Matthew Cuthbert személy
Idézetek
Amikor Marilla kiment, a szokott sarokban némán üldögélő Matthew Anne vállára tette a kezét:
– Ne mondj le minden regényességről, Anne! – súgta bátortalanul. – Túl sok persze nem jó, de egy kevés igazán nem árt. Hallgass rám, őrizz meg egy keveset!
246. oldal (Könyvmolyképző) - A bajba jutott astolati liliom
Ó, Anne, tudom, hogy néha talán szigorúbb és keményebb voltam veled, de nem szabad azt hinned, hogy ettől kevésbé szerettelek Matthew-nál. Most akarom elmondani, amíg képes vagyok rá. Soha nem jött könnyen a számra az, ami a szívemet nyomta, de ilyenkor mégis egyszerűbb. Olyan nagyon szeretlek, mintha a saját vérem volnál, és amióta idekerültél a Zöldmanzárdos-házba, te vagy az én örömöm és vigaszom.
317. oldal (Könyvmolyképző) - A Nagy Kaszás lesújt
A kislány azóta figyelte, hogy elhaladt mellette, és most is követte a tekintetével. Matthew nem nézett rá, de ha ránézett volna, akkor sem látta volna, milyen is valójában. Egy átalogs megfigyelő azonban egy tizenegy év körüli, nagyon rövid, nagyon szoros és nagyon csúnya sárgásfehér gyapjúszövetből készült ruhába öltözött kislányt látott volna, akinek kifakult, valaha barna zsirárdikalap ült a fején. A kalap alól minden tévedést kizárva két vastag, hosszú vörös hajfonat bukkant elő. Apró arca fehér volt és vékony, telis-tele szeplőkkel, szája, szeme nagy, ez utóbbi bizonyos megvilágításban vagy hangulatban zöldnek, máskor szürkének tetszett.
Ennyit láthatott volna egy átlagos megfigyelő, de egy éles szemű még azt is észrevette volna, hogy a kislány álla hegyes és határozott, hogy óriási szeme elevenséget és életerőt sugároz, hogy ajkának lágy vonala kedves és kifejező, homloka pedig széles és telt, egyszóval a mi jó ítélőképességgel megáldott megfigyelőnk arra a következtetésre jutott volna, hogy nem mindennapi lélek szorult ebbe a gazdátlan gyermeklányba, akitől a félénk Matthew Cuthbert oly nevetségesen rettegett.
17. oldal (Könyvmolyképző Kiadó, 2008) - Matthew Cuthbertet meglepetés éri
– Hogy hívják azt a muskátlit az ablakpárkányon, kérem?
– Almaillatú muskátli.
– Ó, én nem a fajtájára voltam kíváncsi. Inkább a nevére, amit ön adott neki. Vagy nem adott még nevet neki? Akkor megengedi, hogy én adjak neki nevet? Hívhatom – lássuk csak, hogyan is – mondjuk Piroskának? Csak addig, amíg itt vagyok? Nagyon kérem!
– Ó, egek, nekem aztán édes mindegy! De nem érem fel józan ésszel, hogy mi értelme egy muskátlit elnevezni!
– Jaj, én úgy szeretem, ha valaminek neve van, még ha az egy muskátli is. A névtől olyanokká válnak, mint az emberek. Egyébként is, honnan tudjuk, nem sérti-e egy muskátli érzéseit, ha csak muskátlinak hívjuk, semmi másnak?
43. oldal (Könyvmolyképző) - Ébredés a Zöldmanzárdos-házban
– Úgy, szóval, ezért járkált Matthew olyan titokzatos képpel és ezért vigyorgott magában, mint egy kutya, aki csontot talált? – zsémbelődött kényszeredetten, ugyanakkor elnézően. – Tudtam, hogy valami ostobaságon jár az esze. Szerintem ugyan Anne-nek nem volt szüksége több ruhára. Idén ősszel hármat is kapott, mindegyik meleg és tartós; ezenfelül bármi merő pazarlás. Egy blúzra való kitelne csak azokból a puffos ujjakból; én mondom, Matthew, hogy csak a gyerek hiúságát legyezgeted vele, pedig máris többet páváskodik a kelleténél. No, remélem, végre elégedett lesz, mert mióta csak divatba jött, ilyen ujjért ácsingózik, bár azóta, hogy egyszer megemlítette, többet szóba sem hozta. Évről évre nagyobb és nevetségesebb lesz ez a puffos ujj, az idén meg már akkora, mint egy léggömb. Jövőre a viselőik már csak oldalvást férnek be az ajtón.
216-217. oldal (Könyvmolyképző Kiadó, 2008) - Matthew nem enged a puffos ujjból
Mrs. Allan viszont természettől fogva jó. Borzasztóan szeretem. Van, akit az ember első látásra megszeret, akarnia sem kell, mint Matthew-t meg Mrs. Allant. Megint másokat meg csak szörnyű erőfeszítések árán tudok szeretni, mint például Mrs. Lynde-et. Tudom én, hogy szeretnem kellene, mert annyi mindent tud, meg agyondolgozza magát a templomért, de ha nem emlékeztetem magam arra, hogy szeressem, tüstént megfeledkezem róla.
210. oldal (Európa) - Anne uzsonnameghívást kap
149. oldal, Kezdődik a szünidő (Európa, 1993)