Matthew Cuthbert személy
Idézetek
Ők ketten igazi jó barátok voltak, és Matthew ezerszer adott hálát a sorsnak, hogy nem kell Anne nevelésével törődjön. Ha Marilla nem tartja fenn magának ezt a nehéz kötelességet, Matthew gyakran őrlődött volna hajlandóság és kötelességtudat között. Így azonban kedvére „kényeztethette” a kislányt, ahogy Marilla emlegette, és végül is egészséges egyensúly alakult ki; egy kis „elismerés” néha többet ér, mint a világ összes „embert faragó” nevelése.
224. oldal (Európa) - Miss Stacy hangversenyt rendez a tanítványaival
Engem is meg fog igézni, ahogy Matthew-t. Abban a pillantásban, amit elmenetelekor vetett rám, benne volt minden, amit előző este mondott, vagy amire csak célzott. Bárcsak olyan lenne, mint más férfiak és kiöntené nekem, ami a szívét nyomja. Akkor vitatkozhatnék, és észre téríthetném. De mit lehet kezdeni egy férfival, aki csak néz?
47. oldal (Európa kiadó, 1992)
Bárcsak olyan lenne, mint más férfiak és kiöntené nekem, ami a szívét nyomja.
44. oldal (Könyvmolyképző) - Ébredés a Zöldmanzárdos-házban
Úgy ám, csakhogy szegény Matthew nem tudta, hogy Lawson úr – a cég kibővítése keretében – felvett egy női alkalmazottat, azaz a felesége unokahúgát, egy magával ragadó, csinos, fiatal nőt, aki a legdivatosabb ruhában, két csuklóján zörgő, csilingelő, csillogó karkötőkkel, hatalmas frufruval és széles mosollyal állt a pult mögött, óriási barna szemét elbájolóan forgatva a kedves vásárlók örömére. E váratlan jelenség láttán Matthew-nak rögtön inába szállt a bátorsága, a karperecek zörgésétől pedig még a maradék kis lélekjelenléte is elhagyta.
213. oldal, 25. fejezet - Matthew nem enged a puffos ujjból (Könyvmolyképző, 2004)
Áldom a napot, amikor hozzánk került; Mrs. Spencer soha nem követhetett volna el szerencsésebb tévedést – ha ugyan tévedés volt, mert én bizony másképp gondolom. A sors keze vezette ide, mert a Mindenható látta, mennyire szükségünk van rá.
297. oldal
– Életemben ez volt az első, amit a képzelet sem tökéletesíthetett. Megelégedéssel töltött el itt – és kezét a mellére szorította –, és egy különös, furcsa fájdalmat ébresztett, ami azért nagyon kellemes volt. Érzett-e valaha is ilyet, Mr. Cuthbert?
– Nos hát amennyire vissza tudok emlékezni, nemigen.
25. oldal (Könyvmolyképző) - Matthew Cuthbertet meglepetés éri
Like most quiet folks he liked talkative people when they were willing to do the talking themselves and did not expect him to keep up his end of it.
16. oldal
But just now I feel pretty nearly perfectly happy. I can't feel exactly perfetly happy because – well, what colour would you call this?'
She twitched one of her long glossy braids over her thin shoulder and held it up before Matthew's eyes. Matthew was not used to deciding on the tints of ladies' tresses, but in this case there couldn't be much doubt.
'It's red, ain't it? he said.
The girl let the braid drop back with a sigh that seemed to come from her very toes and to exhale forth all the sorrows of the ages.
'Yes, it's red', she said resignedly. 'Now you see why I can't be perfectly happy. Nobody could who has red hair. I don't mind the other things so much – the freckles and the green eyes and my skinniness. I can imagine them away. I can imagine that I have a beautiful rose-leaf complexion and lovely starry violet eyes. But I cannot imagine that red hair away. I do my best. I think to myself, ‘Now my hair is a glorious black, black as the raven’s wing.’ But all the time I know it is just plain red and it breaks my heart. It will be my lifelong sorrow. I read of a girl once in a novel who had a lifelong sorrow but it wasn’t red hair. Her hair was pure gold rippling back from her alabaster brow. What is an alabaster brow? I never could find out. Can you tell me?'
'Well now, I’m afraid I can’t,' said Matthew, who was getting a little dizzy.
27-28. oldal, Chapter 2 - Matthew Cuthbert is Surprised (Macmillan, 2017)