!

Matsuda Okitsugu (Macu) személy

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. – Ketten
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. – Útvesztő
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. – Örökké
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi – Kalauz

Idézetek

>!
vgabi SP

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Mikor benyomtam a lejátszás gombot, reméltem, hogy azért nem lett túl durva. Reméltem? Ugyan már. Tudtam, hogy mindenkinél kiveri a biztosítékot, hiszen rólunk van szó! A videó elindult, a legeslegelső kép Ricsi, ahogyan belefejel a kamerába, majd rögtön azután elindul a Papa Roach Last Resort című dala, és egyszerűen mindenki megőrül a felvételen. Andris és Robi ugrál, Kinga vörös fejjel ordít, Gábor idegesen csapkod Dave felé, aki a szabad kezével (amelyikkel nem kamerázik) a fülét pöckölgeti. Én a padomon ülve olvasok, majd visszadobom az ölembe esett szendvicset (?), Virág a székén ugrál (eredetileg egy Kispál és a Borz számra, de, ugye, ez ezen a felvételen nem hallatszik), Cortez lesöpri a padjára rakott papírokat, Ricsi meg páros lábbal tapos rajta. Zsolti a terem végéből nekifut, és kitartott karral leveri a csontváz fejét, majd pankrátor módjára rá is ugrik a földön heverő Carlosra. Ezután bevágások kajacsatáról, üdítőköpködésről, mutogatásról a kamerának (cenzúra, Dave kikockázta), metálvillák és kinyújtott nyelvek (Andris és Robi), lökdösődés (Karcsi a termünkben járt), Macu a felmosórongyot lóbálva próbál ninjitsuzni (valami japán harcművészet), Zsolti azonnal felveszi vele szemben a harci pózt, majd vágóképek következtek arról, hogy milyen sora van nálunk Carlosnak, a csontváznak. Virág megöleli, én kezet fogok vele (nálam maradt a karja), Zsolti belenyúl a szemébe, Andris és Robi bordán csapják, Kinga megpróbálja visszatenni a fejét, Cortez napszemüveget ad rá, Ricsi lefejeli, Jacques és Gábor pedig két oldalról átkarolják, amolyan „haveri” stílusban. A zene véget ért, az utolsó kép, immáron hanggal, hogy felröhögünk valamin a teremben, aztán elsötétül a jelenet. Itt azt hittem, vége, és már ki akartam nyomni, amikor még egyszer kivilágosodott a képernyőm, és Máday jelent meg, ahogyan a termünkben áll a tanári asztal mellett.
     – Tizenegyedik bé! Elegem van belőletek! – mondja idegesen. És ekkor tényleg véget ér a felvétel.

207-208. oldal, Február 27., vasárnap (Ciceró, 2012)

1 hozzászólás
>!
ayachii

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Jó, akkor vegyük át még egyszer, ki mit hoz holnapra – fektette a térdére Dave az iPadjét, és mint egy varázsló, ide-oda húzogatta rajta az ujját, a gép pedig engedelmeskedett. – Tehát. Virág hozza a saslikhoz valót.
     – Hol lehet saslikot kapni? – pislogott Virág.
     – A saslikboltban – mondta Macu.
     – Télleg'? – hitte el Virág zokszó nélkül.
     – Emó, ne hülyülj már. Nincs saslikbolt – szólt rá Ricsi. – Macu, te meg szórakozzál **** (cenzúrázva) – tette hozzá. Én meg tovább figyeltem Dave-re, aki leszedte a netről, hogy mi kell egy igazi grillpartihoz. Az én feladatom a zöldségek beszerzése. Kaliforniai paprika, paradicsom, hagyma, uborka, krumpli…
     – A krumpli nem zöldség – mondta Zsolti.
     – Akkor mi? – tette csípőre a kezét Kinga.
     – Krumpli – érvelt Zsolti, szerinte teljesen logikusan.
     – Zöldség – vágta rá Kinga.
     – Hogy lenne már az? Nem is zöld! – rázta a fejét Zsolti.

79. oldal, Szeptember 8., csütörtök (Ciceró, 2012)

>!
Anó P

     – Van egy túszunk is! – kiáltotta Macu.
     – Tényleg! Köszönj szépen Máday néninek! – ragadta meg Zsolti Karcsi karját, akit addig nem is vettem észre.
     – Szia, Karcsi – mosolyogtam rá, aki már megint túszul esett nálunk. Sokadszorra. ☺
     – Szia, Reni – köszönt vissza zavartan, aztán Zsolti oldalba bökte, mire Karcsi megköszörülte a torkát. – Üdvözlöm, Máday igazgatóhelyettes asszony!
     – Te vagy az, Karcsi? – kérdezte Máday a folyosóról.
     – Igen. Ne tessék aggódni, jól vagyok. Azt mondják, kapok inni és enni is, meg hogy nem bántanak, ha teljesítik a követeléseiket – magyarázta.
     – Ez őrület! Azonnal fejezzétek be a hülyéskedést, óra van! – ordította Máday.
    Eközben Dave odaadta Karcsinak a telefonját, aki a kijelzőre meredt és olvasni kezdte:
     – Kérnek egy pizzát.
     – Hogyan??? – hallottam Máday döbbent hangját. Ricsi megrázta a fejét és kikapta Karcsi kezéből a telefont, hogy átírja. A következő pillanatban mindenki vadul nyomkodni kezdte a saját mobilját, így Karcsinál rövid időn belül egy halom készülék volt, tele kéréssel.
     – Négy pizza – olvasta fel. – Az egyik teljes kiőrlésű lisztből készüljön – pillantott Zsolti felé, aki büszkén biccentett. – Kérnek még… Egy nap igazolt lógást – olvasta fel Karcsi – hálózati kulcsot az iskola wifi rendszeréhez, hogy ne kelljen mindig feltörni – folytatta. Egyébként ez Dave kérése volt. – Kérik az igazolatlan órák eltörlését. – Szeretnének egy kis kecskét kabalaállatnak – mondta Karcsi, aztán összeráncolt szemöldökkel körbenézett.
     – Emó, te sötét vagy – csóválta a fejét Ricsi. – Ezt kérted?
     – Ühüm. Az oan vicces lenne. Ülhetne, mondjuk, ott, a sarokban – ábrándozott Virág.
     – Ki kér kecskét? – kérdezte kintről Máday.
     – Virág – skandáltuk egyszerre.
     – Miért nem lepődöm meg ezen? – dünnyögte Máday.

221-222. oldal, Október 10., hétfő (Ciceró, 2012)

>!
ayachii

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

A második körben fogyott a türelem, a lelkesedés, az elszántság, és kezdődhetett az őrület. Edina üvöltött, hogy Andris folyton rálép, elmondása szerint szándékosan, Robi a saját táncpartnerét minden ok nélkül elkezdte rángatni, azt üvöltözve az arcába, hogy „táncoljááál már gyorsabban”. Macu megbotlott egy földön hagyott táskában, és a tizedikes lányt magával rántva óriásit zakózott. Ricsi és Virág saját koreográfiát követtek, úgyhogy ők egy idő után kitáncoltak a folyosóig, majd vissza. Cortez unta, ezért bedugta a fülébe a fülhallgatóját, és amíg én a lépésekkel szenvedtem, ő Ramonest hallgatott. Az a-sok pedig egyszerűen csak bénáztak.

187. oldal, Szeptember 28., szerda (Ciceró, 2012)

>!
elle

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Rendben, akkor felszállhattok – bólintott szigorúan.
     – Ülésrend van? – kurjantotta Macu, és azt hiszem, poénnak szánta. Hát, nem az volt.
     – Konkrét ülésrend nincs, azonban a két bagós mellettem, Pósa és Antai-Kelemen is szem előtt, Nagy Zsolt, te pedig előttem! – rendelkezett Máday.
     – Remek kirándulás lesz – fintorgott Zsolti, aztán megindult, hogy felszálljon a buszra. Mielőtt fellépett volna, megállt Máday előtt, és maga elé húzta a táskáját. – Tetszik kérni rizst?
     – Parancsolsz?
     – Rizs – emelt ki Zsolti egy műanyag tálat, és felnyitotta a tetejét.
     – Ez nagyon kedves, de nem – közölte Máday csodálkozva.
     – Értem. Ubit? – húzott ki Zsolti a táskájából egy kígyóuborkát (?).
     – Nem, azt sem.
     – Jó. Éééés – matatott Zsolti – parit csak tetszik kérni – vett ki egy doboz koktélparadicsomot.
     – Mi lenne, ha felszállnál a buszra?
     – De türelmetlenek vagyunk ma reggel – motyogta Zsolti, mi meg folyamatosan röhögtünk.
    Előttem Dave szállt fel, aki azonnal meg akart ismerkedni a sofőrrel.
     – Láthatnám az iratait? – kérdezte.
     – Mi? – kérdezett vissza a sofőr. Jogos, szerintem a háta közepére nem kívánt hajnalban egy csapat diákot. Főleg, akik közt ott van Dave.
     – A papírokat. Jogosítvány, forgalmi.
     – Te most igazoltatsz? – röhögte el magát a sofőr.
     – Nem, de nem szállok fel, ha nem vagyok biztos abban, hogy valódi sofőrünk van. Nem látta a Rémálom az Elm utcában második részét?

425-426. oldal, Május 2., hétfő (Ciceró, 2012)

>!
elle

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Mégis merre a jártál tűzriadó alatt? – érdeklődött Máday idegesen.
     – Csak nem gondolják, hogy ha valóban tűz lenne, otthagynám a naplót??? Nem azért tanultam és értem el, hogy iskolaelső legyek, hogy egy perc alatt megsemmisüljenek a jegyeim! A napló nélkül nem hagyom el az épületet! – jelentette ki rezzenéstelen arccal, majd odasétált hozzánk.
     – Még mindig nincs meg négy tizenegyedik bé-s! – üvöltötte Máday már-már idegbaj közeli állapotban.
     – Dave a poroltóval fényképezkedik az aulában. Most töltötte fel Twitterre – csekkolta Macu a telefonját.
     – Megáll az eszem! – indult befelé Máday az épületbe. Kábé két perc múlva visszatért, jobb kezével Dave karját rángatva, aki továbbra is a poroltót fogta, bal oldalán Jacques-kal, aki Flórát keresve bejárta az egész sulit.
     – Kijött valaki? – kérdezett körbe Máday.
     – Nem. Ketten még mindig hiányoznak! – sziszegte Haller, aki ingerülten vette tudomásul, hogy természetesen az ő osztályából maradtak bent utoljára. És ki más, mint Andris és Robi?
    Mindenki visszafojtott lélegzettel várt. Tizenegy perce tartott a tűzriadó, és szörnyen bebuktuk az egészet, mert már régen kint kellett volna lennie mindenkinek. Andris és Robi meg sehol. Feszülten várakoztunk, és kezdett nyomasztó lenni a helyzet, holott az egész csak próba volt.
     – Na végre! – biccentett az ofő, mi pedig a kapu felé kaptuk a fejünket.
     – Hol voltatok??? – ordított rájuk Máday, amikor a két rocker lazán kisétált a suliból.
     – Megkerestük a tűzfészket. Vizsgálódásunk szerint a tűz a kémialaborban keletkezett. Gondos tanárnő volt – mondta Andris. Mindenki, de mindenki felnevetett, csak Gondos nézett hunyorogva a két fiúra, Máday halántékán pedig egy ér lüktetett vadul.

464-465. oldal, Május 12., csütörtök (Ciceró, 2012)

Hirdetés
>!
SarahSparkle

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Arra kaptam fel a fejem, hogy mindenki füttyögni és tapsolni kezd, és körülöttem mindenki felfelé néz.
     – Mi az? – kérdeztem, és megkértem Bálintot, kicsit álljon arrébb, hogy lássam, amit a többiek. Aztán összeráncolt szemmel néztem a termünk felé, ahol Cortez kinyitotta az ablakot, és… Úristen. Akkor már a szám elé kaptam a kezem, ügyet sem vetve arra, hogy a forrócsokim leesett, és kiömölve mély, barna lyukat vájt a hóban.
    Cortez belekapaszkodott az ablakkeretbe, majd fölpattant egy padra, és kiállt az ablakba! Mindenki döbbenten nézte, Ricsi vigyorogva bólogatott, Virág elképedve bámulta, Dave és Macu vették telefonnal, Zsolti fütyült, Kinga ordított, hogy „Megőrültél? Kiesel!!!”, az a-s lányok sipákoltak, mindenki más pedig lefagyva, elképedve nézte.
     – Oké – szólalt meg Cortez, amikor biztonságosan megfogta az ablakkeretet, és kihúzta magát. – Figyelnétek kicsit? Kösz – kezdte, és a tekintetével körbepásztázta az udvart, majd megállapodott rajtam. Jaj, ne! Azt hiszem, legalább kétszáz volt a pulzusom, és alig mertem levegőt venni, annyira féltem, hogy baja esik. – Ott a padon… – mutatott felém.
     – Hagyd abba! Könyörgöm, hagyd abba! – motyogtam alig hallhatóan. Az egész udvar felém fordult, én pedig még soha, de soha nem égtem ennyire.
     – …a barátnőm! – kiáltotta. – Reni, köszönnél a többieknek? – szólt oda nekem. A fejemet fogva felnéztem, és bénán intettem egyet, úgy általánosságban.
    Azonnal zúgolódás kezdődött, mindenki susogni meg duruzsolni kezdett, közben folyamatosan hol engem, hol az ablakban álló (!!!) Cortezt figyelték.
     – Ha valaki még nem tudná esetleg… – magyarázta. A legtöbben bólintottak, de néhányan rávágták, hogy „oké”. – Ja – kapott Cortez a fejéhez, mintha csak megfeledkezett volna valamiről. A hirtelen mozdulatát egy rakás felszisszenés és ösztönös reflexmozdulat kísérte, mert úgy tűnt, most zuhan ki. – És szeretem – tette hozzá mellékesen, én pedig elmosolyodtam, és alig hallottam valamit a fülemben zúgó vértől. Ricsi megbökte a vállam, Virág tapsolva ugrált, a többiek meg „húú”-ztak és füttyögtek.
    A következő pillanatban Máday rontott ki az ajtón, és felnézett az épületre.
     – Antai-Kelemen Ádám! Tíz másodperced van, hogy megjelenj az irodámban! Azonnal szállj le onnan! – üvöltötte kivörösödött fejjel.
     – Ha nem gond, gyalog mennék – felelte Cortez.

92-93. oldal, Január 26., szerda (Ciceró, 2012)

6 hozzászólás
>!
Brigi007

     – Látom, van egy új diák. Matsuda Okitsugu. Melyik az? Hm? – nyújtogatta a nyakát, miközben a szájában lévő cukorka hol az arca bal oldalán, hol pedig a jobbon türemkedett ki.
     – Én vagyok! – nyújtotta fel a kezét Zsolti, ami egyébként jó poén volt. Gondos összehúzott szemmel méregette.
     – Valóban?
     – Nem – felelte Zsolti, mi pedig visszafojtott röhögéssel figyeltük a jelenetet.

36. oldal, Szeptember 2., csütörtök (Ciceró, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: Gondos Margó · Matsuda Okitsugu (Macu) · Nagy Zsolt
>!
uhrinagi

     – Kit érdekel? Csak Virág adta fel?
     – Ööö… – néztünk hirtelen mindannyian másfelé.
     – Macu, Zsolti és Emó – nyögte ki Ricsi.
     – Macu, te áruló! – förmedt Dave a barátjára, aki ösztönösen hátrált egy lépést. – Hogy tehetted ezt?
     – Elgyengültem.

245. oldal, Március 7., hétfő (Ciceró, 2012)

>!
uhrinagi

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Hát, az egészen biztos, hogy többet nem megyünk szórakozni ilyen helyre! Ááá, azt se tudom, minek mentünk. Mindenesetre tuti, hogy Dave és Macu is lemondott arról, hogy igazi partiarcok legyenek. Az utóbbi főleg. És hogy végül mit kerestünk Zsoltiék garázsában este tíz körül? Azt hiszem, nekünk ott a helyünk. Ott legalább nem ér minket atrocitás.

296. oldal, Március 18., péntek (Ciceró, 2012)