Mason Ashford személy
Idézetek
Miért nem vagyok képes viszonozni az érzelmeit?
Még azelőtt megkaptam a választ, hogy befejeztem volna magamban a kérdést. Azért nem lehetek Mason barátnője, mert amikor arról ábrándozom, hogy valaki a karjában tart, és mocskos dolgokat suttog a fülembe, az illetőnek orosz akcentusa van.
141-142. oldal
– És ki fog neked különórát tartani?
– Az a magas pasas. Dmitrij.
Mason megtorpant, és rám meredt.
– Te Belikovval fogsz edzeni?
– Igen. És akkor mi van?
– Csak annyi, hogy az a pasas egy isten.
27-28. oldal
298. oldal
Mason vállat vont.
– Én nem félek a harctól. Már másodévesen el tudtam volna bánni egy strigával.
– Aha – válaszoltam szárazon. – Mint a síeléssel azon a lejtőn.
Mason arca, ami már eleve színes volt a melegtől, még vörösebb lett. Azonnal megbántam a szavaimat, különösen, amikor Christian nevetésben tört ki.
– Nem gondoltam volna, hogy megérem a napot, amikor egyetértünk valamiben, Rose. De sajnos bekövetkezett.
170. oldal
A viperák el tudják kapni a veszettséget?
– Nem látom okát, hogy ne kaphatnák el. Minden el tudja. Azt hiszem. – Kinyitotta előttem az előcsarnok ajtaját. – De a vadludak még a viperáknál is rosszabbak tudnak lenni.
Lapos pillantást vetettem rá.
– A vadlúd gyilkosabb ellenfél, mint a vipera?
– Próbáltad már megetetni azokat a szörnyetegeket? – kérdezte, miközben megkísérelte megőrizni a komolyságát, de nem sikerült. – Kegyetlenek. Akit a viperák közé dobnak, az hamar meghal. De a ludak? Mellettük napokig tart a dolog. Az sokkal kellemetlenebb.
49. oldal
– Lehet, hogy együtt jártak – találgatott.
Felnevettem.
– Vlagyimir szent volt
– És az mit bizonyít? Biztos, hogy a szentek is szeretik a szexet. Az a „fivér és nővér" dolog valószínűleg csak álca. – Az egyik sorra mutatott – Látod? „Kötve" voltak. – Rám kacsintott – Virágnyelv.
Kötve. Furcsa szóhasználat, de nem feltétlenül jelenti azt, hogy Anna és Vlagyimir valaha is letépték volna egymásról a ruhát
– Nem hinném. Csak közeli barátok voltak. Fiú-lány barátság is van a világon – mondtam jelentőségteljesen, mire Mason száraz pillantást vetett rám.
– Igen? Mi is barátok vagyunk, mégsem tudom, mi leend „szívedben s fejedben". – Filozofikus arcot vágott – Persze egyesek úgy érvelhetnek, hogy az ember soha nem tudhatja, mi leend egy nő szívében…
– Ó, fogd be! – morogtam, és a karjába bokszoltam.
– …mert ők fura, misztikus teremtmények – folytatta Mason az előadói hangján –, és a férfinak gondolatolvasónak kell lennie, ha valaha is boldoggá akarja őket tenni.
68-69. oldal