orvosság, de ettül csak a hasa fájdul meg az embernek. Szóval, ha Gyula elhozza, hát elhozza.
93. oldal
A konyhában nagy sustorgás közepette Nancsi néni kevert valamit, és Gyula odanézett, míg Bikfic enyhén és tisztességgel ugyan, de a másik ajtó felé nézett, és morogni kezdett.
– Gergő bácsi! – És Tutajos úgy sietett az öreghez, hogy majdnem felbukott Bikficben. Aztán melegen, hosszan szorította az öreg kezét.
Matula mosolygott, és zsebre tette a pipát.
– Látom, nem feledett el…
– Amíg élek se!
115. oldal (Móra, 2012)
– Jó kis tűz – bólintott –, de dobjon rá valami ződet, többet ér, mint a szúnyogolaj. Egy-két marok fű is megteszi.
Gyula tépett füvet, s amikor rádobta a tűzre, egyszerre vastag, sárgásfehér füstöt öklendezett a sistergő parázs.
– Ez kell nekik! – mondta az öreg, és kiborította a hálóból a halakat. – Na, ugye, nem csípik már?
– Nem – lehelte a fiú, mert a füsttől alig volt lélegzete, és könnyei csorogtak –, csak a szemem esik ki, és egy kicsit megfulladok.
Matula egyenesen nekiment a fának, amit ki akart vágni, és nem kerülgette az erdőt.
– Nem iszik egy csöppet?
Matula megköszörülte a torkát, és kitérően azt mondta:
– Két libát hoztam… – Aztán felhajtotta a pálinkát.
– Akar még eggyel? Az idén jól sikerült ez a törköly.
– A kettő több, mint az egy – mondta az öreg, és felhajtotta a második kupicát is. Igaz, a kupicák gyűszűnyiek voltak. Matula régebben ki is fejtette a véleményét az üveggyártás fösvény fogyatékosságáról.
István gazda emlékezett erre.
– Szívesen adok még.
– Három a magyar igazság! — mondta az öreg. – De most mán aztán ölég is. Meg köszönöm is.
63. oldal (Móra, 1977)