!

Matula bácsi személy

Fekete István: Téli berek
Fekete István: Tüskevár
Fekete István: Ködös utak
Fekete István: Matula és egyebek
Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig
Sándor Klára: Határtalan nyelv
Fekete István: Öreg magyarok
!

Matula (Bánhidi László alakításában)


Idézetek

>!
Victoria_Crane

– Hát akkor menjünk – feküdt tovább Bütyök is –, menjünk, és hordjunk be fát.
Matula mosolygott.
– Nem muszáj felkelni, azt már nem is mondom. Majd kis kereket faragok az ágylábak alá, semmi az, csak nyolc kerék kell, aztán kihúzom magukat, meg visszahúzom…
– Kelünk már, Gergő bácsi – nevetett Tutajos –, csak talán inkább szántalpakat kellene faragni, abból csak négy kell, meg látom, esik is… inkább a szán való ilyenkor…

>!
KleineKatze

– Azt mondták, valami Béla írta.
– Bütyök! – kiáltott Gyula.
– Bütyköt nem mondtak.

Kapcsolódó szócikkek: Ladó Gyula Lajos (Tutajos) · Matula bácsi
>!
bleknajt

Igaz, Matulának olyan bagószaga van, hogy ha szúnyog száll rá, szúrni már nem tud, mert azonnal nikotinmérgezést kap.

Kapcsolódó szócikkek: Matula bácsi
1 hozzászólás
>!
madárka

Matula megsimogatta egyhetes szakállát, ami úgy hallatszott, mintha padlót súroltak volna.

Kapcsolódó szócikkek: Matula bácsi
>!
Aquarius

(…) ha el nem múlna, ami rossz, hogyan gyühetne, ami jó?

274. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Matula bácsi
>!
Almost_Zed

– Nézze meg ezt a fát! Ha ez beszélni tudna!
A fa koronája nem is látszott, hogy meddig ér, és a törzse másfél méter vastag is lehetett.
Az erő és szépség, az idő maga volt ez a tölgyfa. Gyula megsimogatta kérgét, ami kemény volt, mint a szélmarta gránit.
– Volt itt egy tudós ember, azt mondta, több lehet háromszáz évesnél, és azt mondta, igazuk volt a régieknek, akik szentnek tisztelték az ilyen fát.
És Tutajos úgy érezte: igaza volt annak a tudósnak. A koronában emberderék vastag görcsös ágak nyúltak szét, és rettenetes erejükben mintha az eget tartották volna.
Gyulában különös érzés ködlött, és szótlanul állt az elmúlt évszázadok mellett, amelyeket ez a szent fa őrzött magában. Saját kiforratlan jelentéktelenségét érezte emellett a tiszta óriás mellett, aki kiáltások és halálsóhajok emlékére emlékezet, aki látta még a várat, rabokat és elmúlt embereket; tivornyákat hallott, vad harci dalt és jajongó gyászéneket, ordítást és suttogást, és elmúlt minden, de ebben az ősfában benne van minden!
– Én is elnézem néha – mondta Matula –, van benne legalább negyven köbméter fa.
– Más is van benne, Matula bácsi – mondta a fiú, mert úgy érezte, mintha az öreg megbántotta volna –, de én úgy gondolom, azt nem lehet méterrel megmérni…
Az öreg sokáig hallgatott.
– Tudja, Gyula – mondta szokatlan szelíden –, én nem mondom, hogy nincs igaza, de a szegény ember inkább csak méterrel méri, mert nem a tegnapra gondol az, akinek holnap talán nincs tüzelője.

208-209. oldal (Móra Könyvkiadó, 1970)

Kapcsolódó szócikkek: Matula bácsi
Hirdetés
>!
WolfEinstein

– Sokat hazudnak a könyvekben – legyintett gúnyosan Matula –, én ugyan kézbe nem vennék egyet se, ámbár, aki írta, lehet, tőlem hallotta. Jártak itt mindenféle urak. Olyan félbolond is, aki könyvet írt…

159. oldal, A könyv (Lazi, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Matula bácsi
>!
madárka

Igen, az öreg Gergő – ha kellett – merev volt, mint a bazaltkő, de alkalomadtán hajlékony, mint a simogatás

210. oldal (Móra, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Matula bácsi
>!
madárka

A konyhában nagy sustorgás közepette Nancsi néni kevert valamit, és Gyula odanézett, míg Bikfic enyhén és tisztességgel ugyan, de a másik ajtó felé nézett, és morogni kezdett.
– Gergő bácsi! – És Tutajos úgy sietett az öreghez, hogy majdnem felbukott Bikficben. Aztán melegen, hosszan szorította az öreg kezét.
Matula mosolygott, és zsebre tette a pipát.
– Látom, nem feledett el…
– Amíg élek se!

115. oldal (Móra, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Ladó Gyula Lajos (Tutajos) · Matula bácsi
>!
Sinope 

(…)Nem kelnek föl? Engedett az idő, majdnem meleg van.
Bütyök mélyen behúzódott a takarók alá.
– Gergő bácsi talán azt a meleget érzi, ami kimegy…

Kapcsolódó szócikkek: Matula bácsi · Pondoray Béla (Bütyök)