Matthew Fairchild személy
Idézetek
– Akkor vége? – kérdezte Thomas. – Hála az Angyalnak! Az a helyzet, hogy ideges leszek, ha sokan vesznek körül. Fogalmam sincs, mit mondjak nekik. Nem vagyok szellemes, mint te, vagy rátarti és kívülálló, mint James, de még csak Zakkantfalvára sem költöztem, mint Christopher. Azért jöttem az Akadémiára, hogy végre ne piszkáljanak a nővéreim, de még ők is kevésbé zavarnak, mint a repülő faltörő kosok meg a folyton összeverődő emberek. Lehetne végre egy kis csend meg nyugalom?
67-68. oldal (Könyvmolyképző, 2015)
Matthew! – szólt rá a fiúra Zakariás. Gyere ide!
Matthew bólintott, és a mellényét igazgatva kelletlenül elindult felé.
A boszorkánymester ettől csak még jobban megrémült.
– Miért jön ide? Miért teszed ezt velem? Mindig is a józanabb árnyvadászok közé soroltalak, még ha ez önmagában nem is jelent sokat.
Zakariás testvér Ragnort mustrálta. Az általában nagyon diszkrét és szakszerű boszorkánymester szokatlan látványt nyújtott ilyen zaklatottan.
Azt hittem, hosszú és kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatot ápolsz a Fairchild családdal, jegyezte meg Zakariás testvér.
– Ó, feltétlenül – bólintott Ragnor. – Azonban hosszú és kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatot ápolok azokkal az élethelyzetekkel is, amikor nem robbantanak fel.
A rejtélyre akkor derült fény, amikor Matthew is észrevette Ragnort, és ragyogó mosolyra húzta a száját.
– Jó napot, Fell tanár úr! – Jem felé pillantott. – Fell tanár úr órájára is jártam az Akadémián, mielőtt kicsaptak. De nagyon kicsaptak.
28-29. oldal, Hosszú árnyékok
– Ez gyalázatos – dobta félre Matthew a kihunyt pengét. – Tudod, mennyit költöttem erre a mellényre?
– Senki sem mondta, hogy úgy öltözz fel a démonok elleni őrjárathoz, mintha statiszta lennél a Bunbury – avagy jó, ha szilárd az emberben – vágott hozzá egy tiszta zsebkendőt James. A mozdulatnál érezte, hogy fáj a keze. Véres vágás húzódott végig a tenyerén a kés pengéjétől. Ökölbe szorította a kezét, hogy ne lássák a társai.
– Nem hinném, hogy úgy öltözött fel, mint egy statiszta – jegyezte meg Thomas, aki már arra összpontosított, hogy letakarítsa Christophert.
– Köszönöm – nyugtázta kis meghajlással Matthew.
– Szerintem úgy öltözött fel, mint egy főszereplő – vigyorgott Thomas.
1. Jobb angyalok, 17. oldal
– Láttam, amikor arra használtad az irónodat, hogy elválaszd vele a hajadat – közölte James szárazon, miközben elkezdte szemügyre venni az ablakkilincseket.
– Az Angyaltól kaptam ezt a frizurát – magyarázta Matthew. – Az árnyvadászok egyik ajándéka. Olyan, mint a Végzet Kardja.
Matthew úgy döntött, tesz egy próbát a viszonzatlan szerelemmel. Felvette hát a tőle telhető legrévetegebb ábrázatot, és kifelé bámult az ablakon. Éppen arra készült, hogy végighúzza a kezét lázas homlokán, és azt dörmögi maga elé, hogy „ah, én elveszett szerelmem”, vagy valami ehhez hasonló blődséget, amikor megint kapott egyet a fejére a könyvvel. De komolyan, Jamie kezében halálos fegyver az az izé.
– Jól vagy, Matthew? – kérdezte Jamie. – Olyan az arcod, mintha elkapott volna a mocsárláz.
49. oldal, Hosszú árnyékok
– Matthew – sóhajtott fel James. – Borzalmas kém lenne belőled. Lehet, hogy a kínzás nem törne meg, de egy szép nadrágért cserébe bármit elmondanál annak, aki kérdez.
454. oldal
There was a rustle; it was James, his dark hair wildly untidy, coming toward them across the grass. He held a stack of charred paper in his hand. “I have just,” he said, by way of greeting, “received a seventh fire-message from my father.” He shuffled through the pages. “In this one, he says they are running late and they are ten minutes away. In this one, they are nine minutes away. In this one, they are eight minutes away. In this one…”
“They are seven minutes away?” Matthew guessed.
James shook his head. “No, in this one he wants to know if we have enough mustard.”
“What would he have done if we didn’t?” Cordelia wondered.
“The Angel only knows,” James said. “He certainly won’t be happy about all these ducks.”