Martin Silenus személy

Dan Simmons: The Fall of Hyperion
Dan Simmons: Hyperion

Idézetek

Turms>!

Költőnek vagy írónak hinni magunkat, mielőtt még átestünk volna a publikáció savpróbáján, ugyanolyan naiv és ártalmatlan, mint fiatalon elhinni, hogy örökké fogunk élni… és az óhatatlan csalódás is ugyanolyan fájdalmas.

207. oldal, 3. fejezet (Agave, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Martin Silenus
Swoosh>!

A házam harmincnyolc szobája harminchat bolygón található. Nincsenek ajtók: a boltíves bejáratok távnyelőkapuk; némelyiket elválasztó függöny takarja, de a legtöbb szabad bepillantást és átjárást enged a túloldalra. A szobák telis-tele vannak ablakokkal, és legalább két falon távnyelők nyílnak. A Reneszánsz Vektor-i hatalmas ebédlőből rálátok a vulkánom alatti völgyben lévő Esély-erőd patinás tornyaira és a bronzszínű égre, ha pedig elfordítom a fejem, akkor az ünnepélyes nappali fehér szőnyegpadlóján túl, a távnyelő másik oldalán láthatom, amint az Edgar Allan-tenger hullámverése a Prospero-fok szirtjeit ostromolja a Sohamáron. A könyvtáram a Nordholm gleccsereire és zöld egére néz, és tíz lépést kell csak tennem, hogy egy rövid lépcsőn lemehessek a toronyszobámba; a kényelmes, nyitott dolgozószobát körbevevő polarizált üvegablakról háromszázhatvan fokos kilátás nyílik a Deneb Drei egyik hegyvonulata, a legközelebbi lakott településtől – a Jamnu Köztársaság keleti peremétől – kétezer kilométerre lévő Kuspat Karakorum legmagasabb hegycsúcsaira.

Helendával közös óriási hálószobám szelíden ringatózik a templomosok bolygója, az Úrliget egyik háromszáz méter magas Világfájának ágain, és egybenyílik egy szoláriummal, amely magányosan csücsül a Hebron kiszikkadt sósivatagában. A médiaterem a Tau Ceti Center egyik ívtornyának százharmincnyolcadik emeleti suhanó-leszállópályájára nyílik, a verandánk pedig a nyüzsgő Új-Jeruzsálem Óvárosának piactere fölé. Az épület tervezője, a legendás Millon DeHaVre egyik tanítványa rengeteg apró viccet elrejtett a házban: a lépcsők természetesen levisznek a toronyszobába, de hasonlóan tréfás az is, ahogy a sas-fészekből kilépve a legmélyebb lususi kaptár legalsó szintjén lévő edzőteremben kötünk ki; illetve a vendégfürdőszoba, amely nem más, mint egy vécécsészével, bidével, mosdóval és zuhanyzóval ellátott, a Mare Infinitus lila óceánbolygóján úszó nyitott tutaj.

Eleinte nagyon zavart a szobáról szobára változó gravitáció, de elég hamar hozzászoktam; tudat alatt mindig rákészültem a Lusus, a Hebron és a Sol Draconi Septera nehezebb gravitációjára, míg a legtöbb szobában öntudatlanul is az egy szabvány g-nél kisebb szabadságot vártam.

Kapcsolódó szócikkek: Martin Silenus
psn>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Kijelölhetnénk egy vezért – javasolta Kassad.
– Lófaszt – közölte a költő társalgási hangnemben.

Kapcsolódó szócikkek: Fedmahn Kassad · Martin Silenus
Rika>!

Új címet adtam a versemnek. Hyperioni énekek. A vers nem a bolygóról szólt, hanem a magukat titánoknak kikiáltó emberiség elmúlásáról. Annak a fajnak az agyatlan gőgjéről, amely nem átallotta merő gondatlanságból meggyilkolni a szülőbolygóját, s ezt a veszélyes arroganciáját aztán még ki is vitte a csillagok közé, hogy végül egy olyan isten haragja sújtson le rá, akit részben az emberiség nemzett.

251. oldal (agave)

Kapcsolódó szócikkek: John Keats: Hyperion · Martin Silenus
Blaire>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Elmesélem a történetem. Csak előbb hadd igyam meg a boromat, bassza meg!

199. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Martin Silenus
csillykelemen>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Kezdetben volt az Ige. Aztán az Ige bekerült a bináris szövegszerkeztőbe, és azt mondta: „Legyen élet!” És lőn: valahol anyám birtokán az InforMag kamrájában elővették régóta halott apukám lefagyasztott spermáját, aztán felengedték, felrázták, akár egy hajdan volt vaníliaturmixot, betöltötték egy fecskendő pisztolyba oltott műbránerbe, majd végül teliholdkor és peteéréskor – egy elsütőgomb mágikus érintésére – édesanyámba lövellték.

201. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Martin Silenus
Zsuzsi_Nagy>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Jezusom emberek! Nezzenek mar magukra! Mi nem hat kurva zarandok vagyunk, hanem egy egesz tomeg. Ott van Hoyt a keresztjevel, benne Paul Dure szellemevel. Ott van a ladaban a mi kis „felelmetes” ergunk. Kassad ezredes, meg az emlekei Monetarol. M. Brawne, aki, ha hihetunk tortenetenek, nem csak egy gyermekkel viselos, hanem egy halott romantikus koltovel is. A tudos es a gyerek, aki valaha a lanya volt. En meg a muzsam. A Konzul, meg akarmilyen kibaszott csomagot is hozott magaval erre az orult utra. Istenemre, emberek, csoportos kedvezmeny jart volna nekunk!

1 hozzászólás
Dorka_>!

Martin Silenus színpadiasan széttárta a karját. – Evangélikusnak kereszteltek – mondta. – Ez az altípus azóta megszűnt létezni. A maguk szülei még meg sem születtek, amikor én már a zen gnoszticizmus létrehozásában segédkeztem. Voltam katolikus, Apokalipszishívő, neomarxista, interfész-zélóta, Lánclerázó, sátánista, a Jake's Nada Egyház püspöke, valamint a Garantált Újjászületés Intézetének fizető tagja. Jelen pillanatban, és ezt örömmel jelenthetem ki, egyszerű pogány vagyok.

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Martin Silenus
csillykelemen>!

Attól a pillanatól kezdve, hogy öntudatomra ébredtem, tudtam, hogy költő akarok lenni… hogy a költővé válás a rendeltetésem. Nem mintha lett volna választásom; sokkal inkább az engem körülvevő, haldokló szépség lehelte belém utolsó lélegzetét, megparancsolván, hogy életem hátralevő részében szavakkal játszadozzak, s így vezekeljek azért, hogy fajunk, gondatlanul lemészárolta szülőbolygóját. Mit mondhattam volna? Egye fene! És ezzel költő lettem.

205. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Martin Silenus
>!

Theo Lane, always embarrassed by discord, cleared his throat and said, “Look what I found among the baggage strewn around the Sphinx.” He held up an instrument with three strings, a long neck, and bright designs painted on its triangular body. “A guitar?”
“A balalaika,” said Brawne. “It belonged to Father Hoyt.”
The Consul took the instrument and strummed several chords. “Do you know this song?” He played a few notes.
“The ‘Leeda Tits Screwing Song’?” ventured Martin Silenus.
The Consul shook his head and played several more chords.
“Something old?” guessed Brawne.
“ ‘Somewhere Over the Rainbow,’ ” said Melio Arundez
“That must be from before my time,” said Theo Lane, nodding along as the Consul strummed.
“It’s from before everybody’s time,” said the Consul. “Come on, I’ll teach you the words as we go.”
Walking together in the hot sun, singing off-key and on-, losing the words and then starting again, they went uphill to the waiting ship.

FORTY-FIVE