Márta személy
Idézetek
A legfájdalmasabb, ha megérted, hogy végig, végig, mindvégig csak használva voltál. Nem voltál senki a másik számára. Illetve dehogynem, nagyon is voltál, csak nem valaki, hanem valami. Tárgy voltál, kellettél valamire. Csak a használati értéked számított. Amikor az megszűnt, megszűntél te is.
Ha olyan lép át feletted, aki mindent tudott rólad, az olyan, mintha maga Isten feledkezett volna meg a személyedről. Ha nem szeret téged az, aki bensőségesen ismer, hogyan tarthatna téged számon az, akit még te sem ismersz? Hogy lehet szégyen nélkül mesélni erről valakinek, akit mindig is szerettek?
110. oldal
Mert nem egy konkrét esemény miatt csúszik ki a lábunk alól a talaj. A dolgok alattomos összefonódottságban tekerednek a testünkre. Először csak a lábunkra, aztán a karunkra, majd a nyakunkra, végül magukkal rántanak minket a mélybe. Végig azt hisszük, van még időnk visszafordítani a történéseket. Aztán már csak a zuhanást érzékeljük.
110. oldal
– Mit csináljak?
– Keresgélj.
– De mit, az istenért?
– Úgy nem kunszt keresni, hogy tudod, mit keresel.
Nem kunszt, nem kunszt. Négykézlábra állok, így legalább biztonságban érzem magam, mert nem fogok megszédülni. Remélem, hogy elsőre egy bilit találok, az jelentősen növelné a biztonságérzetemet.
289. oldal