matróz személy

– Pompás hajó – harsogta Wagner úr. – Ki mondaná erről, hogy negyvenkét éve szeli az óceánt?
Ezt senki sem mondta volna erről a hajóról, amely futó megítélés szerint is évtizedekkel öregebbnek látszott.
– Micsoda marha lehet – szólt Fülig Jimmy –, aki arra vállalkozik, hogy expedíciózzon ezzel.
– Egész jó matróz az ipse – dünnyögte Wagner úr, és megfogózkodott egy pillanatra Watson aranygombos uniformisába, de a gyenge kabát nagy része a kezében maradt, lehasítva. Mr. Theo ismét megóvta a veréstől.
– A Wagner Corporation hajóját jó matróz vezeti… ügyes matróz… fürge fiú…
– Hogy hívják?
– Úgy hívják, hogy Piszkos Fred…

10. fejezet

Később a grófnő a kormányrúdhoz került. Jones matróz, a parancsnok utóbb megmagyarázta a Sphere riporterének, miért osztotta be kormányosnak a grófnőt: „A vezetésemre bízott csónakban volt egy igazán remek asszony… Amikor láttam, hogyan viselkedik, amikor hallottam, milyen nyugodt, határozott hangon beszél a többiekhez, mindjárt tudtam, hogy ő az igazi férfi köztünk.” Az amerikai vizsgálóbizottság előtt Jones nem beszélt ilyen választékosan, ott bizonyára nem „irányították” a riporterek. Hivatalos tanúként ugyanis ezt mondta: „A grófnő annyit beszélt, hogy odaültettem a kormányrúdhoz.”

139-140. oldal

– Eredj, mert megkapod a magadét… – mondta a matróz, de azután elhallgatott, mert a ránehezedő kéz enyhe szorításától térdre bukott. Lilian, aki a gázlámpa és a csavargó mögött állt, felismerte a közbelépőben Jim Mortont, aki délelőtt az apjával tárgyalt. Most kissé támolygott az óriás, de ugyanúgy csapkodta kis korbácsával a lábszárát, mint Halleyvel szemben, a fotelban.

2. Lilian valóban megszökik, Mister Bronson karrierje folytatódik

A hajó kapitánya sem állhatta a cárkisasszonv szépségét, folyton udvarolt neki. Azt gondolta, hogy nincs mitől félnie, hiszen a markában tartja, azt tesz vele, amit kedve tartja. „Szeres belém – mond ta a cárkisasszonynak –, mert ha nem teszed, bedoblak a tengerbe!” A cárkisasszony elfordult tőle, válaszra se méltatta, csak a könnyeit hullatta. Meghallotta a kapitány szavait egy matróz, este odament a cárkisasszonyhoz és így vigasztalta: „Ne félj, cárkisasszony! Öltsd fel az én ruhámat, én meg a tiedbe bújok; menj a fedélzetre, én majd a kajütben maradok. Dobjon ki engem a kapitány a tengerbe, nem félek, erős vagyok, elúszom a kikötőig, mert közel van a szárazföld!" Ruhát cseréltek, a cárkisasszony felment a fedélzetre, a matróz meg befeküdt az ágyába. Éjjel bement a kabinba a hajó kapitánya, fogta a matrózt és bedobta a tengerbe. A matróz úszni kezdett és reggelre elérte a partot. A hajó kikötött, a matrózok kimentek a szárazföldre, velük ment a cárkisasszony is…

284-285. oldal, A bűvös tükör